A védőoltásoknak köszönhetően számos fertőző betegség szinte már eltűnt vagy igen ritkává vált. Ez főleg azokra igaz, amelyek ellen sok országban kötelező is oltást kapni. Vannak azonban betegségek, amelyek eleve ritkák, illetve amelyek az átlagemberre nézve nem is jelentenek komolyabb veszélyt, viszont elesett állapotban végzetesek lehetnek. Ilyenkor a védőoltások nem az úgynevezett nyájimmunitás (amelynek lényege, hogy az emberről emberre terjedő betegségek fertőzéslánca nehezebben marad fenn, ha a népesség jelentős része immunis) miatt fontosak, hanem a konkrét személyek érdekében.
Veszélyes immunhiány
- Különösen a másodlagos immunhiányos állapotoknál kell vigyázni. Például az olyan tumoros betegségeknél, mint amilyen a limfóma vagy a nyiroksejtes daganat, vagy az olyan betegségeknél, amelyek miatt az érintett immunszupresszív gyógyszert szed - mondja dr. Kádár János infektológus, klinikai immunológus főorvos. Ugyancsak másodlagos immunhiányos állapotot jelent a HIV-fertőzés, de ilyen a cukorbetegség vagy a lép kivétele utáni állapot is. Utóbbival egyidejűleg, illetve megelőzően mindig javasolnak védőoltást a tokos baktériumok ellen. Ennek oka, hogy a lépnek fontos szerepe van az ellenük való védekezésben. A tokos baktériumok közé tartozik a Neisseria meningitidis, a Haemophilus influenzae és a Streptococcus pneumoniae, amelyek többek között az agyhártyagyulladás, a hörghurut, az elhúzódó, krónikus bronchitis és atüdőgyulladáskórokozói. Az ezek elleni oltást rendszeresen, életkortól függően 10-15 évente ismételni is kell. Jelenthet immunhiányos állapotot már pusztán az idősebb életkor is - ilyenkor ugyancsak szükség lehet plusz védőoltásokra.
Egyéni döntések
A főorvos kiemeli, hogy nincs általános szabály arra, hogy ilyen helyzetekben milyen vakcinákat célszerű beadatni, ezt minden esetben az orvosnak kell mérlegelni. Vannak például olyan betegségek, amelyeknél eleve nem alkalmazhatók úgynevezett konjugált vakcinák, csak poliszacharidok. Jó példa az is, hogy a HIV-fertőzött személyek oltásánál nem használhatóak az élő vagy szaporodni képes kórokozót tartalmazó hastífusz és sárgaláz elleni oltások. Az influenza elleni oltást általában célszerű beadatni. Vannak olyan oltások is, amelyeket foglalkozástól függően kell alkalmazni. A leptospirózis ellenit például az állatgondozóknak érdemes megkapniuk.
Akullancsencephalitis elleni vakcinára az erdőgazdasági dolgozóknak mindenképpen szükségük van, a laboratóriumi dolgozóknak, a csatornamunkásoknak, a mélyépítőknek, valamint a kórházi fertőző osztályok munkatársainak pedig meg kell kapniuk a hastífusz elleni oltást is. A hepatitis B elleni oltás eleve kötelező a közép és felsőfokú egészségügyi képesítést adó intézmények hallgatóinak, illetve az egészségügyi dolgozóknak, akik rendszeresen érintkeznek vérrel, szövetnedvekkel, testfolyadékokkal szennyezett eszközökkel, műszerekkel. A hepatitis A elleni oltás ezen munkakörökben csak ajánlott. A diftéria és a meningococcus ellenes oltást ugyancsak meg kell kapniuk a fertőző osztályok munkatársainak, illetve a laboratóriumi dolgozóknak, és ajánlott az orvosegyetemek ötödéves hallgatóinak is. A veszettség elleni vakcinát a veszettséggel foglalkozó laboratóriumi dolgozóknak, ebrendészeti munkatársaknak, állatorvosoknak kell megkapniuk. A tetanusz elleni oltás a mélyépítőknél, mezőgazdasági tevékenységet folytatóknál és állatgondozóknál fontos.
Hasznos útravaló
Oltásokra utazások miatt is szükség lehet. Aki például endémiás területre utazik, kötelező beadatnia a sárgaláz elleni oltást, illetve bármit, amit a célország megkövetel. Területtől függően ajánlott lehet még a kolera, a diftéria, a hepatitis A és B, a hastífusz, a poliomyelitis és ajárványos agyhártyagyulladáselleni oltás is.
