Az ekcémákat kiváltó okaik alapján különböztethetjük meg egymástól. A nemzetközi besorolások ráadásul sokszor eltérőek. Itt és most az itthon és a német nyelvterületen elterjedt kategorizálás alapján tekintjük át a kiváltó okokat, és az abból fakadó bőrgyulladásokat.
Szinte mindegyik kategorizálás külön kezeli az egyik leggyakoribb kiváltó ok alapján az atópiás ekcémát. Ez elsősorban genetikai meghatározottságú betegség, vagyis a bőrgyulladás egy örökölt hajlam következménye, ami már csecsemőkorban jelentkezhet. Ebben az életkorban a hajas fejbőrön és az arcon a bőr kiszárad kipirosodik, viszket, de - ha nem figyelnek oda a szülők - súlyosabb esetben kisebesedéssel is járhat az atópiás ekcéma. Idősebb gyerekkorban és felnőtteknél a könyök- és térdhajlat, a nyak valamint a combok belső felszíne lehet érintett.
Az atópiás alkatú emberek hajlamosabbak az allergiás (immun)reakciókra. Ha az allergia a bőrön jelentkezik, atópiás dermatitiszről vagy atópiás ekcémáról beszélünk. A bőr védőfunkciója ilyenkor az immunszabályozás zavaraival együtt romlik. A második típusa a dermatitiszeknek a "viszketegséggel" járó allergiás kontaktekcéma. A kontakt-bőrbetegségeket általában egy közvetlenül a bőrünket vagy szervezetünket érő külső hatás váltja ki. A gyulladás bármilyen kis mennyiségű allergén megjelenése esetén kialakul a betegekben. A leggyakoribb allergének közé tartoznak bizonyos fémek, de a kátrány- és illatanyagok, illetve kozmetikumokban használt szerek is okozhatnak ilyen típusú ekcémát.
Az ekcémák a bőr gyulladásos tüneteivel jelentkező dermatitiszek (bőrgyulladások). A leggyakoribb bőrbetegségeknek számítanak. Alapvetően két fajtájuk létezik: az endogén és exogén ekcémák - attól függően, hogy belső vagy külső okok-e a meghatározóak a betegség kialakulásában. Ennek megfelelően kezelhetők ugyanis a tünetek, illetve maga a kórkép. Az ekcéma típusai
Az irritatív, nem allergiás kontaktekcéma akkor alakul ki, amikor irritációt okoz a bőrünkön egy külső hatás, ami azonban nem allergiás reakció. Ilyen irritációt általában fémek, vegyi anyagok okozhatnak. A bőrgyulladás ilyenkor csak az irritáló anyaggal közvetlenül érintkező felületen jelenik meg. Itt nemcsak arra kell gondolnunk, hogy mondjuk valamilyen maró anyaggal, savval vagy lúggal érintkezik a bőrünk, vagy az övünkön lévő fémcsat irritálja a bőrünket. Tulajdonképpen idesorolhatjuk tágabb értelemben az irritáló napsütést is túlzásba vitt napozáskor, ami bőrünkön toxikus, mérgező reakciókat indít be.
A kiváltó ok alapján megkülönböztethetünk kiszáradásos, "exsiccatiós" ekcémát is. Nevezik ezt a kórképet asteatoticus ekcémának is. Ilyenkor a bőrgyulladást a kiszáradás okozza, elsősorban idősebb betegeket fenyeget ez a veszély. Az exsiccatiós dermatitisz kezelésekor éppen ezért a bőr megfelelő hidratálása (krémezése) kiemelt fontosságú lehet.
A fejbőr gombás fertőzésével kapcsolódik össze a seborrhoeás ekcéma. Ez a bőrgyulladás bizonyos szempontból az exsiccatiós forma szöges ellentéte. Bár olyan köznapi jelenségek kísérik, mint például a korpásodás, ez a bőrgyulladás azért különleges orvosi szempontból, mert az ekcémák jelentős részétől eltérően nem kiszáradással indul, hanem éppen a túl zsíros bőr kezd hámlani. Nagy plakkokban válhatnak le ilyenkor a bőrdarabkák, pontosabban a szarupikkelyek. Ezután viszont már a bőr kiszáradása is előfordulhat, ami sebesedéshez is vezethet. A seborrhoea a faggyúmirigy túlműködését jelenti, és ez már önmagában is fokozza a bőr gyulladásos hajlamát. Ám ez a jelenség hozzájárul egyes mikroorganizmusok, gombák elszaporodásához is - erről a HáziPatika.com korábbi cikkében lehet olvasni.
A visszérbetegség következményeként lép fel a vénás ekcéma, amelynek orvosi neve stasis dermatitisz. A visszérbetegségből fakadó rossz vérellátás, pangás miatt a lábszár bőre tartósan pirosodik, hámlik, esetleg túlzottan felmelegedik. Duzzanat és sötétbarnás elszíneződés is előfordulhat. A vér és a szövetnedv bőr alatti részének pangása leginkább a bokák tájékán okoz ekcémát. Ha nem kezelik időben az ilyen bőrbetegséget, el is fekélyesedhet a gyulladás következtében a láb.
A fényhatás mérgező lehet bizonyos esetekben az emberek számára. Vannak például olyan gyógyszerek, amelyek szinte biztosan és bárkiben bekövetkező mellékhatása az, hogy fototoxikus kontaktekcéma lép fel: ilyenkor valamilyen fototoxikus (fényhatásra mérgezővé váló) anyag kerül az adott személy szervezetébe vagy bőrére. A fényhatás okozhat egy másik típusú ekcémát is. A fotoallergiás kontaktekcéma abban különbözik a fotoxikus kontaktekcémától, hogy csak az erre hajlamos személyekben vált ki allergiás reakciót. Fényvédők, borotválkozás utáni szerek, parfümök, kátrány, olaj és antibiotikumok válthatják ki ezt a "fénymérgezést".
