A feljegyzések szerint többségében nők használták ezt a módszert arra, hogy felbontsák a házasságot. Ha a válóok annyi volt, hogy a férj nem tudja teljesíteni férfiúi kötelességeit, és azt a nő a bíróság előtt is tudta bizonyítani, akkor a házasságot érvénytelenítették - írja az index.hu.
Miért bélyegezzük meg és nevezzük ribancnak a nőket, ha sok szexuális partnerük volt, míg ugyanezért a férfiak elismerést, vagy legalábbis felmentést kapnak? Miért fontos szempont még ma is a lányok esetében a szüzesség megőrzése, ha a fiúknál elvárás, akár dicsőség is, ha korán tapasztalatot szereznek? Szakértőkkel beszélgettünk.
És hogy miként lehetett ezt bizonyítani? Ha a bíróságon a férfi tudott teljesíteni a bírák és mindenki előtt, akkor minden rendben, ha nem, akkor a házasság érvénytelen. Az úgynevezett impotencia-tárgyalások egyre nagyobb népszerűségre tettek szert, a 17. században például Európában legalább tízezer esetet jegyeztek fel.
A feleségeknek azonban biztosra kellett menniük, ha ezzel a váddal álltak elő, ugyanis sok esetben őket is megvizsgálták az egybegyűltek, főleg ha a férfi a bíróságon tudott erekciót produkálni. Legtöbbször arra voltak kíváncsiak, hogy a nő szűz-e. Mindezt úgy nézték meg, hogy tükörrel próbálták a megfelelő szögből kideríteni, hogy valóban nem hálták el soha a házasságot. Ha mégis felmerült a gyanú, hogy a feleség már nem szűz, annak ellenére, hogy állítása szerint a férje képtelen teljesíteni az ágyban, a nők általában azzal vágtak vissza, hogy a kudarcba fulladt nászéjszaka után a férjük kézzel vette el a szüzességüket.
