Ezek a legfontosabb rizikófaktorok, amelyek nagyban növelhetik a vastagbélrák kialakulásának esélyét.
A betegség pontos okát jelenleg még nem ismerjük, de számos olyan tényező létezik, amely igazoltan fokozza a vastagbélrák kialakulásának kockázatát. Egyéb tényezők is kapcsolatba hozhatók, de ezekről nincsenek konkrét bizonyítékok.
Vastagbélrákra hajlamosító tényezők:
1. Polipok a kórelőzményben
A vastagbélrák gyakran egy speciális polipból indulhat növekedésnek, amely polipok lényegében a bélfal belső felszínén létrejövő szövetnövedékek. Az ún. adenomatózus polipokból gyakrabban alakulhat ki a vastagbélrák.
Általában mondható, hogy minél nagyobb az adenomatózus polip mérete, annál nagyobb a valószínűsége, hogy daganatsejtet is tartalmaz/hat. 2 cm-nél nagyobb átmérőjű polip esetén kb. 40% a rákos elfajulás valószínűsége. A polipok számával is arányosan nő a daganatos betegség valószínűsége.
Egyes populációkban ahol örökletes az ún. APC-gén (adenomatosus polyposis coli-gén), serdülő- és ifjúkorban gyakori az adenomatózus polipok kialakulása. A betegség neve az FAP (familiáris adenomatózus polyposis).
Időbeni diagnózis és kezelés nélkül náluk sokkal korábban kialakulhat a vastagbélrák, mint a népesség egészében általában.
2. Gyulladásos bélbetegség (IBD)
Vizsgálatok:
A belek gyulladásos megbetegedései, mint a colitis ulcerosa és a Crohn-betegség, szintén növelik a vastagbélrák kialakulásának kockázatát. Colitis esetén magasabb a kockázat, és függ annak súlyosságától, valamint hogy mekkora bélszakaszt érint adott betegen, és milyen régóta áll fenn a betegség. Pl. 30 évnél régebben fennálló colitis ulcerosa esetén több, mint 30% a valószínűsége, hogy abból vastagbélrák fejlődhet ki.
A betegség érintette bélszakaszon ún. dysplasiás (abnormális) sejtek fejlődnek, amelyek rákmegelőző állapotot jelentenek.
A vastagbélrák számtalan úton érkezhet
3. Rákbetegség a kórelőzményben, családi halmozódás
Nagyobb a kockázat, ha az illető korábban már szenvedett egyéb rákbetegségben (pl. emlőrák, petefészekrák, méhrák).
A családi halmozódás jelentős kockázati tényező. Az FAP (familiaris adenomatózus polyposis) gén gyakorisága 1:10.000-hez, míg a HNPCC (hereditary nonpolyposis colorectal cancer, örökletes nem-polipos vastagbélrák) gének előfordulása 1:200-1:400 arányú, tehát ez utóbbi gyakorinak számít.
4. Egyéb kockázati tényezők
Környezeti hatások: Ázsiában, Afrikában, és Dél-Amerikában alacsonyabb a vastagbélrák-előfordulás kockázata. Érdekes, hogy ha alacsony kockázatú régiók lakosai emigrálnak, más területre költöznek, az ottani régió vastagbélrák-kockázata fog náluk is érvényesülni.
Ez az észlelés is alátámasztja a környezeti hatások szerepét.
Étrendi tényezők: a zsírokban és koleszterinben gazdag étrend is fokozhatja a vastagbélrák kialakulásának kockázatát.
Dohányzás: újabb vizsgálatok szerint a dohányzás - hosszú távon - fokozhatja a vastagbélrák-kockázatot. Megfigyelték, hogy a dohányzás korai abbahagyásával a kockázat is csökken.
5. Védőfaktorok
Korábbi vizsgálatok szerint a rostban, zöldségben és kalciumban gazdag étrend védő hatást fejthet ki a vastagbélrák kialakulásával szemben. Újabb vizsgálatok ezt, a rostok tekintetében nem tudták megerősíteni.
Aszpirin és NSAID-ok: ma már (klinikailag) igazolt tény, hogy az aszpirin ún. kemoprotektív hatású. Diagnosztizált vastagbél-adenoma, illetve kórelőzményben előforduló vastagbélrák esetén a napi rendszerességgel szedett aszpirin csökkentette a vastagbél-adenomák előfordulását.
Több vizsgálat szerint az NSAID-ok, a nemszteroid gyulladásgátlók a FAP-ban szenvedő (ld. fentebb) betegek polipjainak számát és méretét is csökkenteni képesek. Más vizsgálatok a COX-2 (ciklooxigenáz-2) gátlók hasonló irányú hatásait mutatták ki. Jelenleg már folynak szélesebb körű klinikai vizsgálatok ennek tisztázására.
