Ha már ilyen nehéz meghatározni a boldogság mibenlétét, akkor azzal is próbálkozhatunk, hogy rámutatunk, mi akadályozza a boldogságot. A legtöbb ember ugyan is pontosan ezt teszi. Úgy véli, hogy azért nem boldog, mert nincs pénze (sőt anyagi nehézségek gyötrik), nem működik a magánélete, gondok vannak a munkahelyén, nem képes elérni a saját maga által kitűzött célokat stb.. A boldogság hiánya persze nem jelent automatikusan boldogtalanságot, amely egy negatív mentális állapot, és az érzelmi skála másik végén helyezkedik el. A boldogság fokát ugyanis számos tényező befolyásolja, és igen ritkán fordul elő, hogy ezek mindegyike vagy nagy többsége a pozitív vagy a negatív maximum felé közelítsen. Ráadásul az alapattitűdöt egy-egy szélsőséges esemény alapvetően nem változtatja meg. Ha például egy boldog ember elveszíti egy közeli hozzátartozóját, attól nem lesz automatikusan boldogtalan, mert a megfelelő hozzáállása miatt képes lesz feldolgozni a gyászt. Persze, ellenkező előjelű példa is található.
Ha megfelelő módszereket alkalmazunk, és eleget dolgozunk érte, a boldogság elérhetővé válik
A viselkedési tudósok mindenesetre sok időt töltöttek azzal, hogy rájöjjenek, mi teszi boldoggá (és mi nem) az embereket. Tudjuk, hogy a boldogság tartósan fenntarthatja a jó egészséget és hozzájárul a magas életkor eléréséhez, sőt a boldogságmérlegek felhasználhatók a társadalmi fejlődés és a közpolitikák sikerének mérésére. De a boldogság nem csak úgy megtörténik velünk. Ha dolgozik érte, akkor mindenkinek van lehetősége - még a legsanyarúbb körülmények között is -, hogy kis változásokat hajtson végre a viselkedésében, a környezetében és a kapcsolataiban, amelyek végül segíthetnek elérni a boldogabb életet.
A The New York Times cikke szerint a boldogság gyakran belülről származik, és megvannak a módszerek a negatív hozzáállás megváltoztatására, a sötét, lefelé húzó gondolatok megszelídítésére, egyúttal az optimális lépések kialakítására, amelyeket mindennap meg kell tennünk, hogy elérjük az alapvetően pozitív érzelmekkel meghatározott mentális állapotot.
Uralni a negatív gondolatokat
Minden ember hajlamos rá, hogy többet beszéljen a rossz tapasztalatairól, mint a jókról. Ez teljesen normális, az evolúciós adaptáció megnyilvánulása. A tanulás az életünk során tapasztalt veszélyes vagy fájdalmas helyzetekből (zaklatásból, traumából, árulásból) segít elkerülni ezeket a jövőben, és ezek alapján gyorsabban reagálhatunk krízishelyzetekben. Amikor a negatív tapasztalatainkról beszélünk, éppen tanulunk. Ha a problémáinkat kibeszéljük magunkból, az egyébként is sokszor segít, mert azonosítjuk őket, és felkészülünk a megoldásukra.
Ha egy kicsit nehezebben meg a negatív gondolatok feldolgozása, akkor sem kell megijedni, mert vannak erre is hatékony módszerek. Nem érdemes a magunkat érintő negatív gondolatok megállításával próbálkozni, mert ennek az lesz a vége, hogy még többet gondolunk rá. Nem jó például azzal foglalkozni, hogy "mit gondolnak rólam az emberek", mert kevés a pénzem. Ehelyett a valódi gondokkal érdemes törődni, és azonosítani őket. Például: "Aggódom a pénz miatt", vagy "Aggódom a munkahelyi problémák miatt". Ezek a dolgok feladatokra bonthatók, amelyeket el lehet végezni, a cselekvés pedig önmagában is javít a mentális állapoton a tehetetlenséggel szemben.
Érdemes úgy kezelni magunkat, mintha egy barátunkon kellene segíteni. Így megkérdezhetjük magunkat, hogy milyen tanácsot adnánk neki, ha hozzánk hasonlóan nehéz helyzetben lenne. Aztán próbáljuk meg alkalmazni ezt a tanácsot. (Persze, létező barátaink tanácsaira is odafigyelhetünk.) A negatív gondolatainkkal mindenképpen meg kell vívnunk. Aki azt gondolja, hogy "én magam vagyok a kudarc", már azelőtt feladja a harcot, hogy elkezdte volna. Ezért helyes kérdéseket kell feltennie magának a helyzet értékelésére, amelyek elvezethetnek a megoldáshoz is. Először le kell írni a zavaró negatív gondolatot, például: "Problémám van a munkámban, és megkérdőjelezem a képességeimet". Aztán meg kell kérdezni a következőket:
- Mi a bizonyíték erre?
- Tényekre támaszkodom? Vagy érzésekre?
- Lehet, hogy félreértelmezem a helyzetet?
- Hogyan láthatják más emberek másképpen ezt a helyzetet?
- Hogyan tekintenék erre a helyzetre, ha valaki mással történt volna meg?
Végső soron a negatív gondolkodás mindnyájunkat eléri, de ha felismertük és megkérdőjelezzük ezt a gondolkodást, akkor nagy lépést teszünk egy boldogabb élet felé.
Írd újra a történeted!
Az önmagunkról és személyes tapasztalatainkról szóló írás, majd a történet újraírása magatartásbeli változásokhoz és boldogsághoz vezethet. (Ma már tudjuk, hogy az önkifejező írás javíthatja a hangulati zavarokat és segíthet csökkenteni a rákos betegek tüneteit más egészségi előnyök mellett.) Egyes kutatások arra utalnak, hogy a személyes napló írásával töltött napi 15 perc a boldogság és jóllét fokozásához vezethet, részben azért, mert lehetővé teszi, hogy kifejezzük az érzelmeinket, figyeljünk körülményeinkre, és megoldjuk belső konfliktusainkat. De azt is megtehetjük, hogy egy adott problémára összpontosítunk, és megírjuk - aztán átírjuk ezt a történetet.
Sokan szembesülnek azzal életük során, hogy hiába tesznek meg mindent a boldogságukért, valójában egyre csak boldogtalanabbá válnak. A "légy pozitív" elvárás azzal a veszéllyel jár, hogy elkezdjük fetisizálni a boldogságot. Azt érezzük, hogy mindig, minden körülmény közt boldognak kell lennünk. Ezt a belső elvárást nevezzük "a kell zsarnokságának", amely egy rendkívül nyomasztó és szorongáskeltő állapot. Részletek!
Mindannyiunknak van egy személyes narratívája, amely formálja a világról alkotott képünket és magunkat is. De néha a belső hangunknak nincs igaza. Saját történetek írásával és szerkesztésével megváltoztathatjuk a magunkról alkotott felfogásunkat, és azonosíthatjuk az akadályokat, amelyek a személyes jóllétünk útjában állnak. A következőket kell tenni:
1. Írjunk egy rövid történetet egy nehézségünkről! Például: anyagi problémáink vannak; vagy nehezen tudunk barátokat találni; soha nem fogjuk megtalálni a szeretetet; a házastárunkkal harcolok stb..
2. Aztán írjunk egy új történetet semleges megfigyelőként, vagy olyan bátorítást adva, amelyet egy barátunknak címeznénk.
Csak néhány lehetséges felvetés:
- A pénz mindenkinek kihívás, de igen kevés kivételtől kezdve végül mindenki képes rendezni a helyzetét.
- Túlságosan felgyorsult az élet, megváltozott az emberek közötti kapcsolattartás, így nem könnyű barátokat találni. Időt kell adni rá, és csatlakozni néhány csoporthoz, ahol hasonló érdeklődésű emberek gyűlnek össze (például rendezvényeken).
- Nem érdemes rágörcsölni a szerelemre. A hangsúly az új emberekkel való találkozáson és a szórakozáson legyen - a többi jön magától.
- A párok mindig is vitatkoztak. Ha tiszteletet és megértést tanúsítunk a másik iránt, közelebb jutunk a konfliktusok rendezéséhez.
Számos tanulmány azt mutatja, hogy a történetek írása és átírása kimozdíthatja az embereket a negatív gondolkodásmódból, és átvezetheti őket egy olyan nézőpontba, ahonnan pozitívabbnak látják az életüket.
Gyakorlati optimizmus
Az optimizmus egy része genetikai örökség, egy része pedig tanult viselkedés. Az optimizmus nem azt jelenti, hogy figyelmen kívül hagyjuk a valós helyzet szörnyűségét. Például munkahely elvesztése után sokan érezhetik és gondolhatják úgy, hogy "innen már sohasem fogok újra felkapaszkodni". Az optimista azonban ezt a helyzetet nem sorscsapásnak, hanem kihívásnak tekinti: "Ez nehéz lesz, de itt az esély, hogy átgondoljam az életcéljaimat, és olyan munkát találjak, amely valóban boldoggá tesz". Ha pozitív gondolatokkal és emberekkel vesszük körül magunkat, az valóban segít. Az optimizmus, csakúgy, mint a pesszimizmus, fertőző lehet. Ezért érdemes optimista emberekkel barátkozni.
