"Két gyerek viszi a pénzt, három gyerek hozza"

Magyarország népességszáma az 1980-as évek eleje óta egyre csökken: az elmúlt közel négy évtized alatt több mint 1,1 millió fővel lettünk kevesebben. A drasztikus létszámcsökkenés a születések alacsony és a halálozások magas számának együttes következménye. Napjainkban a nők kevesebb gyereket szülnek életük során, mint tették például az 1950-es évek környékén, amikor a magyar lakosság még könnyen reprodukálta magát. Jelenleg ahhoz, hogy az ország népessége szinten tudjon maradni, 2,1-es termékenységi rátára lenne szükség. Ez azt jelenti, hogy 100 nőnek élete során körülbelül 210 gyereket kellene a világra hoznia. És bár a teljes termékenységi ráta 2017-re a korábbi 1,25-ös szintről 1,5-re emelkedett, a 2,1-es arányszám elérése így is meglehetősen távolinak tűnik.

Magyarország népességszáma az 1980-as évek eleje óta egyre csökken

A gyerekvállalás kizárólag a nők dolga?

Orbán Viktor még tavaly nevezte ki 2018-at a Családok évének, aztán az áprilisi választási győzelem után arról beszélt, hogy a következő években is kiemelten szeretnék kezelni a népszaporulat kérdését. A népszaporulat növelése érdekében a kormány a fentebb említett 2,1-es termékenységi rátaszintet tűzné ki célul - a cél megvalósításához pedig a miniszterelnök a magyar nőkkel szeretne átfogó megállapodást kötni. "A demográfia a nőkön áll vagy bukik, ez az ő döntésük" - mondta egy interjúban Orbán Viktor, amely gondolatmenetből jól érzékelhető, hogy a kormány álláspontja szerint a gyereknevelés kizárólag a nők felelőssége.

Hogy ez az elgondolás mennyire helytálló, hogy szabad-e a nőkre homogén masszaként tekinteni, és hogy a társadalmi nyomás ellenére miért dönt valaki mégis a gyermektelenség mellett, arról az alábbiakban szociológusokat és érintetteket kérdeztünk.

Miért szülnek a magyar nők?

A kormány részéről tehát az elvárás világos: szülni kell, hogy túléljen a nemzet. De vajon a nemzethalál víziója elég erős motiváció a magyar nők számára? A válasz egyértelműen nem. Talán nem annyira meglepő, de felmérések szerint a legtöbb pár egyáltalán nem demográfiai megfontolásból dönt a gyerekvállalás mellett. Egy gyerek megszületése minden nő, pontosabban minden pár saját döntése, amely döntést többféle ok is motiválhatja.

Ezeket a motivációkat kutatta Tóth Olga, az MTA Társadalomtudományi Kutatóközpontjának tudományos főmunkatársa egy korábbi, Új anyák és új apák. A gyerekvállalás motivációi című tanulmányában. Mint mondta, a témát azért is találta érdekesnek, mert míg egyre több ismeretünk halmozódik fel arról, hogy mi minden gátolja a tervezett vagy ideálisnak tartott számú gyermek megszületését, addig kevésbé foglalkozunk azzal a kérdéssel, hogy mik a gyermekvállalás motivációi, milyen "hozamokat" vesznek számba - többé-kevésbé tudatosan - a gyereknevelésre vállalkozók, amikor életre szóló döntésüket meghozzák.

"Legalapvetőbb dologként azt szoktuk feltételezni, hogy azért vállalnak a párok gyereket, mert egyrészt szeretik a gyerekeket, másrészt szeretnének utódot hagyni a világban és magukat továbbörökíteni. Az első gyerekek egy része ebből az okból születik meg" - magyarázza Tóth, majd hozzáteszi, hogy ugyanazon pár minden gyereke más és más körülmények közé születik, így egy-egy gyerek esetében különféle motivációk mozgathatják a szülők döntését.

A gyerekvállalás erős motivációja lehet például az anyagi érdek is. Bár napjainkban a szülők már (általában) nem plusz munkaerőként tekintenek a gyerekekre, megszületésük még így is gazdasági előnyt jelenthet a család számára. Tóth azt mondja, ez a gazdasági motiváció is szerepet játszhatott abban, hogy a korábbi 1,25-ös szintről 1,5-re emelkedett az elmúlt évben a termékenységi ráta. Felmérések ugyanis azt mutatják, hogy főleg a társadalom két szélső rétegében nőtt az elmúlt években a születésszám. Azoknál a családoknál, akiknél egy (újabb) gyerek megszületése gazdaságilag is hasznos lehet.

"Az utóbbi időben nagyon megnőtt a nagyon fiatalon anyává váló lányok száma. A szegény családok gyerekeinek, akik az iskolában csak kudarcokat élnek meg, gyakran csak az anyává válás az egyetlen perspektíva a jövőjükre nézve. A gyerekvállalás ráadásul az egész család számára egy plusz jövedelemforrás is. Így születnek meg az úgynevezett 'szocpolgyerekek', vagy 'segélygyerekek'" - magyarázza Tóth. A legszegényebbek mellett pedig a leggazdagabbak azok, akiknek szintén anyagi előnyt jelenthet a gyerekvállalás. Nekik lett kialakítva a CSOK, és őket célozzák meg az adójóváírások is. A kedvezményeknek köszönhetően minél magasabb az érintett család keresete, annál jobban járnak a gyerekekkel. Esetükben közgazdászok is kimutatták már, hogy míg két gyerek viszi a családtól a pénz, addig három gyerek hozza - így náluk ténylegesen megszületik egy harmadik vagy akár negyedik gyerek is.

"Ők a presztízsgyerekek vagy adógyerekek. Ezek a családok megengedhetik maguknak, hogy legyen még egy gyerekük, mert a férjnek olyan jó állása és keresete van, amellyel el tudja tartani a családot. A nők ideiglenesen vagy teljesen felvállalják, hogy otthon maradnak és hátországot biztosítanak a férfinak, vagy esetleg részt vesznek a jól menő családi vállalkozásban. Nekik van kialakítva a rendszer, és ők tényleg jól járnak anyagilag a harmadik gyerekkel." A két csoporthoz kapcsolódóan Tóth azt mondja, hogy míg a társadalom egyáltalán nem tartja problémának, hogy az adógyerekek anyagi haszonnal járnak szüleiknek, addig kifejezetten negatívan ítélik meg, ha a szegény, leszakadó csoportokban élőket anyagi haszonszerzés is motiválja a gyerekvállalásban.

Ezen kívül további motiváció lehet az is, ha a szülő a gyerekével saját magát szeretné kárpótolni, a gyerekében szeretné megélni meg nem valósult álmait, vagy ha a gyereknevelés mint életcél fogalmazódik meg egy nőben. De Tóth azt mondja, a párok nagyon sok esetben az egyébként már kihűlőben lévő kapcsolatuk megmentése érdekében vállalnak gyereket, ami azonban véleménye szerint nem feltétlenül bölcs döntés, mivel kutatások szerint csak nagyon kevés esetben javul meg egy házasság a gyerektől.

Miért nem szülnek a magyar nők?

"Nem tudok olyan szituációt említeni, amelynek hatására eldöntöttem, hogy gyerektelen leszek. Mióta az eszemet tudom, soha nem akartam gyereket vállalni, és ez nem is fog változni" - kezdi történetét a 34 éves Katalin. Ő egy azok közül a nők és férfiak közül, akik idehaza a tudatosan gyermektelenek táborát gyarapítják. A jelenség egyáltalán nem számít újnak vagy kirívónak, a szociológusok és a demográfusok azonban csak a 20. század végétől kezdtek a témára egyre több figyelmet fordítani. A gyermektelen életmódot preferálók aránya a nyugati országokban 10 százalék körül mozog, ezzel szemben Katalin idehaza egy még relatív szűk csoport tagja, a tudatosan gyermektelenek magyarországi aránya ugyanis 5 százalék alá tehető.

"Tíz-tizenöt évvel ezelőtt itthon nagyjából 1 százalék körüli volt azoknak a száma, akik tudatosan gyerektelenek akartak maradni, számuk tehát növekvőben van. Ennek oka az értékrend és a világ átalakulása lehet. A német ajkú társadalmakban teljesen normálisnak számít, hogy a párok tudatosan felvállalják a gyermektelen életet. Ezzel szemben nálunk nagyon erős társadalmi elvárás, hogy legyen gyermekünk" - magyarázza Szalma Ivett, aki szintén az MTA Társadalomtudományi Kutatóközpontjának tudományos munkatársa, és aki A fertilitással kapcsolatos ismeretek és az ismeretátadás hatékonysága című NKFI által támogatott kutatásában egyebek mellett a gyermektelenség okait vizsgálja.

Annak okát, hogy a nyugati országokban miért elfogadóbbak az emberek a gyerektelenekkel szemben Tóth Olga a többi között a különböző társadalmi berendezkedésekben is látja:

"Itt ütközik ki a 19. századi és a 21. századi életfelfogás. A 19. században nemzetben gondolkoztak, és úgy tartották, hogy a nemzet nagyságát az állampolgárainak száma adja. Ezzel szemben a 21. századi retorika azt mondja, hogy egy-egy ország vagy nemzet nagyságát nem a lakosok száma, hanem azok életminősége adja. És ez utóbbi felfogásba beletartozik az a gondolat is, hogy egy túlnépesedett Földön vagy egy végtelenül lepusztított természeti környezetben vajon tényleg sokkal több embernek kell-e élnie. A skandináv országokban, ahol egyébként magasabb a születési arányszám, sokkal többen vannak azok is, akiknek egyáltalán nincs gyereke. De mellettük sokan vannak, akiknek három vagy annál több gyerekük van. Ezekben az országokban úgy állnak hozzá, hogy a gyermekvállalás a nő, illetve a pár saját döntése. Támogatják azt is, hogy a pároknak több gyerekük legyen, de azt is elfogadhatónak és normálisnak látják, ha valaki nem vállal gyereket."

A tudatosan gyermekteleneket - éppúgy, mint a gyermeket vállalókat - többféle motiváció is hajtja. Van, akinek soha meg sem fordult a fejében a gyerekvállalás, van, aki nem szeretné, ha egy gyerek lerombolná kiépíttet boldog élethelyzetét, mások a terhesség fizikai következményeitől félnek, de nagyobb tábort alkotnak azok is, akik ökológiai megfontolásból nem szeretnének a már egyébként is túlnépesedett Földre plusz egy gyereket szülni.

Szalma Ivett kutatásából kiderült, hogy idehaza a férfiak sokkal könnyebben fel merik vállalni, ha a gyermektelen életmód mellett döntenek. Ők a társadalom szemében kvázi fel vannak mentve a gyermekvállalási nyomás alól, így a Szalma által készített interjúk során is el merték mondani őszinte véleményüket. Ezzel szemben a nőkre olyan erős nyomás nehezedik, hogy nem igazán merik nyilvánosan felvállalni a döntésüket, mert félnek, hogy a többség devianciának tartaná a gyermektelenségüket. Szalma Ivett azt mondja, egy gyereket nem vállaló nő a társadalom szemében gyakran gyerekstátuszban marad, döntését pedig általában az önzőséggel mossák össze. Érdekesség, hogy ezzel szemben például Németországban pont fordítva állnak a kérdéshez: ott azt tartják önzetlennek, aki a túlnépesedés vagy a környezettudatosság miatt nem akar gyereket vállalni.

A gyermekteleneket egyébként három csoportra szokás osztani:

• vannak az időlegesen gyermektelenek, akiknek bár aktuális élethelyzetük miatt jelenleg nincs gyerekük, de tervezik, hogy a jövőben szeretnének
• vannak az egészségügyi okok miatt gyermektelenek
• és a tudatosan gyermektelenek, akik nem szeretnének gyereket vállalni

Szalma azt mondja, kutatásából tisztán látszik, hogy Magyarországon a legtöbb nő az első csoportba tartozik, azaz terveznek legalább egy gyereket, valamint az is kiderült, hogy a gyakran emlegetett "gyereket nem akaró karrierista nő" prototípusa egy teljesen téves elgondolás. Mert bár az interjúkból és a népszámlálási adatokból valóban látszik, hogy a diplomás nők felülreprezentáltak a gyerektelenek között, Szalma nem találkozott a kutatása során olyan résztvevővel, aki a karrierjét fogalmazta volna meg a gyermektelensége elsődleges indokaként.

"A gyermektelenség legfőbb oka a női interjúalanyok között az volt, hogy nincs társuk. Ráadásul sokan mondták, hogy nemcsak egy kapcsolat léte, hanem annak minősége is szerepet játszik a döntésükben. Tehát vannak nők, akik ugyan tartós kapcsolatban, sőt házasságban élnek, de úgy érzik, hogy jelenlegi partnerükkel nem szeretnének gyereket vállalni. De sokan hivatkoztak arra is, hogy azért nem sikerült párkapcsolatot kialakítaniuk, mert gondoskodniuk kell egy családtagról, akit ápolni kell, és így nem marad idejük a saját életükre."

Az interjúk során a résztvevők a gyermektelenség második leggyakoribb indokaként a nem megfelelő anyagi helyzetet jelölték meg. Mint Szalma mondja, erre a tényezőre főleg a vidéken élő, alacsony végzettségű nők hivatkoztak: "Vannak, akiknek nem sikerül párt találniuk, pedig akartak volna gyereket, csak tudták, hogy az anyagi helyzetük nem lesz elég arra, hogy egyedül felneveljék."

De gyermektelenséget nem csak a nem megfelelő élethelyzet eredményezhet: statisztikák szerint ma Magyarországon mintegy 300 ezer pár küzd meddőségi problémákkal. Érdekesség, hogy a terméketlenség kapcsán is megmutatkozik, hogy mennyire nőkhöz kapcsolt dolog idehaza a gyermekvállalás. Bár az adatok szerint nagyjából ugyanannyi férfi lehet terméketlen, mint nő, Szalma azt mondja, kutatásokból azt látszik, hogy ha férfinak nem lehet gyereke, a párok a kívülállók számára akkor is úgy játsszák el a dolgot, mintha a nő lenne a "hibás".

"Itthon nagyon erős a vágy, hogy biológiai gyerekük legyen az embereknek, az örökbefogadást csak vészmegoldásnak tartják, ha már semmi más nem vált be. De az érintettek különféle utakat járhatnak be: lemondanak róla, lemondanak a saját gyerekről és örökbe fogadnak, vagy pedig orvosi segítséget vesznek igénybe. Ez utóbbit viszont megint csak a tehetősebbek engedhetik meg maguknak, hiszen irtózatos összegeket rákölthetnek a próbálkozásokra, továbbá nagyon stabil kapcsolat is kell hozzá" - mondja Szalma.

Az abortusz betiltása lenne a megoldás?

Kásler Miklós, az Emberi Erőforrások Minisztériumának új vezetője még tavasszal úgy nyilatkozott, hogy ha nem lenne abortusztörvény, akkor körülbelül 20 millió magyar élhetne jelen pillanatban az országban. Az emberminiszter üzenete egyértelmű volt, szerinte a művi terhességmegszakítás elérhetősége okolható a folyamatos népességcsökkenésért. Ezzel szemben Tóth Olga és Szalma Ivett is úgy látja, hogy a két kérdésnek semmi köze nincs egymáshoz.

"Biztos, hogy nem lennénk 20 millióan. De nem is tudom, miért lenne jó, ha 20 millióan lennék, hiszen az, hogy egy államban sokan élnek, még nem jelenti azt, hogy az adott ország például gazdaságilag jól működő. Gondoljunk csak a fejlődő országokra. De egyébként biztosan nem lennénk annyian, hiszen minden kutatás azt mutatja, hogy ha a nőknek nincs lehetőségük legális abortuszra, akkor különféle népi módszerekkel szabadulnak meg a nem kívánt terhességtől. Ilyen módszerek mindig is voltak, és sokkal veszélyesebbek, mint a művi abortusz, tönkretehetik a nők egészségét" - mondja Tóth, majd hozzáteszi, az, hogy valaki 20 évesen az abortusz mellett dönt, egyáltalán nem jelenti, hogy nem szeretne majd gyereket, ha később máshogy alakul az élete. Szalma Ivett pedig úgy véli, hogy ha már egy nőnek az abortusz mellett kell döntenie, sokkal jobb lenne, ha itthon is elérhetővé tennék a kevésbé drasztikus módszert, az abortusztablettát. A tabletta ugyanis a művi abortuszhoz képest biztonságosabb és kevésbé traumatizálja a nőket - ezen tényezők pedig nagyban segítenék az esetleges későbbi gyerekvállalást.

"Normális ember, ha belegondol, akkor rájön, hogy azt kell támogatni, hogy azok a gyerekek szülessenek meg, akiket szeretnének is. Senki nem jókedvéből megy abortuszra, ez egy olyan helyzet, mikor a nőknek két rossz dolog között kell dönteni" - teszi hozzá Szalma.

Az adatok szerint egyébként 2017-ban 28 500 abortuszt végeztek el Magyarországon, ezzel párhuzamosan pedig 40,1 ezer fővel fogyott a népesség - tehát ha minden elvégzett abortusz helyett gyerek született volna, a népességfogyás akkor sem állt volna meg.

Valóban gyerekbarát a magyar társadalom?

A magyar társadalmat a kutatások alapvetően gyerekcentrikusnak szokták értékelni, ráadásul nagyon erős az elvárás, hogy mindenkinek legyen gyereke. Ennek ellenére Tóth Olga úgy látja, hogy a magyar emberek nem feltétlenül támogatóak a gyerekes családokkal szemben.

"Hiába beszélünk arról, hogy legyen sok gyerek, miközben a mindennapokban a gyerekbarát hozzáállás nem igazán nyilvánul meg. Csak gondoljunk az olyan hétköznapi helyzetekre, mikor egy vagy két gyerekkel az anyuka felszáll egy tömegközlekedési járműre. Nem adják át a helyet, ha sír a gyerek, jobb esetben csak csúnyán néznek rá, rosszabb esetben be is szólnak neki - iszonyatosan megalázó helyzetek tudnak abból adódni, hogy a társadalom nem elég gyerekbarát. Az emberek valahogy úgy képzelik el a gyereket, mint egy növényt. Megvan, szépen fejlődik, néha elgyönyörködünk benne, de ne zavarjon senkit, ne legyen hangos, ne rosszalkodjon, ne kelljen vele semmit se csinálni. Ha pedig sérült gyerekről van szó, akkor a megaláztatások csak fokozódnak" - magyarázza Tóth, majd hozzáteszi, hogy sok esetben maguk a szülők sem türelmesek saját gyerekeikkel, és a normális gyerekkori viselkedést is problémának tartják.

Mint mondja nem véletlen, hogy gyermekbántalmazás szempontjából az egyik legveszélyeztetettebb korosztály a csecsemők és a három évnél fiatalabb gyerekek. Sok anyuka és apuka nincs tisztában azzal, hogy a csecsemők nem azért bömbölnek, mert bosszantani akarják a szüleiket, hanem mert a sírás az egyetlen módjuk, amellyel ki tudják fejezni igényeiket, érzéseiket, hogy valamire szükségük lenne. A babák ezerféle ok miatt sírhatnak, a szülőnek pedig az lenne a feladata, hogy egy idő után megtanulja, adott helyzetben mi a kicsi baja - ehelyett azonban nagyon gyakran nem tudják kezelni a sírást, és fizikai erőszakot alkalmaznak.

De egy családbarát társadalom kialakításához arra is szükség lenne, hogy maga az állam és az ellátórendszer is családbarát legyen. A családbarát népesedéspolitikai intézkedéseknek pedig nem szabadna kizárólag az anyagi támogatásra koncentrálnia. Tény, hogy a gyereknevelés igen költséges vállalkozás, ennek ellenére a szociológusok szerint a pénzbeli támogatásnak nincs olyan erős hatása a gyerekvállalásra nézve, mint a segítő rendszerek kialakításának.

"Ritkán beszélünk arról, hogy a gyerek vállalása nem merül ki abban, hogy megszüljük a gyereket. Az azt követő minimum 18 évet is magában foglalja. Nagyon sokan vannak, akik vacillálnak rajta. Nagy a nyomás rajtuk a család részéről, ismerőseik részéről, és tulajdonképpen vágynak is rá, de látják a környezetükben, hogy a gyereknevelés nem egy rózsaszín álom. Sok boldog pillanat mellett iszonyatosan sok nehéz helyzet adódik benne, amit meg kell oldani, és ebben eléggé magukra vannak hagyva Magyarországon az anyák" - véli Szalma Ivett. Szalma azt mondja, a legtöbb hazai felmérésből az derül ki, hogy itthon az emberek több gyereket akarnak, mint amennyi születik nekik, éppen ezért azt kellene támogatni, hogy a vágyott gyerekek megszülethessenek, nem pedig a tudatosan gyermekteleneket rávenni arra, hogy akarjanak gyereket. (Vagy adott esetben megbélyegezni őket, mintha csak potyautasok lennének a társadalomban.) A gyerekvállalás nem egy pillanatra szól, rendkívül összetett döntés, amely olyan tényezőktől is függ, mint például az egészségügy vagy oktatás állapota, a gyerekellátási rendszer berendezkedése, a munkaerőpiac helyzete.

Szalma Ivett szerint valójában azért kellene harcolni, hogy a második gyerek megszülessen. Hiszen míg a legtöbb emberben van vágy arra, hogy legyen egy saját gyereke, addig a második gyerek már sokkal kevesebb családban születik meg. Egy kutatás arra is rávilágított, hogy míg az első gyereket inkább a nők akarják jobban, addig a másodikat a férfiak. A kettősség oka pedig, hogy az első gyerek megszületése után az anyák a mindennapokban rendszeresen szembesülnek a gyereknevelés árnyoldalaival, ezért jobban meggondolják, hogy belevágjanak-e egy újabb babaprojektbe. Ezzel szemben a férfiak a problémákból csak igen keveset érzékelnek, így őket nincs mi eltántorítsa egy újabb gyerektől.

"A társadalom szemében a gyereknevelés felelőssége kizárólag a nőre hárul. Ennek ellenére kutatások azt mutatják, hogy míg a háztartási munkában az elmúlt években nem nőtt a férfiak részvétele, addig a gyereknevelésben igen. Igen ám, de nem minden feladat terén. Míg az anyáé a fáradt és szaros gyerek, addig az apáé a boldog gyerek, akit elvihet magával boltba, akit mutogatni lehet. Ezek a feladatok izgalmasak, míg megmosni a gyerek fenekét már kevésbé, így az marad az anyára. Nem tudom, mikor fogunk eljutni odáig, hogy nemi egyenlőség legyen e téren" - magyarázza Szalma. Tóth Olga mindehhez azt is hozzáteszi, hogy a fiatal anyákon nagyon erős az a nyomás is, hogy "tökéletes anyák" legyenek, hogy minden pillanatban feláldozzák magukat a gyerekükért. A társadalom teljesíthetetlen elvárásokat támaszt az anyák felé, amitől érthető módon túlterheltek, idegesek lesznek. Holott ahhoz, hogy a gyerekek kiegyensúlyozottak és boldogok legyenek, nyugodt és kiegyensúlyozott szülőkre lenne szükség.

Boldogság: gyerekkel és gyerek nélkül is lehetséges

Egy korábbi nemzetközi felmérés során arról kérdezték meg az embereket, hogy szerintük egy teljes élethez szükség van-e gyerekre. A kérdésre a magyar válaszadók 80 százaléka úgy felelt, hogy a nők életében nagyon fontos a gyerekvállalás, 68 százalékuk pedig úgy nyilatkozott, hogy egy teljes élethez a férfiaknak is szükségük van gyerekre. A nagy többség tehát idehaza általában úgy véli, hogy a teljes, boldog élet és a gyerekvállalás (főleg a nők esetében) kéz a kézben együtt jár. Ennek az elgondolásnak viszont némiképp ellentmondanak azok a felmérések, melyek a párkapcsolati boldogságra kérdeznek rá.

"A boldogságkutatások rendre azt az eredményt hozzák, miszerint a párok a gyerekvállalás előtt érzik magukat a legboldogabbnak, a legboldogtalanabbnak pedig kisgyerekes szülőként. Jó hír azonban, hogy ha a párkapcsolat megmarad, akkor a későbbiekben, mikor a gyerekek felnőnek, a felek boldogságszintje újra felívelőben lesz" - ismerteti Szalma Ivett, aki azt is hozzáteszi, hogy az ilyen kutatások eredményét valószínűleg nagyban befolyásolja az is, hogy az adott társadalmakban milyen és mennyi segítséget kapnak a szülők a gyerekvállaláshoz.

A különféle felmérések eredményeiből jól látszik, hogy önmagában a gyerekvállalást nem nevezhetjük univerzális, mindenkire azonosképpen ható boldogságkatalizátornak. Az ugyanis, hogy valakinek az élete teljes-e, hogy boldognak érzi-e magát, rendkívül szubjektív, személyes kérdés. A témáról Cziglán Karolina pszichológus is azt mondja, hogy bár sokan élik meg, hogy gyermekük vagy gyermekeik születése értelmet és tartalmat ad életüknek, a teljes élet érzése egyáltalán nem csak a gyerekvállaláson múlik.

"A tartalmas emberi kapcsolatok és az értelmes tevékenység (ami lehet munka, gyermeknevelés, alkotás vagy bármi egyéb) talán a két legfőbb út ahhoz, hogy úgy érezzük: teljes életet élünk. Ennek konkrét tartalommal való megtöltése azonban nagyon sokféle lehet, és sajnos a gyermek sem garantálja ezt az érzést. Akinek gyermeke van, az is érezheti üresnek az életét, eshet depresszióba" - véli a pszichológus majd arra is rávilágít, hogy a gyermektelen élet nem csak a boldogtalansággal, hanem az önzőséggel sincs feltétlenül kapcsolatban.

"Nem gondolom, hogy az önzőség magyarázná, hogy valaki vállal-e gyermeket. Tény, hogy a gyermekvállalás jelentős áldozattal jár anyagilag, időben, energia és a szabadság korlátozása szempontjából, azonban aki gyermeket vállal, rendszerint azért teszi, mert ugyanakkor örömet, boldogságot is vár ettől, tehát mondhatjuk, hogy ő is 'önző' okból teszi."

A pszichológus szerint teljesen természetes, hogy mindannyiunk döntéseiben szerepet játszik a boldogságunk keresése. Eszerint választunk hivatást, lakóhelyet, társat és eszerint döntünk arról is, hogy szeretnénk-e gyereket. Aki pedig nem vállal gyermeket valójában nem önzőbb, mint gyermekes társai, csak egyszerűen ő úgy gondolja, gyerek nélkül lesz harmonikus, teljes az élete. Ezeket a döntéseket pedig kívülről nem lehet és valójában nem is szabadna megítélni.