A szokás eredete homályba vész, a legkorábbi feljegyzés az 1300-as évek elejéről való, igazán népszerűvé azonban csak a 18. században vált a feleségeladás. Több száz ilyen esetet dokumentáltak akkoriban Anglia-szerte - írja az index.hu.
A lap azt írja, ritkán, de az is megeshetett, hogy az asszonyt csomagban, a gyerekekkel együtt árverezték el. Az aukciókat a piacon vagy kocsmákban tartották, és a procedúra elég megalázó volt a nő számára: általában nyakörvvel a nyakán, pórázon vezették be, majd hosszasan méltatták a jó és kevésbé jó tulajdonságait a vevőjelöltek előtt. Ilyenkor külön kitértek arra is, ha az asszony esetleg megcsalta a férjét, és ezért kellett eladni.
Impotenciatárgyalás: bíróság előtt kellett szexelni - korábbi cikkünkért kattintson!
A feleségnek egyébként vétójoga volt a licitálókkal szemben. Magyarán hiába ajánlotta valaki a legtöbbet, ha a nő nem egyezett bele, nem kapta meg. De olyan feljegyzések is születtek, ahol az asszony magát vásárolta ki a házasságból, miután az árverésen senkinek nem kellett. Ő 3 fontot fizetett a férjének saját magáért, ami elég borsos ár volt.
A feleségaukciók az 1800-as évek második felében kezdtek el kimenni a divatból, miután egy 1857-es törvény jogilag is lehetőséget is biztosított a válásra aránylag egyszerűen, a közemberek számára is.
