Mintha követne a festmény tekintete
Nem kell ahhoz a múzeumok és kísértetsztorik rajongóinak lennünk, hogy valahol olvashassunk a Mona Lisa-effektusról, amelynek lényege, hogy sokan úgy érzik, mintha Leonardo Da Vinci 16. századi festményének tekintete követné őket, bármerre mennek is a helyiségben. A portré szemei nem mozognak, a hatás viszont érezhető - de nem a Mona Lisanál, amelyről a nevét kapta, állítják kutatók.
Követ minket Mona Lisa tekintete?
Miért lehet olyan érzésünk, hogy a festményen lévő alak minket bámul?
Egy német tudós, Sebastian Loch és kollégája, Gernot Horstmann az i-Perception című tudományos folyóiratban publikálták a jelenségről szóló friss tanulmányukat. Azt írják, a Mona Lisa-effektus egy több évszázados optikai illúzión alapul. Mivel a festővásznak laposak, a festmények mélysége nem változik, de a fény-árnyék hatás trükkös összjátékának köszönhetően úgy tűnhet, hogy mégis.
Kiszámolták, hogy Mona Lisa nem is néz ránk
A kutatók 24 alanyt vontak be munkájukba. A megkérdezettek feladata nagyon egyszerű volt: a szakemberek egy monitoron megmutatták nekik a Mona Lisát, majd egy kis összecsukható vonalzót helyeztek különböző távolságra a képtől - 15 nagyítási verziót használtak, így néhányan a híres nőalak fejét látták, néhányan viszont csak a szemét -, és azt kérték az alanyoktól, hogy a kis vonalzón mutassák meg, szerintük hova néz.
Akár életveszélyes is lehet, amilyen erővel egy műalkotás ránk hathat? A Stendhal-szindróma tünetei közt a műalkotások hatására érzett szédülés, zavarodottság, ájulás, gyors szívverés, szapora légzés és hallucinációk is szerepelhetnek. Hogy működik ez a furcsa pszichoszomatikus rendellenesség? Kattintson!
Összesen több mint kétezer ilyen véleménnyel a tarsolyukban a kutatók kiszámolták, hogy a Mona Lisa abszolút nem is néz ránk. Hanem ha előtte állunk, tőlünk átlagban 15,4 fokkal jobbra esik a pillantása. Márpedig ahhoz, hogy a jelenség működjön, 5 fokos szögön belül kell állni a szakemberek szerint.
Létező jelenség, téves név
A tudósok tehát azt állítják, hogy egyrészt létező jelenségről van szó, de az elnevezés téves. Másrészt pedig, hogy a dolog inkább rólunk, nézőkről szól: már a hatvanas években is kimondták pszichológusok, hogy bennünk, emberekben erős a vágy, hogy nézzenek minket, hogy valaki más számára mi lehessünk a figyelem középpontjában - függetlenül attól, hogy ismerjük-e az illetőt, vagy sem.
Forrás: dailymail.co.uk
