Komolyan kell venni a jeleket
Ki ne érezte volna már, hogy majdnem kiugrik a szíve egy-egy komolyabb fizikai megterhelés vagy nagyobb izgalom hatására? A felgyorsult szívverés ilyen körülmények közt normális, nyugalmi állapotban viszont nem szabad természetesnek venni csak azért, mert elhagytuk az ötödik vagy hatodik X-et. A felgyorsult szívverésnek ugyanis számos oka lehet, amelyek közt néhány akár szívritmuszavarhoz is vezethet.
A felgyorsult szívverés nyugalmi állapotban nem normális
"Ha bedobban vagy éppen kihagy a szívünk, akkor ezt ne tekintsük a korral járó 'rendetlenkedésnek', hanem feltétlenül forduljunk orvoshoz. Tegyünk így akkor is, ha
gyengeséget, mellkasi fájdalmat, szorítást, légszomjat, szédülést tapasztalunk, vagy ha azt vesszük észre, hogy levegőért kapkodunk, ha fel kell gyalogolnunk néhány emeletet vagy pár métert
szaladnunk kell a busz után. A teljesítőképesség saját magunkhoz mért csökkenését mindig figyelmeztető jelnek kell tekintenünk" - hangsúlyozza dr. Sztancsik Ilona.
A mozgás idősebb nőknél is csökkenti a szívritmuszavar esélyét
Sok esetben előfordul, hogy a szív működésében tapasztalt tünetek még nem igényelnek orvosi kezelést, de életmódbeli változtatást mindenképp. A Journal of the American Heart Association című szaklapban megjelent publikáció szerint ha növeljük mozgásunk intenzitását vagy mennyiségét, csökkenthetjük a pitvarfibrilláció (a szívritmuszavar egy formája) rizikóját.
A szívritmuszavar korántsem ritka jelenség, a legtöbb embernek élete során legalább egyszer jelentkeznek kisebb ritmuszavarok a szívdobogásában. Főként a gyakori ütések jellemzőek: ha számuk percenként meghaladja a százat, úgy tachycardiáról beszélünk. Azt az esetet pedig, ha a szívverés percenként hatvan alá csökken, az orvostudomány bradycardiának nevezi. Milyen tünetek utalhatnak szívritmuszavarra? Részletekért kattintson!
A Stanford Egyetem kutatói 81 ezer menopauzán túli hölgyet vizsgáltak, akik 50 és 79 év közöttiek voltak. Arról kérdezték őket, hogy milyen gyakran edzenek, mozognak. Az edzés mennyiségének és hatékonyságának kifejezésére a MET-egységeket használták. A MET vagy "metabolikus együttható" kifejezi, hogy bizonyos gyakorlatok elvégzéséhez mennyi energiára van szükség az üléshez mint alaptevékenységhez viszonyítva. Az egy hétre vonatkoztatott 9 MET például megfelel 30 percnyi fürge sétának a hét 6 napján vagy egy órányi könnyedebb biciklizésnek kétszer egy héten. A kutatók 11 éven keresztül vizsgálták az érintett nőket, és arra a következtetésre jutottak, hogy akik 9 MET-egységnyi vagy több edzést végeztek hetente, 10 százalékkal csökkentették a pitvarfibrilláció kialakulásának esélyét. Még a 3 MET-egységnyi mozgásnak is volt értelme: ez 6 százalékkal redukálta a rizikót. Ez a mozgásmennyiség körülbelül félórányi tempós sétának felel meg egy héten kétszer. Vagyis az idősebb hölgyek mozgásának bizonyított szívvédő hatása van, és még fokozottabban igaz ez a túlsúllyal rendelkezőkre, akik a fizikai aktivitás más előnyeit is tapasztalhatják.
A mozgást is a kivizsgálás után ajánlott elkezdeni
"Idősebb korban sincs olyan panasz, amely természetesnek tekinthető, így nagyon fontos, hogy ha valaki szívritmuszavarra gyanakszik, vizsgáltassa ki magát. A kardiológiai vizsgálat elsődlegesen a páciens panaszainak és az előzményeknek a megismerésére épül. Meg kell tudnunk többek közt, hogy mozog-e rendszeresen, hogy mióta állnak fenn a panaszok, van-e ismert szívbetegség a háttérben, milyen gyógyszereket szed, illetve mennyire befolyásolja az adott állapot az életét. A kapott információk alapján dől el, hogy milyen eszközös vizsgálattal kaphatunk pontos diagnózist" - ismerteti dr. Sztancsik.
A nyugalmi EKG-n kívül szükség lehet terheléses EKG-ra, 24 órás Holter EKG-ra, szívultrahangra, különböző laborvizsgálatokra, és esetleg más speciális, például elektrofiziológiai vizsgálatokra. Ha bebizonyosodik, hogy valóban szívritmuszavarról van szó, és megtalálták az okát, akkor megkezdődhet a célzott kezelés. Történhet például gyógyszerekkel, pajzsmirigy-kezeléssel, vaspótlással, a szervezet ionháztartásának szabályozásával, beültetett defibrillátorral, pacemakerrel, kardioverzió nevű eljárással vagy katéteres ablációval. A cél a leghatékonyabb, biztonságos kezelés elrendelése és a személyre szabott életmód, mozgásprogram kialakítása.
