Gyakran a krónikus önbizalomhiány és maximalizmus keverékeként jelenik meg ez a nagyjából minden tizedik embert érintő probléma.
Mit érez valójában az imposztor szindrómával küzdő személy?
Bármilyen sikert, eredményt ér is el életében, úgy érzi, mindezt nem önmagának köszönheti, hanem pusztán véletlen szerencse és a kedvező körülmények egybeesése az oka eredményeinek.
Ezért- mivel a sikereket nem önmagának tulajdonítja- , automatikusan megjelenik az önvád, az elért pozíció vagy eredmény elvesztésétől való állandó félelem. Mindehhez társul egy folyamatos
lelepleződéstől való rettegés és önledegradálás, az egyén azt hiszi, a környezetében mindenki más is úgy látja, nem méltó a sikereihez.
Ez a téveszme pedig erősíti az állandó megfelelési kényszert, az imposztor szindrómás akár a teljes kimerülésig képes hajtani magát, hogy bizonyítsa a külvilág számára képességeit és a sikereihez méltó egyéniségét. Mindez olyannyira meghatározza a mindennapjait, hogy minden más háttérbe szorul az életében, a teljesítménykényszer pedig elviselhetetlenné válik.
A téma pszichológus szakértői szerint 5 olyan személyiség altípus ismert, amely eredendően az imposztor szindrómához köthető:
A perfekcionista, maximalista
Minden téren a tökéletességre törekszik , és míg mások hibáival szemben elnéző, önmagával szemben túl kritikus. Saját magának a legkisebb hibákat sem bocsájtja meg, állandó önvád jellemzi. Általában fél elhagyni a komfortzónáját, és csak olyan dologba, feladatba vág bele, ahol meg van győződve a biztos sikerről.
A géniusz
Remek képességekkel és elmével bíró személy, aki kevés tanulással és energiabefektetéssel is kimagasló eredményeket ér el. Amennyiben valami nem sikerül neki azonnal, elsőre, rendkívül erős szégyent érez.
Az individualista
Úgy érzi, mindenért egyedül kell megküzdenie, nem képes igazán kooperálni és csapatban gondolkodni. Segítséget képtelen elfogadni, számára ez a legnagyobb szégyen, és hiányosságainak beismerése is egyben.
A szakértő
Azt gondolja, mindent neki kell tudnia a legjobban, egy adott témával kapcsolatban- akár rengeteg időt szentelve a kutatásnak- , szinte szakértővé akarja képezni magát. Ha ez mégsem sikerül, és téved egy bizonyos témakörben, elviselhetetlen szégyent érez.
A szuperhős
Az élet minden területén sikeres és professzionális akar lenni, ezeket pedig valójában képtelenség összeegyeztetni. Irreális célokat tűz ki magának, és megoldhatatlan feladatokat vállal fel.
A szindróma kezelése nem könnyű, hiszen a kiváltó okok is mélyen gyökereznek. Általában a túl szigorú szülői magatartás és extrém elvárások támasztása a gyermekkorban, ami a kialakulásáért felelőssé tehető. Ha azt gyanítjuk, hogy viselkedésmintáink háttérében imposztor szindróma állhat, mindenképpen szükségünk lesz külső segítségre. Akár pszichológus, akár egy jóbarát támogatását kérjük, tudnunk kell, hogy a változáshoz szükségünk lesz egy kontrollszemély reális értékítéletére, akiben megbízunk, és képesek vagyunk valóságosnak elfogadni a rólunk alkotott reális véleményét.
