Súlyos jogi és etikai vétséget követett el
Székely László szakmailag nélkülözhetetlen, megkerülhetetlen ember, ő ugyanis a Gottsegen György Országos Kardiológiai Intézet egyetlen orvosa, aki képes minimálinvazív szívbillenttyűműtéteket végezni.
Ahogy arról korábban a Házipatika.com beszámolt, a Gottsegen György Országos Kardiológiai Intézet Kardiológiai Osztályának éléről egyik pillanatról a másikra elküldték Székely László főorvost, aki országos hírű kardiológiai szaktekintély. "Neve gyakorlatilag összeforrt a minimálinvazív (kis metszésből végzett) szívbillentyű-plasztikákkal és szívbillentyű-beültetésekkel "- írja blogbejegyzésében Drajkó Zsombor a Magyar Narancs oldalán.
Fontos kérdések Székely László kirúgásával kapcsolatbanMint írja, azt, hogy mi vezetett egy országos hírű szívsebész gyors menesztéséhez, nem lehet biztosan tudni. "De a továbbiakban nem is szeretnék ezzel foglalkozni. Ennél ugyanis sokkal fontosabb dolgokra világít rá ez a konkrét eset, és nagyon jól bemutatja, mitől rohad (sajnos nem nagyon tudok és nem is szeretnék ennél szofisztikáltabban fogalmazni) a magyar egészségügy."
A kiegészítő mellplasztikai műtét ténye igen érdekes
"A szakmai háttérhez annyit érdemes tudni, hogy a kórházaknak általában valamilyen külsős szerződése szokott lenni az olyan ellátások elvégzésére, amik házon belül nem elérhetőek. Plasztikai sebészet esetében általában egy másik közfinanszírozott ellátási profillal rendelkező intézménnyel kötik meg ezeket a szerződéseket, és ennek keretein belül járnak át plasztikai sebészek operálni. Mit keresett tehát a kérdéses napon az intézet műtőjében egy olyan plasztikai sebész, akinek semmilyen szerződése nem volt az ellátóhellyel?
Ennek a kérdésnek a súlya óriási: ha igaz, hogy a plasztikai sebésznek nem volt szerződése, akkor a kérdéses mellimplantátumot úgy cserélték ki, hogy a műtétet végző orvos munkáját semmilyen felelősségbiztosítás nem biztosította. Hiba esetén legfeljebb informális háttéralkukban bízhatott a beteg. A felelősségbiztosítások ugyanis nem úgy szoktak működni, hogy bárki "jöttmentre" vonatkoznak, aki az intézet falain belül operál. A plasztikai sebész javadalmazásával kapcsolatban pedig nem sok lehetőséget hagy nyitva a történet menete" - írja Drajkó Zsombor, aki szerint itt két eset lehetséges: vagy önkéntesként, puszta jóindulatból, teljesen ingyen vállalt el egy olyan műtétet, aminél ha hibázik, nem védi se őt, se a beteget semmilyen felelősségbiztosítás, vagy itt a paraszolvencia tankönyvi esetét láthatjuk a gyakorlatban.
Felmerül a hálapénz kérdése
"Ha történt bármilyen tranzakció, jelen esetben majdnem mindegy, hogy előre vagy utólag fizetett a beteg. Garancia ugyanis semmi, felelősségbiztosítás semmi, a páciens szerződés nélkül, pusztán az orvos jóindulatában bízva vágott bele a kezelésbe, az orvos pedig felelőtlenül belement ebbe.
Itt pedig nagyon jól megmutatkozik, hogy a hálapénz egyik rendkívül káros aspektusa: a betegek bizonytalan kimenetelű üzleteket kötnek mindenfajta garanciális felelősségvállalás nélkül, az orvosok pedig sajnos nem parancsolnak azonnal megálljt, hanem tevőlegesen részt vesznek ebben az egészben - véli Drajkó, aki szerint kár erre egy legyintéssel azt mondani, hogy ez mindig is így volt. Ha így volt, az nagy baj. Ha most is így van, az még nagyobb. Az pedig, hogy a mindenkori kormányok szemet hunynak efelett, sőt, törvényileg legalizálják, az egyenesen katasztrófa.
A történetnek még egy nagyon súlyos oldala van
Székely László távozásával (majd visszavételével, majd újratávozásával) megszűntek a minimálinvazív szívbillenttyűműtétek a Gottsegen György Országos Kardiológiai Intézetben. Van tehát egy műtéttípus, amit egy országos ellátóban, sőt lehet, hogy az egész országban csak egyetlen orvos képes elvégezni. "Hogy létezhet az, hogy a tudásátadás ennyire nem működik a hazai egészségügyben? Hogy létezhet az, hogy a hosszú, munkával töltött évek alatt ezt a tudást Székely László nem adta át senkinek?" - teszi fel a kérdést Drajkó Zsombor.
"A modern orvoslás alapvetően egy betegcentrikus csapatmunka. Ideális esetben. Ezzel szemben Magyarország még mindig a "nagy professzorok" országa. Egy jól működő egészségügyben nem szabadna olyannak megtörténnie, hogy egy műtétet csak egy orvos képes elvégezni. Nem szabadna olyannak lennie, hogy egy országos ellátón belül az esztétikus végeredménnyel járó szívműtétért a betegeknek egy konkrét orvoshoz kell mennie, mert azt csak X. professzor úr tudja elvégezni. X. professzornak ugyanis, ha a betegek érdekeit tartaná szem előtt, kutya kötelessége lenne a lehető legtöbb embernek átadnia a tudását, és ezzel javítania a hazai ellátást."