A heparinok a véralvadásgátló terápia és a vérrögök kialakulásának prevenciós részét képezik a kumarin-származékok és az új típusú antikoagulánsok (NOAC) mellett. Hogy pontosan mit érdemes tudni róluk, kiderül a cikkből!

A heparin és annak története

A a májból (hepar) 1916-ban Jay McLean vonta ki medikus korában, majd e jelentős felfedezés után elment körzeti orvosnak, de ez elég volt neki a halhatatlansághoz. Az un. frakcionálatlan heparin sokáig a legjobb volt, azonnal hatott, de csak bőr alá adható formában volt alkalmazható. A heparin tulajdonképpen a legnegatívabb töltésű molekulája szervezetünknek, az un. mastocyták termelik, és belőlük szabadul fel igen kis mennyiségben élettani körülmények között is. Töltése miatt rengeteg anyagunkhoz, sejtjeinkhez, receptorainkhoz stb. kötődik.

Tulajdonképpen egy , hosszú cukorlánc, de teljesen pontosan a szerkezetét ma sem ismerjük. E molekulák különböző lánchosszúságú fragmenteket, részeket alkotnak, ezért a 60'-as években "megpucolták" a heparint úgy, hogy legalább molekulasúly szerint nagyjából azonos nagyságú láncokból álljon: így gyártották a cégek az un. (LMWH).

A heparin és az un. alacsony molekulatömegű heparinok széles körben alkalmazott véralvadásgátlók, melyek a szervezet egyik természetes véralvadásgátló molekulájának, az antithrombin III-nak és a véralvadásban szereplő összes enzimnek - a mi szempontunkból a legfontosabb az aktivált X faktor és a thrombin - inaktív komplexbe kötődését gyorsítják meg.


Mellékhatásként a vérzékenységre utaló panaszok gyakoriak, mint például az erős orrvérzés

A forgalomban vannak alacsony molekulatömegű heparinok (LMWH), melyek kevesebb mellékhatással rendelkeznek, biohasznosulások csaknem 100%-os,. A heparinok alkalmazása a mélyvénás trombózis/tüdőembólia igen hatásos kezelési és prevenciós módja, melyet bőr alá, injekció formájában kell bejuttatni. Ezt szükséges alkalmazni például a legtöbb műtét után (pl. csípő-, térd-, daganatok, stb), sokaknál után, trombózis/tüdőembólia után, dialízis során, valamint várandósság során a trombózisra való fokozott hajlam esetén (LMWH-kezelés).

Ez utóbbi során igen fontos, mivel a terhesség önmagában is megnöveli a kialakulásának esélyét, ezért ez idő alatt gyakrabban lép fel trombózis. Jó oldala, hogy nem jut át a méhlepényen és nem választódik ki az anyatejjel, így biztonságos (ellentétben a többi véralvadásgátlóval) mind a várandósság, mind a szoptatás során. Mindemellett a kardiológiai alkalmazása is igen elterjedt az invazív beavatkozások kapcsán.

Miként kell alkalmazni a heparin injekciót?

A heparint injekciót a fertőtlenített bőr alá, vénába kell bejuttatni, szakorvos által meghatározott dózisban. Emiatt alkalmazása kissé nehézkes. Leggyakrabban hasfalba szúrják, ám vannak, akik felkarba, combba adják be. Naponta változtassa a beadás helyét! A lényeg, hogy zsírszövetbe adja!

Heparin esetén fontos a terápia első két hetében a heti kétszeri, valamint a májfunkciók ellenőrzése is, tehát a heparin adagolását ellenőrizni kell! LMWH esetén egyedül a vérlemezkeszám mérése szükséges. (A frakcionálatlan heparin dózisának ellenőrzése az un. APTT idővel történik, aminek a 2,5-szeres megnyúlása optimális).

Milyen mellékhatásokra számítsak?

A legtöbben enyhe fájdalomról, kékes-lilás elszíneződésről, keményebb csomókról, vérömlenyekről számolnak be (ezért legjobb a tűt nem légteleníteni!) Mint minden véralvadásgátlónál, itt is számolni kell a kicsit hosszabb alvadási idővel és erősebb menstruációs vérzéssel, ám amennyiben a vérzékenységre utaló panaszok jelentősebbek (pl. gyakori, erős orrvérzés, ínyvérzés, véres vizelet), arról mindenképp tájékoztassa kezelőorvosát! Ezek mellett viszonylag ritka mellékhatás lehet a fokozottabb hajhullás, illetve hosszabb alkalmazás során csontritkulás léphet fel.

Előfordulhat továbbá megemelkedett májenzim értékek, illetve allergiás reakció is. Hogy át kell-e térni más készítményre, arról minden esetben a kezelőorvos dönt, önhatalmúan ne hagyja abba a terápiát!

Érdemes tisztában lenni végül a heparin egy ritka, ám igen súlyos mellékhatásával, a HIT-tel (heparin indukálta trombocitopénia), mely a vérlemezkeszám csökkenésével jár, és paradox mód trombózist okozhat! (A trombocitaszám ellenőrzése a sokkal gyakoribb HIT korai felismerésének érdekében fontos!) Két formája van, melyből az egyik reverzibilis, és a terápia kezdetén, általában az első 4 napon jelentkezik.

A másik típusa azonban életveszélyes állapot, és a kezelés 5-11. napján lép fel, és a vérlemezkeszám vészesen lecsökken. Ezért van az ajánlásokban, hogy a heparin és LMWH adás utáni hetekben kétszer javasolt a vérlemezkeszám ellenőrzése - mondja prof. Blaskó György, a Trombózisközpont véralvadási specialistája.

Forrás: Trombózisközpont


ÉRTÉKELD A MUNKÁNKAT EGY LÁJKKAL, ÉS OSZD MEG MÁSOKKAL IS! KÖSZÖNJÜK!