A haldoklás során számtalan kínzó tünet jelenik meg: fájdalom, nehézlégzés, hányinger, hányás, étvágytalanság, fogyás, gyengeség, rossz közérzet, székrekedés, hasmenés, nyelési zavar, csuklás, száraz száj, megváltozott ízérzés, vizelési zavar, kísérő betegségek, szövődményeinek kínzó tünetei. Az utolsó napok és órák lefolyása mindig egyedi, sohasem látjuk pontosan előre, mi fog történni.
Mindazonáltal, a haldoklás (agónia) a terminális állapot utolsó szakaszában, a halál előtti néhány napban vagy órában általános jellemző a gyengeség és aluszékonyság, ezt az állapotot gyakran megszakíthatja egy zavart, izgatott állapot, vagy egy látszólagos szomatikus javulással járó irreális felhangoltság. Ezek mind annak a jelei, hogy itt az ideje felkészülni a halálára - utolsó napjait éli ugyanis a beteg.
A haldoklók jobban lesznek életük utolsó napjaiban
A jelenség legalább annyira ismert az egészségügyben dolgozók előtt, mint a terhes nők esetében tapasztalható "fészekrakás", mikor a kismama erőn felül teljesítve gondoskodik mindenről; mintha a szervezete tudná, hogy energiáját és figyelmét hamarosan teljesen leköti egy érkező baba, így még idő előtt meg kell tennie bizonyos dolgokat.
Egyes szakemberek szerint a haldokló emberek is ilyen nyugtalanságon mennek át, összeszedik minden utolsó energiájukat, ettől tűnik úgy, mintha a beteg jobban lenne, azonban ez nem egy fiziológiai felépülés. A pszichológusok szerint a látszólagos energia-visszanyerés nem más, mint az az időszak, amikor a betegek haláluk előtt még lehetőséget kapnak és adnak a búcsúra. Ekkor lehetőség van helyrehozni pár szóban mindazokat a kapcsolatokat, melyek a múlt sérelmei miatt nem működtek megfelelően. Ez megnyugvást hoz mindkét fél, mind a haldokló, mind a családtag számára. Ilyenkor még alkalom nyílik csökkenteni a feszültséget, ami a halálfélelemmel jár, és elkísérni a beteget olyan messze, amennyire csak lehet.
A jelenség gyerekek esetében is megfigyelhető, hiszen akár csak a felnőttek, ők is élni szeretnének, és nem akarnak elmenni ebből a világból. Tapasztalatok szerint általában nem beszélnek a belső harcról, amit átélnek. Néhány nappal a halál előtt esetükben is feltűnően javul az egészségi- és lelkiállapot. Érdeklődnek a világ iránt, többet beszélgetnek, nézik a tévét, játszanak, nem szomorúak és nem is idegesek, javul az étvágyuk, több az energiájuk, mozgékonyabbak. Mindazonáltal, mivel a gyerekek szeretik szüleiket és érzik, hogy eltávozásuk borzasztó fájdalmat okoz majd, ezért igyekeznek olyan pillanatot választani a távozásra, amikor egyedül maradnak.
A törvényi előírások szerint a beteg akkor van a végső időszakban, ha "olyan súlyos betegségben szenved, amely az orvostudomány mindenkori állása szerint rövid időn belül - megfelelő egészségügyi ellátás mellett is - halálhoz vezet, és gyógyíthatatlan". A terminális állapot időtartama rákbetegek esetében általában 3-6 hónap, azonban - közel 15-20 százalékban - akár egy évig is eltarthat.
