A magyarok korrupcióval kapcsolatos hozzáállását mérte fel egy friss reprezentatív kutatásban a Transparency International Magyarország a Közép-európai Egyetem (CEU) Közpolitikai Iskolájának (SPP) Policy Lab programjával együttműködve. A felmérés tíz kérdésből állt, az első felében a hétköznapi korrupcióval kapcsolatos kérdések voltak, míg a másik felében a korrupció állami, intézményesített formáira fókuszáltak. Az eredményekből kiderült, hogy a magyarok többsége elsősorban a közhatalommal való visszaéléseket (72,6 százalék) és a politikusok rokonainak előnyben részesítését (68,8 százalék) gondolják korrupciónak, a rendőrök megvesztegetését (55,5 százalék) és a hálapénzt (39,9 százalék) már jóval kevesebben értékelték korrupt cselekményeknek.

Tízből egy ember vallotta csak be, hogy fizetett hálapénzt az elmúlt egy évben.

Fotó: illusztráció, Getty Images

A hálapénzt se merte mindenki bevallani

Az utóbbival, a hálapénz-jelenséggel külön kérdés is foglalkozott, a kutatók célja pedig az volt, hogy a rendkívül ambivalens téma tekintetében felmérjék és igazolják milyen narratívákat fogadnak el a válaszadók. A hálapénzzel kapcsolatos válaszok taglalása előtt érdemes azonban megjegyezni, hogy amikor a válaszadók hétköznapi korrupcióval kapcsolatos közvetlen tapasztalatait kérdezték, rendkívül alacsony volt azok aránya, akik bevallották, hogy részt vettek ilyen cselekményekben. A válaszadók csaknem 80 százalékának az állítása szerint semmilyen közfeladatot ellátó személynek nem adott kenőpénzt vagy más informális juttatást az elmúlt egy évben.

Így vélekedik a MOK elnöke a hálapénzről

"Már maga a hálapénz szó sem megfelelő, az orvostársadalom nem véletlenül hívja paraszolvenciának, ami lefordítva mellékjövedelmet jelent. A beteg általában ezt nem hálából adja egy olyan szolgáltatásért, amivel elégedett, hanem valamilyen hiányt akar vele megvásárolni. Például hamarabb akar hozzáférni valamilyen szolgáltatáshoz, egy jobb eljárást -vásárol« meg vele" - mondta Kincses Gyula a Magyar Orvosi Kamara (MOK) közelmúltban megválasztott elnöke. Szerinte a hálapénzt önmagában plusz forrás bevonásával nem lehet már felszámolni. Olvassa el a vele készült korábbi interjúnkat ide kattintva.

Azok között, akik elismerték a felsorolt cselekmények valamelyikében való részvételt, az egészségügyi hálapénzfizetés volt a legelterjedtebb magatartás: tízből egy válaszadó nyilatkozott úgy, hogy "hálája jeléül fizetett" valamilyen szolgáltatásért. Szintén az egészségügyhöz kapcsolódhat az a további csaknem 5 százalék, akik csak így tudtak hozzájutni valamilyen szükséges szolgáltatáshoz, illetve az a 4,1 százalék, aki úgy vélekedett, hogy a nem hivatalos juttatással jobb szolgáltatást vásárolt magának - olvasható a Transparency összefoglalójában.


A dolgok már csak így működnek

Mindezekkel egybevágnak a hálapénzzel kapcsolatos kérdésre (Elfogadhatónak tartja-e, hogy orvosok és más egészségügyi dolgozók hálapénzt, vagy egyéb ajándékot fogadjanak el olyan szolgáltatások elvégzéséért, amelyeket a társadalombiztosítás fedez?) adott válaszok. Rendkívül magas, 40,6 százalékos azok aránya, akik szerint a hálapénz-jelenség az állami egészségügy elidegeníthetetlen része, "akár egyetértünk vele, akár nem". Amennyiben ehhez hozzávesszük azokat, akik szerint az orvosok alacsony keresete miatt elfogadható a hálapénz (9,5 százalék), valamint annak az álláspontnak a támogatóit, miszerint a hálapénz a többletjövedelem megszerzésének megérdemelt és legitim módja (6 százalék), már összesen 56,1 százalékot tesz ki azok aránya, akik valamilyen oknál fogva elfogadják a hálapénzrendszert. Ismét érdemes megjegyezni, hogy ennél jóval alacsonyabb (9,9%) azok aránya, akik beismerik, hogy hálapénzt fizettek az elmúlt egy évben, így a két szám közötti kontraszt alapján valószínűsíthető, hogy a jelenség valós előfordulási aránya ennél lényegesen magasabb - szögezi le a kutatás összefoglalója.


ÉRTÉKELD A MUNKÁNKAT EGY LÁJKKAL, ÉS OSZD MEG MÁSOKKAL IS! KÖSZÖNJÜK!