Mint azt már a cikksorozatom első két részében megírtam, hosszú ideje fennálló, ismeretlen eredetű bőrtüneteim miatt kipróbáltam egy 220 élelmiszerre szűrő ételérzékenységi tesztet, melynek eredménye szerint a tejfehérje számomra szinte méreg. Belefogtam hát a tejmentes diétámba, és most megosztom veletek az elmúlt 30 nap tapasztalatait!
Tejmentes életmódra átállnom egyáltalán nem volt könnyű, hiszen a tejfehérje, azaz a kazein nemcsak minden létező tejtermék része, hanem rengeteg olyan feldolgozott élelmiszer van - a virslitől a konzerveken át a különféle kekszekig -, amely szintén tartalmazza ezt a számomra káros anyagot. Épp ezért az elmúlt 30 napban már szinte kizárólag a mediterrán konyha elveit követve ettem-ittam: rengeteg csirke, rizs, bulgur, kuszkusz, zöldség, gyümölcs, valamint házi sütésű, szigorúan tejmentes kenyér került a tányéromra. Az életem jóval bonyolultabbá vált, mert szinte mindennap főznöm kellett, hiszen egyetlen kifőzdében vagy étteremben sem lehettem biztos abban, hogy az adott fogás tartalmaz-e tejet. Mint megtudtam, sok helyen még a húst is abban puhítják elő, mielőtt kisütnék vagy bundát kapna.
Nem volt nehéz a tejről lemondanom
Mivel nagyon hittem a teszteredmény pontosságában és abban, hogy ha betartom az előírt diétát, 34 évesen végre-valahára örökre búcsút mondhatok az időnként rám támadó csúnya és fájdalmas pattanásoknak, bőrgyulladásoknak, nem volt nehéz a tejet tartalmazó finomságokról lemondanom. Én lepődtem meg a legjobban, hogy egyáltalán nem esett rosszul a lelkemnek, amikor a család mellettem ette a tiramisut, vagy egy étteremben nem volt lehetőségem semmiféle desszertet enni a salátám után. Sőt, üdvözült mosollyal az arcomon kavargattam a rizstejes kávémat abban a biztos tudatban, hogy az új étrend megteszi majd a hatását, és kell a rossebnek a tej, ha az önbizalmamat visszakaphatom végre.
