Kiskarácsony és nagykarácsony
A karácsonyt magyarul nagykarácsonynak is emlegették, a kiskarácsony ugyanis az újévet jelentette. Sokáig ez az évkezdet itthon karácsony napjával esett ugyanis egybe a Magyar Néprajzi Lexikon szerint.
A karácsony és az újév véglegesen 1691-ben vált szét egymástól - erről XI. Ince pápa rendelkezett 1691-ben: az újév ekkortól január elseje. Erre emlékeztet a Kiskarácsony, nagykarácsony című betlehemes pásztordal is, amelyet Kodály Zoltán jegyzett le.
A két ünnep, a két karácsony között az ormánsági reformátusok "félhétön", az erdélyi Mezőségen "csonkahéten", moldvai csángóknál "tekereshéten" számos "szorongó, dologtiltó hagyomány akad" Bálint Sándor szerint. E napok azért "veszélyesek" a néphit szerint, mert Jézust ekkor még nem keresztelték meg (hiszen az vízkereszt napján történt csak meg). Ebbe a hiedelemvilágba tartozik az a tápai szokás is, miszerint az újszülötteket karácsony ünnepére nem szabad kereszteletlenül hagyni.
Karácsony a világ körül: tradíciók távoli tájakról
A karácsony a világ szinte minden országában az egyik legjelentősebb ünnep, még akkor is, ha annak nem igazán vannak keresztény gyökerei. Természetesen, minden országban jellegzetes szokások, tradíciók kötődnek a karácsonyhoz - ezek közül gyűjtöttünk össze néhányat. Kattintson a részletekért!
Bálint szerint Luca napjához, karácsonyhoz és újévhez számos jövendölés és néphagyomány tapad, hiszen az évkezdetet jelentették egykor ezek a napok. Így például Tápé népe úgy gondolta, hogy ha karácsony éjszakáján tiszta az idő, akkor jó termés lesz. A szőregiek szerint pedig, ha az éjféli mise idején az ég tiszta, akkor a szérű sem lesz tiszta, vagyis szintén jó termés lesz.
A karácsony a protestáns irányzatoknál kezdetben nem volt túl népszerű: az angol puritánok, akik a katolikus király ellen harcoltak - sőt: győztek -, 1647-ben betiltották a karácsonyt. Az ugyanis akkortájt utcai duhajkodással, részegeskedéssel párosult a szigetországban, amit a szigorú vallási előírásaikról ismert puritánok mélyen elítéltek. Minderről a The New York Timesban olvashatunk, ami nem véletlen, hiszen a puritánok karácsonyellenes hagyományai Amerikába is átszármaztak.
Csoportos zajkeltés: pogány és keresztény hagyományok
A bálványimádást és a szentkultuszt elvető protestánsok az európai kontinensen felléptek a betlehemezés ellen, amely 1223-tól kezdve, Assisi Szent Ferenc által meghonosított szokás. Szent Ferenc kezdeményezésére Greccióban létesült az első betlehem. Nálunk a Habsburg uralkodó, II. József (a kalapos király, 1780-1790) 1782-es tiltása is hozzájárult e karácsonyi szokás gyengüléséhez.
A betlehemezés sokszereplős dramatikus, paraszti misztériumjátékká, pásztorjátékká vált Magyarországon. Szereplői: a kis Jézus, Szűz Mária, Szent József, a Háromkirályok, az angyal, a pásztorok, az ökör, a szamár és a bárány. A népszokásban a kereszténység előtti pogányság és az egyházi tradíciók keverednek.
A karácsonyi zenélésnek, kántálásnak, misztériumjátékoknak sajátos, a pogány korba visszanyúló "célja" volt: a gonosz, ártó szellemek elűzése zajkeltéssel, jelmezek, álarcok viselésével. A betlehemezéskor házról házra jártak és bekopogtattak a kompánia tagjai: a király és a király szolgája, Szent József és Szűz Mária, angyal és pásztorok
Szintén pogány eredetű a regölés. Ezt a hajgatásnak is nevezett "zajkeltést" csángóknál, a székelyeknél, illetve a magyar nyelvterület túlsó, nyugati szélén (Vas, Zala, Veszprém és Somogy és Baranya megyékben) írta le Róheim Géza, a magyar néprajz kissé elfeledett képviselője.
Karácsonyi szervezett, csoportos erdélyi szokás volt az istvánozás: december 26-án köszöntötték az Istvánokat. Karácsony másodnapjára virradóra három csapat járta a falut, de nem volt szabad találkozniuk. A karácsonyi tánc sokáig, a huszadik század elejéig a farsang előtti legnagyobb téli mulatság volt. Országszerte karácsony másnapján rendezték a bált.
A modern karácsony részben a protestánsoknak köszönhető
Ugyanakkor a karácsony mégiscsak a protestánsok révén kezdett az újkorban olyan formát ölteni, ami a mai ünnepet előlegezi meg. Az utcai duhajkodásról már említettük, hogy Nyugat-Európában ez nagy visszatetszést keltett. Így a karácsony ünneplése a protestánsoknál az otthonokba szorult vissza. Ennek következménye viszont az ünnep bensőségesebbé válása lett.
Így az ajándékozás fő ünnepe és a karácsonyfa állítása a német protestánsok és az osztrák katolikusok hatására alakult ki Magyarországon - a karácsonyfa először a XIX. századi hazai nemesi, főnemesi családoknál jelent meg, ahogyan ezt korábban már megírtuk.
Az Elzászból származó szokás, a karácsonyfa állítása is ősi szimbólumokat idéz fel, amelynek voltak magyar párhuzamai. A karácsonyfa díszei és az életfa közötti hasonlóságok már régóta foglalkoztatják a néprajzkutatókat. A karácsonyfa csúcsdíszek a betlehemi csillagot idézik, a gömböcskék a tudás fájának almáit, a karácsonyfán tekergő szalagok (manapság elektromos izzósorok) pedig szintén az Ádámot és Évát megkísértő bibliai kígyót formázzák.
A karácsonyi életfa és termőág hagyománya Magyarországon is az évről évre megújuló természet ősi, mágikus jelképe volt. (Említettük: a karácsony az évkezdet hiedelmeivel is összefüggött sokáig.) A karácsonyfa ezt kiszorította Bálint szerint, így csak nyomokban maradt meg ez a szokás. Például a XIX. század második felében Szegvár palóc-jász telepítésű falujában sodrófát, esetleg mángorló sulykot kötöttek a mestergerendára, és a gyerekek számára gyümölccsel, süteménnyel rakták meg.
Bálint szerint lehetséges, hogy a karácsonyi termőágat a középkori magyarság kincs néven emlegette, erre utal, hogy a horvátoknál a hasonló rendeltetésű karácsonyi ágnak is "kincs" (kinč) a neve. Tehát egy magyar eredetű szót használnak erre, jóllehet a mi hagyományainkból ez a szokás kiveszni látszik.
Karácsonyi étkezési hagyományok
Karácsonykor böjtöltek is a magyarok: az előestén Ádám és Éva napjára emlékeztek. A karácsonyi asztalon a szentelt ostyának, a mézbe mártott fokhagymának, a diónak és az almának feladata volt: a család egészségét óvták. A karácsonyi halevéshez ugyanazok a hiedelmek fűződtek, mint a ma is divatos újévi lencseevéshez: a következő évben sok pénz áll a házhoz - e remény köti össze az ünnepeket.
A karácsonyi étkezésekhez, a karácsonyi asztalhoz kötődött két fontos népi hiedelem is a Magyar Néprajzi Lexikon szerint: az egyik az asztalra könyöklés tilalma volt. Különben kelést kapnának, "nyomorultak" lennének a csirkék. Az asszonyok felállási tilalma szerint, ha nem ülik végig a karácsonyi asztalt, nem ül jól a kotlóstyúk a következő évben.
Mindebből látható, a karácsonyi szokások a vallásos formákon túl régi, ősi misztikus hagyományokat is továbbvittek a modern világba. Annak ellenére, hogy némelyik kiveszőben van, nem feltétlenül kell végleg "eltűntté nyilvánítanunk" ezeket: a betlehemezés manapság újraéledni látszik - a keresőbe magyarul beütve is csaknem ötvenezer találatot kapunk róla az interneten.
