Magától értetődőnek tekintjük, hogy szaglásunk működik, hogy a szabadban sétálva érezzük a fák és virágok illatát, hogy válogathatunk a parfümök között. Vagy rosszabb esetben azt, hogy már szag alapján kiszúrjuk, ha egy kutya az ajtónk elé piszkított, így kisebb eséllyel lépünk bele. Mi lenne velünk, ha hiányozna ez a képességünk?


A szaglást nem soroljuk az öt érzékelés élbolyába, a látást és a hallást biztosan fontosabbnak tartjuk. Pedig ez a képesség szoros kapcsolatban van az agy limbikus rendszerével, amely az ösztönök, a szexualitás, a viselkedés és az érzelmi memória szempontjából kiemelten fontos. A szaglás veszélyhelyzetben, például tűzeseteknél, gázszivárgásnál, mérgező gázok kiszabadulásakor is életmentő riasztást adhat, de a romlott ételeket és erjedt italokat is hamar jelzi, megelőzve, hogy a kellemetlenségről ízleléssel szerezzünk tudomást. Ha hiányozna, később észlelnénk azt is, ha a pirítós beszorult a készülékbe, vagy hogy a rántott hús elkészültével nem zártuk le a főzőlapot, a serpenyőt pedig rajta felejtettük.

Az ízek is elvesznének

Mivel a szaglás az ízleléssel szoros kapcsolatban áll, e képesség nélkül az ételek ízét sem tudnánk élvezni, nem tudnánk igazán jókat enni. Közismert például, hogy azok a betegek, akik elvesztik szaglásukat, kevésbé találják ízletesnek az ételeket. Emellett a szaglásvesztés gyakran jár együtt depresszióval is. Olyan kutatások is vannak, amelyek arról számolnak be, hogy a szaglásukat vesztett emberek kevesebbet esznek, egyszerűen azért, mert az evés illatok nélkül kevésbé jelent számukra örömforrást. Náluk a szaglásvesztés összességében étvágytalansághoz, hiányos táplálkozáshoz, akaratlan fogyáshoz, életminőség-romláshoz vezethet.

Szaglás hiányában nem csak az illatokat, de az ízeket sem tudnánk élvezni. Fotó: iStock

A kérdés persze nem ilyen egyszerű, vannak ugyanis olyan kutatások is, amelyek éppen fordított összefüggést vélnek felfedezni. Ezeknél a kutatók szintén szoros korrelációt állítottak fel a testsúly és a szaglásképesség között, de ez azt mutatta, hogy minél jobb valakinek a szaglása, annál nagyobb annak esélye, hogy vékony testalkatú legyen. Megjelent ugyanakkor a másik véglet is, amelynél a rosszabb szaglás nagyobb testsúllyal párosult. Az eredményeket itt azzal magyarázták, hogy a szaglás alapvetően fontos szerepet játszik az étkezései szokások alakulásában, hiszen lehetővé teszi, hogy azonosítsuk az ízeket, illetve különbséget tegyünk köztük.

Ebből következhet az, hogy akinek rossz a szaglása, nagyobb eséllyel választ egészségtelen ételeket, ami növeli az plusz kilók felszedésének kockázatát. A kétféle kutatás eredménye egyébként nem üti egymást, csak míg az egyik inkább pszichés okokkal magyarázható, addig a másik inkább praktikusakkal. Másrészt az is számít, hogy valakinek eredendően volt-e rosszabb a szaglása, vagy elvesztette. Ez egyáltalán nem mindegy abból a szempontból, hogy az érintett a gyengébb képességet veszteségnek éli-e meg.

Érdekességek a szaglásról

  • Érdekes, de az emberek sokszor nem tudnak különbséget tenni a szaglás és az ízérzékelés károsodása között. Ezt mutatja, hogy az utóbbira panaszkodók többségénél végül szagláskárosodás igazolódik.
  • Az állatvilágban a szaglásnak még nagyobb jelentősége van, megléte sok esetben létkérdés. Kell ahhoz, hogy az állatok táplálékhoz jussanak, felfedezzék, kiszagolják ellenségeiket, nem utolsó sorban pedig ahhoz, hogy megtalálják ellenkező nemű társukat, és szaporodni tudjanak.
  • Míg az állatvilágban a szagérzékelésnek az otthon megtalálásában is van szerepe, addig az embernél ez már nincs így. Viszont a megszokott otthoni illatok esetünkben is pozitívan hatnak, teljesebbé teszik az életet.
  • A szaglási képesség a szexualitással is összefügg, csökkenése a libidó elvesztését eredményezheti.

Külön kutya keresi az élőket és a holtakat

Az ember akkor is komoly bajban lenne, ha a kutyák szaglása nem lenne ennyire tökéletes, és nem tudnánk őket mentőkutyának kiképezni. Az ebek a legapróbb szagokat is el tudják különíteni, viszont annak érdekében, hogy ne keressenek mindent, csak egyetlen szag kutatására tréningezik őket. Még a személykereső ebek is kétfélék: az egyik csak élőket, míg a másik csak holttesteket keres. Komoly gond lenne, ha a kettő keveredne, hiszen például egy földrengésnél értelemszerű a túlélők megtalálása fontos, ha viszont egy kutya mindkét szagot keresné, akkor mindkettőre jelezne. Ráadásul egy földrengésnél a második-harmadik napon a holttestek szaga már elnyomja az élőkét, a sebesülteket viszont még az ötödik napon is keresik. Ilyenkor nagy lenne az esély arra, hogy az egyre fáradtabb kutya a jutalom reményében a holttesteket jelezné, és nem az élőket kutatná.

A cikk a Nők Lapja Egészség Test különszámában jelent meg!


ÉRTÉKELD A MUNKÁNKAT EGY LÁJKKAL, ÉS OSZD MEG MÁSOKKAL IS! KÖSZÖNJÜK!