A lelki kapcsolódás, az összetartozás érzése nélkül működhet-e a párkapcsolat? Ezt a kérdést tették fel nekem nemrég. Mit lehet tenni, ha nincs az a csillogás a szemben, a ragyogás és a ragyogtatás, ha a nagyon racionális érvek mellett azért felmerül egyfajta hiányérzet? Mindnyájan másképp működünk, de egy valami közös bennünk: ha szubjektíven hiányt élünk meg, akkor a lelkünk szól hozzánk, hogy valahol a világban talán több is lehetséges számunkra.
És ez a belső hang nem téved. Ez a belső hang mindenkinek mást mond, hiszen különbözőek vagyunk. Fontos meghallani, amikor megszólal, és legalább elgondolkodni azon, hogy milyen új lehetőségekre nyithat számunkra ajtót.
A hiány egy párkapcsolatban azt jelzi, hogy valamire belső igényem van a kapcsolat vonatkozásában, és ezt nem kapom meg a páromtól. Nem kapom meg a törődést vagy azt, ami a lelkemet feltölti, megnyugtatja és boldoggá teszi. Ezt a hiányt lehet elfojtani egy darabig, vagy próbálkozni azzal, hogy betöltésre kerüljön, de hosszú távon az elfojtás konkrét betegségekhez vezethet, az egészségem, a testem jelezni fog.
