Brandi Jetter Riley döbbenetes őszinteséggel mesélt arról, milyen volt egy mérgező szülő mellett felnőni. Érdemes elolvasni!
"Egy kezemen meg tudom számolni, az elmúlt néhány évben hányszor beszélgettem anyámmal. Csak különleges alkalmakkor és akkor is főleg telefonon. Hogy miért? Nos, leginkább azért, mert a gyerekeim születése után rájöttem, ahhoz, hogy megőrizzem a józan eszemet, muszáj távolságot tartanom tőle" - kezdi a Scary Mommy oldalán közzétett vallomását Brandi Jetter Riley.
A kétgyerekes anyuka a poszt folytatásában leírta, jó pár évébe és még több átsírt éjszakájába került, mire rájött, édesanyjával való viszonya nem miatta olyan, amilyen. "Kislányként mindig azt gondoltam, az én anyukám a világ legcsodálatosabb nője. Mindig összeszedettnek tűnt a szememben, olyasvalakinek, aki soha nem hibázik. Aztán kiderült, hogy dehogynem. Méghozzá nem is keveset."
Riley azt mondja, a konfliktusa édesanyjával többrétű: "Anyám alkoholista. Legalábbis az volt az elmúlt nagyjából 30 évben. Voltak tiszta periódusai, de mikor teherbe estem az első gyerekemmel, újra inni kezdett. Ennek már 10 éve. Tisztában vagyok vele, hogy az alkoholizmus egy betegség, épp ezért megértő és támogató próbálok lenni vele, de a fájdalom néha igenis túlnő rajtam és egyszerűen elviselhetetlenné válik."
És mintha az alkoholizmus önmagában még nem lenne elég baj, ott a hazudozás. "Anyámnak az a szörnyű szokása, hogy hazudozik, mint a vízfolyást. Élvezi, ha káoszt és zűrzavart kelt maga körül, meggyőződésem, hogy erre szüksége van ahhoz, hogy létezzen. Ha nekem, vagy a tesóimnak véletlenül jól alakulnak a dolgaink, egyszerűen nem tudja kezelni: csak akkor boldog, ha minden elromlik körülöttünk."
Képünk illusztráció
Az anyuka azt mondja, voltak olyan időszakok a gyerekkorában, mikor úgy érezte, édesanyja direkt szabotálja őt és a testvéreit is: "Amikor az öcsém bekerült egy szuper főiskolára, egész egyszerűen elkezdett nem válaszolni a hívásaira. Nem fizette a tandíját sem. Ha nincs a nagybátyánk, az öcsém nem biztos, hogy be tudta volna fejezni a sulit" - mondja Riley, majd hozzáteszi, őt egyszer azért rúgta ki édesanyja az otthonukból, mert szembesítette azzal, hogy hazudik.
"Épp befejeztem a főiskolát és sikerült elhelyezkednem egy relatíve jó állásban, igaz még mindig otthon laktam, de tisztelettudó voltam vele és mindenben segítettem neki. Erre elkezdte terjeszteni a szomszédok és a barátai között, hogy lusta és rendetlen vagyok, ráadásul semmiben sem segítek neki otthon. Amikor szembesítettem azzal, hogy ebből semmi nem igaz, a cuccaimat bevágta egy nejlon szatyorba és kidobta őket a lépcsőre."
Riley mindennek ellenére igyekezett jó kapcsolatot ápolni az édesanyjával. A közelmúltban például meghívta magához, hogy töltsék együtt a tavaszi szünetet. "Heteken keresztül hitegetett azzal, hogy jön, aztán végül két nappal az esemény előtt, a nagynénémtől tudtam meg, hogy nem fog jönni. Nehéz volt elfogadni, hogy bármi történjen, anyám már mindig ilyen lesz, talán még mostanra sem sikerült teljesen, de már valamivel könnyebb a dolog."
Mindig keresni fogom, mindig küldök majd neki üzenetet, hogy tudja, gondolok rá. Aztán, amikor ezt letudtam, azon dolgozom nagy erőkkel, hogy történjen bármi, sose legyek olyan anya, mint amilyen anyám nekem van.
