Az Apple Watch az úgynevezett fotopletizmográfia elvén méri a pulzust, amelynek során az eszköz a zöld fény elnyelődéséből következtet a vér áramlására. A rendszeres pulzusmérés pedig olyan eltérésekre deríthet fényt, amely jelezheti a szabálytalan szívverést. Az Apple Heart Study elnevezésű tanulmány szerzői ebből indultak ki, amikor azt vizsgálták, hogy a rendszeres pulzusmérések során létrehozott tachogramnak az algoritmus általi elemzésével fény derülhet-e a pitvari fibrillációra.
A tanulmány, amelynek eredményét Dr. Mintu Turakhia mutatta be az Amerikai Kardiológiai Kollégium éves kongresszusán, azt a kérdést tette fel, vajon segíthet-e az okosóra és a hozzá csatlakozó applikáció azoknak a betegeknek az azonosításában, akiknek pitvari fibrillációját az okosóra rendszertelen szívveréssel kapcsolatos értesítése után az EKG-tapasszal végzett vizsgálat is igazolja.
Így folyt a kutatás
A kutatásra összesen 419 297 ember jelentkezett. A kutatók olyan résztvevőket kerestek, akiknek nem volt pitvari fibrillációjuk, vagy véralvadásgátló gyógyszert szedtek. Feltétel volt még az is, hogy a résztvevőknek legyen Apple Watch-uk, és egy azzal kompatibilis iPhone-juk. A kutatásról akkor kaptak felvilágosítást, amikor letöltötték az Apple Health Study alkalmazását. Az alkalmazás akkor küldött a résztvevők számára a rendszertelen szívveréssel kapcsolatos figyelmeztetést, ha egy 48 órás perióduson belül 5-6 rendszertelen pulzust jelző tachogram készült. Azoknak a résztvevőknek, akiket az alkalmazás figyelmeztetett, videós konzultációt kellett folytatniuk a kutatásban közreműködő orvossal, aki eldöntötte, hogy kell-e az adott résztvevőnek akár hét napon keresztül is EKG-tapaszt viselnie, amelyik folyamatosan monitorozza a szívverését. A kutatók arra voltak kíváncsiak, hogy az EKG-tapasz és a tachogram segítségével is sikerül-e igazolni a 30 másodpercnél hosszabb pitvari fibrillációt.
A rendszertelen pulzussal kapcsolatos figyelmeztetést összesen 20161 résztvevő kapta meg: a 65 fölötti korosztályban volt a leggyakoribb, és a 40 alatti korosztályban a legritkább a figyelmeztetés küldése. A közreműködő orvosok 658 résztvevőnek küldtek ki EKG-tapaszt, amelyekből összesen 450 érkezett vissza, és szerepelt az elemzésben. A pitvari fibrillációt azoknak a résztvevőknek a 34 százalékánál sikerült igazolni, akik az alkalmazástól a rendszertelen pulzusról szóló értesítést kaptak, majd EKG-tapaszt is viseltek.
Néha nem kimutatható
Dr. Turakhia szerint a betegség korai szakaszában a pitvari fibrilláció jön és megy, így gyakran még az EKG-tapasz sem tudja kimutatni. Így aztán az, hogy a figyelmeztetést megkapó résztvevők 66 százalékánál nem igazolták a pitvari fibrilláció jelenlétét, nem jelenti azt, hogy a betegség egyáltalán nem áll fenn - csak annyit jelent, hogy ebben az időszakban nem jelentkezett a pitvari fibrilláció.
A tachogram pozitív prediktív értéke 71 százalékos volt, a rendszertelen pulzusról szóló értesítés pozitív prediktív értéke pedig 84 százalékos. A rendszertelen pulzussal kapcsolatos értesítést kapó résztvevőknek körülbelül a fele vette fel a kapcsolatot a kutatásban közreműködő orvossal. Más felmérések azt is megmutatták, hogy az értesítést kapó résztvevők 57 százaléka a kutatáson kívül is orvosi segítséget keresett, függetlenül attól, hogy virtuálisan kapcsolatba lépett-e a vizsgálatban közreműködő orvossal. Mivel a vizsgálat résztvevői meglehetősen széles keresztmetszetét adták a szív- és érrendszeri kockázatnak, és tekintve, hogy a pitvari fibrilláció a kor előrehaladtával egyre gyakoribb lesz, ez ígéretes eredmény.
A kutatás korlátai
A kutatásnak ugyanakkor jelentős korlátai is voltak, például azon a téren, hogy vajon megbízhatóak-e a résztvevők által szolgáltatott, önbevalláson alapuló adatok, valamint a hamis pozitív eredmények terén is, hiszen az okosórák nem orvosi diagnosztikai eszközök.
Kevesen voltak
A vizsgálatra jelentkezők számában sajnos sem sikerült elérni a kitűzött célt, ami 500 000 ember volt, akik közül 75 000 65 évnél idősebb. Így ez a kutatás inkább egy pillantás a jövőbe, de meghatározhatja a jövőbeni vizsgálatok irányát.
Dr. Turakhia szerint a későbbiekben végzendő egyes kutatásoknál így nem kell a résztvevőket egy konkrét klinikán vizsgálni. A tanulmány szerzője szerint ezen kívül az okosórák által adott figyelmeztetések aránya sem volt akkora, hogy az nagyon megterhelné az egészségügyi rendszert. A kutatók azt is vizsgálták, vajon biztonságos-e az okosórák használata, de eddig nem találtak veszélyre utaló jelet.
