Így működik
Hogyan különböztethető meg egy külső szemlélő számára a részegség és a hipoglikémia? Részletek itt.
Az inzulinpumpa kisméretű, programozható inzulinadagoló készülék, amely egyszerre biztosítja a nyugalmi és az étkezések vércukoremelő hatásának kivédéséhez szükséges többletinzulin-szükségletet. "Lelke" egy számítógép, amely előre beállítható, de viselője, illetve a kezelőorvos bármikor módosíthatja az inzulinadagolás ütemét. Az óránként bejuttatott, valamint az étkezésenként adagolandó inzulinmennyiséget gyakori vércukor-ellenőrzés segítségével, az adatok rendszeres elemzése alapján határozzák meg. Az inzulin a készülékhez csatlakoztatott hajlékony, szövetbarát műanyag kanülön keresztül jut a bőr alatti kötőszövetbe. Speciális javallat alapján alkalmazzák, elsősorban olyan esetekben, ahol a helyesen alkalmazott intenzív-konvencionális inzulinkezelés eredményei nem kielégítők, és gyakran fordul elő anyagcsere-kisiklás (pl. súlyos hipoglikémia).
Az inzulinpumpa nagy segítséget jelenthet a helyen inzulinadagolás beállításában
Bár e kezelés igen labilisanyagcseremellett is sokszor eredményes, fel kell hívni a figyelmet esetleges hátrányaira is. Ezek részben az alkalmazás technikai problémáiból erednek (az inzulinadagolás leállása a katéter kicsúszása, sérülése vagy eltömődése miatt), részben fertőzéses eredetűek. További problémát jelenthet a szükséges mértékű odafigyelés, a rendszeres vércukor-ellenőrzés elmaradása, túlzottan a készülék automatizmusára hagyatkozás. Ezért csak olyan betegen jöhet szóba az alkalmazása, aki nem idegenkedik a készüléktől, szívesen foglalkozik a programozásával, jól elsajátítja a használatához szükséges technikai ismereteket, tisztában van cukorbetegsége sajátosságaival és kész a gyakori vércukor-önellenőrzésre.
Miért nem kaphat minden cukorbeteg inzulinpumpát?
A pumpakezelés javallatait jól körvonalazott szakmai megfontolások szabályozzák. Általánosságban igaz, hogy amennyiben az 1-es típusú cukorbeteg kielégítő anyagcserehelyzete megfelelően alkalmazott étrend és intenzív konvencionális inzulinkezelés ellenére sem biztosított - visszatérő súlyos hipoglikémiás epizódok fordulnak elő, esetleg jelentős hiperglikémiás anyagcsere-kisiklások észlelhetők, vagy e két eltérés kombinálódik -, a beteg kellő ismeretekkel rendelkezik betegségével kapcsolatban, ismeri és jól alkalmazza a vércukor-önellenőrzést és vállalja a pumpakezeléssel együtt járó teendőket, akkor szóba jön e kezelés alkalmazása.
Gyermek és felnőttkorban egyaránt rendelhető, sőt a gyermekkori cukorbetegség nehezebb beállíthatósága folytán alkalmazása ott gyakoribb. 2-es típusú cukorbetegség esetén nincsenek még elfogadott irányelvek. Felmerül adása igen nagy inzulinszükséglet (150-200 E/nap) esetén, amennyiben az inzulinhatás csökkenése klinikai-laboratóriumi vizsgálatokkal igazolható (és a nagy inzulinszükséglet nem technikai eredetű, azaz pl. nem az inzulin helytelen alkalmazására vagy adagolására vezethető vissza). Az inzulinpumpa alkalmazásáról terhességben megoszlanak a vélemények. A terhességre vonatkozóan is igaz, hogy ez a kezelés csak akkor jöhet szóba, ha a kívánt anyagcsere-állapot más módon nem biztosítható. Az esetek döntő többségében azonban ez nem így van, a gyorshatású inzulin napi 5-7-szeri adásával az anyagcsere egyensúlya csaknem mindig biztosítható. A terhesség előtt is inzulinpumpát használó beteg pumpakezelése a terhesség idején is folytatható.
