Ha önalvásközben, anélkül, hogy felébredne, felkel és járkál, vagy kinyitja a szemét, esetleg felöltözik, beszél, eszik, autót vezet vagy szexuális érintkezésbe kezd, netalán erőszakos cselekedetekre ragadtatja magát, majd felébredés után zavarodottan értesül róla, hogy miket is tett éjszaka, napközben pedig fáradt a nem kielégítő alvástól, akkor szinte biztos, hogy alvajárónak nevezhető. A problémával érdemes orvoshoz fordulni - nem csupán, mert szellemi és fizikai teljesítménye, illetve egészsége is könnyen megsínyli az öntudatlan éjszakai tevékenykedést, hanem mert könnyen komoly veszélyt jelenthet nemcsak önmagára, hanem másokra nézve is.
Ki tudja, hol állunk meg?
Előbbire szemléletes példa lehet Lesley Cusack, egy 50-es éveiben járó angol nő esete. Az asszony ugyanis előszeretettel evett alvás közben, és nem csupán néhány szál zellert vagy sárgarépát, hanem jóval táplálóbb ételeket is: egy-egy estén akár az átlagos, aktív felnőtt emberek egész napi energiabevitelét jelentő 2500 kalóriát is jóízűen elfogyasztott. És itt még nincs vége: Cusack asszony ugyanis szívesen sütögetett álmában gázsütőn, ami a potenciális balesetek egész tárházát rejti magában. A nőnek az sem segített, amikor riasztóberendezéseket állított fel a konyhában, mert egyszerűen nem ébredt fel a jelzésekre - alvajáróknál ugyanis egyáltalán nem ritka, hogy nagyon nehéz felébreszteni őket a tevékenykedésük közben (és veszélyes is, mert sokkolja a szervezetüket).
Gyermeke alvajáró? Higgadtan kísérje vissza ágyába az alvajárás alatt, szereljen biztonsági rácsot minden lépcső elé, és csukja be az összes ablakot a házban! További hasznos tippeket is olvashat korábbi cikkünkben!
Az egyszerű járkálás is lehet persze veszélyes alvás közben, különösen, ha olyan helyen lakunk, ahol óvatosnak kell lenni, hová lép az ember. James Currens esete is ezt húzza alá. Az idős férfi sokszor járkált álmában, de egyszer sem került veszélybe az élete egészen addig, amíg egyszer a házához közeli mocsárban tért magához, ahol aligátorok vették körül. Egyetlen szerencséje az volt, hogy kiabálását meghallotta a szomszédja, a kiérkező rendőröknek pedig sikerült elriasztaniuk a köréje gyűlő hüllőket, így a férfi kisebb sérülésekkel megúszta a balesetet.
Altatók, nyugtatók szedése megnöveli az alvajárás esélyét - és sajnos nem feltétlenül csak a járásét. Stacie C. például pár hónapnyi gyógyszerszedés után észrevette, hogy gyakran kel fel morzsás ágyban, és a Facebookra is posztolt néha éjszaka úgy, hogy fogalma sem volt róla, mit is csinál. Mivel azonban ezek csupán ártatlan kilengések voltak, nem tulajdonított nekik nagy jelentőséget - addig az éjszakáig, amikor az autójában ébredt öntudatra: pizsamában volt, vezetett, és bőgött, de egyáltalán nem tudta, hogy miért. Kész szerencse, hogy nem okozott semmilyen balesetet - orvosa azonban így is azonnal megtiltotta neki, hogy a továbbiakban altatót szedjen.
Talán már így is nyilvánvaló, hogy mindenképpen orvoshoz kell fordulni, ha az alvajárásos epizódok gyakran (hetente vagy gyakrabban) megismétlődnek, ha súlyosan megzavarják a beteg vagy családtagjai alvását, ha veszélyesnek tűnik az érintett alvás közben mutatott viselkedése, vagy ha már felnőttek vagyunk, és hirtelen, minden előzmény nélkül leszünk alvajárók. Gyerekek esetében ártatlan alvajárásos epizódok megléte esetén csak akkor érdemes szakembert felkeresni, ha kamaszkorban sem szűnik meg a probléma.
Az alvajáráshoz számos körülmény hozzájárulhat az alkoholfogyasztástól a gyógyszerszedésen, az erősen stresszen és a magas lázon át a súlyos kimerültségig, így már csak azért is érdemes komolyan venni a problémát, hogy a mögötte húzódó okokra is fényt deríthessünk - és megoldást találjunk.
