Az infarktus nem várt hatása

Napjaink felgyorsult életmódja számos civilizációs betegség kialakulását idézi elő, a stressz és depresszió kapcsolatát a szívbetegségekkel pedig már számos esetben igazolták. Kétszer akkora esélye van a szívinfarktusra azoknak a személyeknek, akik a magánéletük, vagy a munkájuk miatt túlhajszoltság, vagy depresszió jeleit produkálják. Egy tanulmány azonban felhívja a figyelmet arra is, hogy a szívinfarktuson átesett betegek sokkal kisebb arányban részesülnek depresszió miatt kezelésben, mint egészséges társaik.

Mivel a skandináv országok évtizedek óta világvezetők a depresszív zavarokban, a svéd Karolinska Intézet kutatói számos, a depresszió élettani hatásait vizsgáló kutatást végeznek. A legutóbb 805 infarktuson átesett embert vizsgáltak, illetve ugyanennyit, aki nem volt érintett a betegségben. A szívinfarktuson átesettek 14 százalékánál depresszióra utaló tüneteket állapítottak meg, míg a másik csoport esetében ez a szám csak 7 százalék volt. Stresszt elsősorban a munkahelyükön éreztek a megkérdezettek (48 és 32 százalék, szintén nagyobb arányban az infarktuson átesettek), a magánéletében a pedig az infarktust átélt személyek 18, míg a másik csoport 11 százaléka tapasztal napi szintű stresszhelyzeteket. Jellemzően több volt az elvált személy azok között, akik szívrohamon estek át.

Az eredmények nem csak a depresszió és az infarktus kapcsolatát erősítették meg, de rávilágítottak arra is, hogy a szívbetegségen átesett emberek jóval kisebb arányban szednek antidepresszánsokat. A kutatásokban részt vett Dr. Barbro Kjellström felhívta a figyelmet: a kísérletek során depressziós tüneteket produkáló, de szívrohamon nem átesett emberek 42 százalékánál korábban már azonosították a pszichiátriai megbetegedést, és megfelelő kezelést is kaptak, míg a depressziós emberek esetében ez az arány csupán 16 százalék. A szívrohamon átesett betegek tehát kisebb arányban fordultak orvoshoz a depresszió tünetei miatt, vagy ha el is mentek, a szakemberek rosszabb arányban tudták azonosítani a tüneteket.

Kjellström szerint a felelősség orvost és beteget egyaránt érinti. Az előbbinek érdeklődőbben kell a pácienséhez fordulni, hogy annak általános lelki állapotfelmérése során azonosíthassa a depresszív zavarokat. Az embereknek ugyanakkor meg kell tanulniuk kiszállni a hétköznapok egyre gyorsuló hullámvasútjából, időnként megszüntetve például az okostelefonokon és számítógépeken keresztüli állandó online jelenlétet, amelyek korábban még nem tapasztalt terhelést jelentenek.

Forrás: Eurekalert