Éva ötvenes évei végén járó hölgy, mióta felnőtt gyerekeik kirepültek, kettesben él férjével, Sándorral. Sándort az elmúlt hónapokban csapások sorozata érte: mozgásszervi problémái miatt leszázalékolták, szeretett munkájától is meg kellett válnia. Rokkantnyugdíjasként, fizikai fájdalmaival küzdve lassan és tartalom nélkül teltek a napjai, mivel szellemileg tökéletesen friss volt, lehetetlennek tűnt megbirkóznia a haszontalanság érzésével.
Más elfoglaltság híján az online világhálón böngészés töltötte ki ideje nagy részét. Éva azt kezdte furcsállni, hogy az eddig vele mindent megbeszélő férje egyre gyakrabban zárja magára az ajtót netezés közben, és az esti közös diskurzust vagy filmnézést is inkább a számítógép előtt töltött magányos programra cserélte.
Éva egyre kíváncsibb lett, vajon milyen online téma köti le ilyen mértékben a férje figyelmét, de kérdésére Sándortól csak azt a választ kapta, hogy tanul valamit, ami mindkettőjük előnyére válik hamarosan. Sándor személyiségváltozásai egyre kritikusabbá váltak. Lefogyott, gyakorlatilag minimalizálta a dialógusokat és a személyes kontaktot a feleségével, külön hálószobába is költözött.
Sokkoló hangok
Éva mindenképpen választ szeretett volna kapni, mi folyik a háttérben, a gépi előzményekhez hozzáférni azonban a megváltoztatott jelszó miatt nem tudott. Fülét az ajtóra tapasztva próbált
hallgatódzni, és bizony lesokkolták a kiszűrődő hangok.
Egy furcsa, talán latinhoz hasonló nyelven morbid kántálás hallatszott ki. Egyfajta online rituálénak tűnt, melyben férje és vélhetően több külső személy vett részt. Az ilyen, és ehhez hasonló
szertartások egyre hangosabbá és rendszeresebbé váltak.
Egyik reggel Éva viccesen köszöntötte férjét : " Jó reggelt , Sándorom!" Erre párja morcosan visszanézett, és a következőket mondta:
"Sándor már nincs itt. A nevem Azael, és hamarosan megváltást hozok a világnak. Ne zavarj, mert dolgozom!"
Ezt követően férje néha hallgatott a nevére, ugyanakkor olykor rapszodikusan előtört " Azaellel" való azonosulása. Éva teljesen összeomlott, és értetlenül, félelemmel telve állt a felfoghatatlan helyzet előtt.
Vajon a virtuális rituálék során valóban megszállhatta Sándor testét valami?
Vagy inkább mentális összeomlásról és személyiségtorzulásról van szó? Pontosan nem tudhatjuk, miféle közösségbe és rituálékba csapódott Sándor - illetve ezeknek alapvetően mi volt a célja. Könnyen lehet, hogy az egészség visszaszerzése, egy megvilágosodott tudat elérése, vagy akár valamiféle kollektív, világi ügyeket megváltoztató cél elérése volt tervben.
Megszállás esetén nem csupán a személyes identitás átalakulása, hullámzó váltakozása jellemző, hanem sokszor a hang és külső megjelenés is eltorzul, illetve drasztikus személyiségváltozás figyelhető meg.
Sokkal valószínűbb, hogy Sándor pszichológiai problémával küzd. Nem tudott azonosulni megváltozott élethelyzetével, úgy érezte, elvesztette evilági fontosságát , ebbe pedig beleroppant az egója. Keresett egy olyan terepet, ahol újra különlegesnek érezhette magát, és amely megadta számára a kiváltságosság és értékesség ígéretét.
Szekta karmaiba is akkor kerül legnagyobb eséllyel valaki, és válik behálózhatóvá és totálisan irányíthatóvá, ha az élete és annak alapvető keretrendszere összeomlik.
Lehet, hogy diagnosztizálhatóan skizofrénia vagy disszociatív személyiségzavar áll a háttérben, de az sem lenne meglepő, ha egy pszichológus előtt Sándor próbálna teljesen " normálisnak" mutatkozni- ez azt bizonyítaná, hogy inkább a való világból kimenekülés vágya okozza ezt a viselkedésváltozást.
Mielőtt Éva okkult segítséget venne igénybe, első lépésként mindenképpen egy pszichológus szakember felkeresése lenne tanácsos.
