A kórházi laboratóriumban vizsgálat folyik. A CT (számítógépes rétegröntgen) képernyője komoly szervi elváltozásokat jelez a betegnél, a tünetek a központi idegrendszer működésbeli problémáit
sejtetik. Az agy diagnosztizálását még nagyobb felbontásban végzik. A PET rendszer (pozitron kibocsátást mérő apparátus) már közelít a probléma okához. Az orvosláshoz sebészi beavatkozás,
sugárkezelés, és hosszas gyógyszerelés javallott.
A gépek beszerzése, működtetése továbbá a műtét és a kezelés is költséges, és valljuk be őszintén - az elkerülhetetlen mellékhatásokat is figyelembe véve -, a teljes gyógyulás kétséges lehet.
Egy másik rendelőben hasonló problémát kezelnek. A diagnózist egy tisztánlátó végzi, az okokat lelki szemeivel kutatva. Az eredmény - bár másképp fogalmazva - döbbenetes egyezést mutat a
hivatalos kórképpel. Az ezt követő bioenergetikai kezeléshez sem kell műszer, gyógyszer, a beteg állapota mégis egyértelműen javul.
Lehet, hogy ez így is működik? Lehet, hogy ez az igazi útja a gyógyításnak? A kérdés a XXI. század legkomolyabb kérdései közé tartozik.
A gyógyulás új dimenziói
Természetesen nem mind arany, ami fénylik, a természetgyógyászat valóban csodálatos eredményei mellett igen gyakran találkozhatunk erősen kétséges esetekkel, állításokkal. Mégis az a kevés
siker, ami biztosként könyvelhető el, - gondolok itt például azokra a gyógyult emberekre, akikről a hivatalos egészségügy már lemondott - a gyógyítás teljesen új dimenzióit mutatja. Hipnózis,
akupunktúra, aura, csakra, bioenergia, negatív információ, pszi energia, távgyógyítás, íriszdiagnosztika, gyógyító kristályok, radiesztézia, relaxáció, programozás, csontkovácsolás,
tisztánlátás, és még hosszan-hosszan folytathatnánk azt a listát, melynek fogalmait sokan nehezen definiálnák egy utcai körkérdésre válaszolva.
A cikk célja nem is ezen fogalmak részletes bemutatása, - ehhez a terjedelem kevés lenne -, hanem a kétféle gyógyítási felfogás olyan egymásmellé állítása, ami az alternatív módszerek
tudományos értékelhetőségét hangsúlyozza. A legfőbb nehézséget ugyanis éppen az okozza, hogy a természetgyógyászat módszerei és fogalmai tudományosan szinte megragadhatatlanok.
Nem mindent értünk, de működik
Ennek megértéséhez most nézzük meg általánosságban a természetgyógyászat diagnosztizálási, illetve kezelési módszereit. A betegség megállapításához a betegnek esetenként meg sem kell jelennie
(távdiagnózis), de ha jelen van, a gyógyító többnyire akkor is megelégszik a többség számára láthatatlan aura vizsgálatával, vagy valamilyen más, hasonlóan titokzatos kisugárzás szemügyre
vételével.
Előfordul, hogy a betegséget a szem szivárványhártyájának milyenségéből, avagy a fül, a tenyér, vagy más testrész jellemző elváltozásából derítik ki. A természetgyógyász rendelőkben
mindennaposan alkalmazott diagnosztikai eszköz az inga és az egyéb radiesztéziai kellékek fegyvertára is. Vannak olyan gyógyítók, akik egy másik ember - médium - testén kutatják fel a valós
beteg tüneteit, és vannak olyanok, akik ingájukkal pusztán egy fotó alapján diagnosztizálnak.
Már az eddig felsoroltak is elégségesnek tűnnek ahhoz, hogy egy hithű orvosprofesszor harsány kacajjal fordítson hátat ezen írásnak és témának - ahogy ez történni is szokott -, én mégis azt
javaslom, folytassuk tovább a kezelések általános leírásával.A természetgyógyász nem használ kést, nem műt, ha pedig mégis, akkor ezt az úgynevezett "szellemtesten" teszi. Ha gyógyszerként
kemikáliát használ, akkor ezt olyan hígításban adja, ami gyakorlatilag nem tartalmaz hatóanyagot - lásd homeopátia. Jellemző gyógymód az aura és a csakrák működésének helyreállítása, a
bioenergiás kezelés, illetve a távdiagnózishoz hasonlóan a távgyógyítás is működhet úgy, hogy a beteg nincs jelen.
Bár a tudomány szigorú képviselői általában nem látogatják ezt a honlapot, én most mégis hallani vélem elutasításukat: - ez nem fizika, ez nem biológia, ilyen nincs, következésképp nem is
lehet. Márpedig a természetgyógyászat a jelek szerint gyógyítani képes. A módszerek tudományos vonatkoztathatatlansága nem zárhatja, nem zárja ki azt a tényt, hogy különféle
betegségeken segíteni tudnak. A parapszichológia mellett megszületett a paramedicina fogalma, mely az előbbivel annyiban közös, hogy a tudományosan még megmagyarázatlan jelenségekkel
foglalkozik, mi több, használja azokat. Hogy pontosan mekkora sikerrel, annak felderítése érdeklődő és nyitott tudósok kísérleteire vár. A hatások elvi lehetősége ugyanis a tudományos
parapszichológia jelen ismeretei szerint már valószínűsíthetővé vált.
A tudat ereje
A tisztánlátó, a távdiagnoszta elméletileg használhatja az ismert emberi ESP képességeket, az aura gyógyítói, a bioenergetikusok már műszerrel mérhető erőkkel manipulálhatnak. A szervezet
egészének állapota, annak kisebb részein is tükröződhet, ez teszi hihetővé az írisz- és más szervtérkép szintű diagnózist; a sejtszintű folyamatok tudati befolyásolását pedig a mikro PK
véletlenfolyamatok tendenciáját befolyásoló ténye támaszthatja alá.
A hit gyógyító erejére vonatkozóan példaképp szolgálhatnak a pszichoszomatikus betegségek megmagyarázatlan állapotváltozásai és a placébóhatás is, vagyis a hatásosnak mondott ám kémiailag
hatástalan "gyógyszerek" tapasztalható gyógyereje. A relaxáció, a meditáció és általában a megváltozott tudatállapotokban történő gyógyítások, pozitív programozások eredménye hihetőbbé válik,
ha ismerjük az orvos gyógyászatban is használt hipnózis markáns testi tüneteket is produkáló hatásait. Akárhonnan is nézzük, érdemes eltűnődnünk mindkét oldal eredményein és kritikáin is. Hogy
min kéne változtatni egy egységesebb szemlélet és gyakorlat kialakításában az egészségügyben, arról szól a szerző írásának második része.
Paulinyi Tamás író, pszi kutató www.szintezis.info.hu
