Rosta Teodóra pszichológus szerint fogalmi zűrzavar övezi a depressziót, mindenfajta szomorúságot azonosítunk vele, pedig a depresszió egy betegség, a szomorúság eltúlzott változata. Bizonyos élethelyzetek megéléséhez pedig elengedhetetlen egy egészséges szintű szomorúság megélése.
A depresszió okairól számos magyarázat született, amelyek mind más szempontból közelítenek a problémához. Kiváltó okairól és a kezelés menetéről az alábbi cikkünkben írtunk részletesebben!
Nem hagyunk időt a gyászra
Az érzelmek segítenek egy probléma leküzdésében, a szomorúság hozzájárul a veszteség feldolgozásához, manapság azonban nem hagyunk elég időt a gyászra. Korábban rituálék kapcsolódtak a szomorúsághoz, ilyen volt például a gyászév, mostanában viszont, ha valaki néhány hónapig szomorú, máris depressziósnak tartják - tette hozzá a pszichológus, aki az M1-nek nyilatkozott a témában.
Onnan lehet tudni, hogy valaki tényleg depressziós, hogy megváltozik a viselkedése, befelé fordul, ehhez nyomott közérzet párosul, valamint megváltozik az érzelmek összetétele is. Ebben az állapotban az ember nem tud semminek örülni, mindenben csak a rosszat látja - ismertette a tüneteket a pszichológus.
Mikor beszélhetünk depresszióról?
A köznyelvben akkor szokás depresszióról beszélni, ha szembetűnő lehangoltsággal járó pszichiátriai megbetegedést kell megnevezni. Orvosi fogalma ennél jóval összetettebb, az orvostudomány ugyanis a depressziót nem egységes betegségként kezeli, s jól megkülönböztethető formáit sorolja fel. Ezek közül a legelterjedtebb a súlyos depresszív zavar, más néven klinikai depresszió, vagy major depresszió. Ettől különbözik az unipoláris depresszió valamint az unipoláris zavar is.
Magyarországon a depresszió élettartam-előfordulása a felnőtt lakosság körében 15,1 százalék. Az életkori eloszlásra jellemző, hogy gyakori a megjelenés 15-19 év 45-50 éves korban, de tulajdonképpen bármikor előfordulhat.
