A három kulcs
A fizikai aktivitás hosszú távon akár felére is csökkentheti a szívinfarktus kockázatát - derült ki egy kutatásból, amelyről a European Heart Journal című szaklapban számoltak be. Az eredmények megértéséhez ismerni kell a kardiorespiratorikus fittség fogalmát: ez teszi lehetővé, hogy a test oxigént szállítson mozgás közben az izmokba, valamint a szív, a tüdő és a keringés hatékony működését jelenti.
Ha a szív- és légzőrendszer állóképessége megfelelő, akkor ez jelentős szerepet játszik például a szív-érrendszeri betegségek megelőzésében és a cukorbetegséggel összefüggő halálozás kivédésében.
Az aktív életmód a felére csökkenti a szívinfarktus kockázatát. (Fotó: 123rf.com)
A számok nem hazudnak
Norvég kutatók most alaposabban is megvizsgálták a kardiorespiratorikus fittség előnyeit és megpróbálták pontosabban meghatározni a fizikai aktivitás mibenlétét is. A Norwegian University of Science and Technology szakértői megállapították, hogy a magasabb fittségi szint megfelezheti a szívinfarktus kialakulásának lehetőségét, az alacsony aktivitás mellett viszont nagyobb a kockázat.
Szívinfarktus akkor következik be, ha a szív oxigénigénye jelentősen meghaladja a koszorúerek oxigénkínálatát, és ennek hatására a szívizom általában egy területen elhal. Az oxigénkínálat alacsony voltának legfőbb oka a koszorúerek ateroszklerotikus (érelmeszesedéses) beszűkülése. Gyakori, hogy az ún. ateroszlerotikus habossejtek által az érbelhártya alatt okozott zsírpárna (ateróma = kásadaganat) kifekélyesedése és helyén vérrög képződése zárja el a koszorúereket.
A norvég kutatók 4500 személy adatait elemezték, akik 9 éven keresztül vettek részt a HUNT3 nevű egészségfelmérésen. Egyetlen résztvevőnek sem volt korábban szív- és érrendszeri vagy tüdőbetegsége, magas vérnyomása vagy daganatos betegsége. A személyek fele nő volt, és 80 százalékuk az alacsony kockázati csoportban szerepelt a következő 10 évben bekövetkező szív-érrendszeri betegségek szempontjából.
A szakemberek a maximális oxigénfelvevő képesség mérésével határozták meg a kardiorespiratorikus fittség mértékét. A 9 év utánkövetés alatt közülük 147 személynek volt szívinfarktusa vagy anginája - mindkét betegség a koszorúerek szűkülete miatt.
Az összefüggések egyértelműek: az egészségesnek mondható személyek körében is megfigyelhető, hogy a legfittebbek közé tartozóknál feleakkora a szívinfarktus esélye, mint a legkevésbé fittek esetében. Ráadásul a kardiorespiratorikus fittség legkisebb mértékű fejlődése is számottevően csökkentette az infarktus és azangina pectoriselőfordulásának rizikóját.
Nemcsak megelőz, de gyógyít is
A norvég kutatók azt is hangsúlyozták, hogy már néhány hónapnyi intenzív tréning is képes csökkenteni a szív-érrendszeri betegségek kockázatait. Vagyis az edzés az egyik leghatékonyabb eszköz a megelőzésben.
"Korábbi kutatások már bizonyították, hogy a mozgáshiány növeli a magas vérnyomás és koleszterinszint, valamint a stroke kialakulásának esélyét. Szintén bizonyított, hogy - többek közt - a mozgáshiány miatt zsírszerű lerakódások, plakkok alakulhatnak ki a koszorúerek belső falában, elzárva a véráramlás útját. Ennek következtében csökken a vérellátás, nem jut elég oxigén a szívizomhoz, ami végső soron iszkémiás szívbetegségekhez, például szívelégtelenséghez, szívinfarktushoz vezet" - hangsúlyozza dr. Vernes Réka, az Életmód Orvosi Központ életmódorvosa.
"Nyilvánvaló, hogy a szív- és érrendszeri betegségek esetében bizonyos tényezőket nem lehet kivédeni, de jó hír, hogy rengeteget tehetünk a saját egészségünkért. Az életmódorvoslás éppen arra hivatott, hogy irányt mutasson a megváltoztatható rizikófaktorok kiküszöbölésére. A személyre szabott mozgás-, táplálkozás- és stresszkezelési programok további fontos sajátossága, hogy a már kialakult betegségek, így a szív- és érrendszeri betegségek kezelésében is jelentős eredmények érhetők el általuk - biztonságosan és tartósan" - tette hozzá a szakember.
