Hogyan szabaduljunk meg a fejtetűtől?

Tetűt, pontosabban szólva fejtetűt (mielőtt összetévesztenénk közvetlen rokonával, a ruhatetűvel) bármikor észrevétlenül beszerezhetünk, megszabadulni tőle pedig nehezebb lehet, mint átkelni a sivatagon víz nélkül.

Ez a parazita már több mint 1,7 millió éve élősködik rajtunk, s szívja fejbőrünk vérét, akár egy vámpír. Leginkább óvodában, iskolában találkozhatunk tetves gyerekekkel és persze szülőkkel is, hiszen a tetű nem válogat. Ha bekerül egy családba, szépen végigmegy mindenkin, felnőtt, gyerek egyaránt elkaphatja. A tetű - a rühvel ellentétben - kifejezetten a szép hajzatba eszi be magát, és tízből egy gyerek biztosan összeszedi valamikor az intézményi pályafutása során. Ha büszke nem is lesz az ember a sok ezer apró rovarra és a lárváira, legalább fogadjuk el azt a tényt, hogy a legjobb családoknál is előfordult már ez a kis baleset. Titkolózás helyett pedig hívjuk a védőnőt, az osztályfőnököt és az osztálytársak anyukáit. Mert biztosak lehetünk abban, hogy nem vagyunk egyedül - és minél hamarabb felveszi ellene a közösség a harcot, annál hamarabb ki lehet irtani.

Gyors terjedés

A tetű felfedezése nem is olyan egyszerű. A szürkéskék, 1-4 milliméteres ízeltlábú ugyanis hetekig eléldegélhet a hajban és a fejbőrön anélkül, hogy viszketést okozna, ráadásul a felületes szemlélő akár a korpával is könnyedén összetévesztheti a petéket. Bár vérszívó, mindenféle hiedelem ellenére nem terjeszt semmiféle betegséget - de csöppet sem kellemes lakótárs. Leginkább azért, mert rettentő szapora: naponta öt-tíz gyöngyházfényű, hosszúkás alakú petét, úgynevezett serkét tesz a fejbőrre, amelyek kicsivel több mint egy hét múlva kikelnek, és hét-tíz nap múlva felnőttként szaporodnak tovább, immáron ők is naponta. Vagyis mire észrevesszük a hívatlan vendégeket, már rengetegfejtetűlesz a hajban, különböző fejlődési stádiumban. Az első sokk után el kell kezdeni az irtást, méghozzá alaposan. Ez sokszor hónapokig tartó tortúra lehet, gyerekeknél ráadásul olyan érzés is hatalmába keríthet, mintha szélmalomharcot vívnánk.
A tetvesség nem szégyen, ezért jobb nem titkolni a problémát

7 kipróbált tipp a tetvek ellen

• Ha valaki fejtetűt visz haza, akkor is érdemes kezelni a többi családtag haját, ha ők még "mentesek". Bár a legtöbb szakértő szerint megelőzésként nem hatásos egyik szer sem, érdemes használni valamit, legalább a lelkünk megnyugtatására.
• A kezelés úgy kezdődik, hogy a szokásos módon megmossuk a hajat. Ezután a választott szerrel bekenjük a hajat, valamint a fejbőrt is gondosan bedörzsöljük. Van olyan tetűirtó hajszesz, ami akkor a leghatásosabb, ha a hajat a kezelést követően éjjelre folpackkal is betekerjük.
• A tetűirtó hatása szakértők szerint a következő hajmosásig kitart, de a hajat naponta kell ellenőrizni, nincs-e benne élősködő.
• Nem elég lekenni a hajat, komoly kézimunka is szükséges a teljes tisztuláshoz. Az irtás hatására a serkék is elpusztulnak, azokat azonban egyenként kézzel kell lehúzni a hajról (cementszerű anyaggal tapadnak a hajszálakra), vagy nagyon sűrű fésűvel, amit az eredményesség érdekében ecetbe is márthatunk. Úgy állapíthatjuk meg, hogy a serke elpusztult-e már, hogy a körmünkkel szétnyomjuk, s ha pattan, akkor még élt. Nos, igen, nem egy gusztusos tevékenység.
• Hogy minél hatékonyabbak legyünk, fertőtlenítsük alaposan az egész lakást, még akkor is, ha a témával kapcsolatban megoszlanak a vélemények. Sokan ugyanis azt állítják, hogy a fejtetű csak a hajban képes életben maradni (ott tud megkapaszkodni és vért szívni), tehát párnán, szőnyegen, bútorokon legfeljebb egy-két órát bír ki.
• Létezik már tetűirtó szalon is, ahol forró levegő segítségével űzik el a kellemetlen vendégeket. A fejtetvek ugyanis nagyon érzékenyen függenek a környezetük páratartalmától, és a petéikkel együtt halálra száríthatók, ha nagyon nagy mennyiségű meleg levegőt fújnak a hajba. Erre speciális, számítógép-vezérelte készülékre van szükség.
• Szakemberek azt javasolják, hogy felváltva használjuk a különböző készítményeket, ugyanis a tetvek ellenállóvá válhatnak a hosszú ideig használt mérgekkel szemben.