Nemrégiben Jaksity György, az ismert közgazdász, bróker és közíró befektetési cégének blogjában arról közölte gondolatait, hogy a kormány család- és gyermekvállalás-támogatási lépései bármennyire szimpatikusak számára magánemberként, közgazdasági szempontból elvetendőek. "Már a kiinduló premissza is helytelen (amúgy morálisan is kérdéses), hogy fizetünk a nőknek, hogy szüljenek" - írja.
A népességszám változásában a halálozásnak ma nagyobb a súlya, mint a születésnek
Szerinte nem tették és nem is fogják megtenni, mert a jövedelem és a fertilitási ráta közötti összefüggés éppen fordított, amit a Federal Reserve grafikonja jól mutat. Úgy véli, hogy ehelyett az egészségügy néhány, a magyar mortalitási rátát nagyon megnövelő problémáját kellett volna kezelni. Magyarországon ugyanis az átlagosan súlyos (daganatos) betegségek gyógyulási esélye nagyjából fele az európai átlagnak, miközben a vezető halálokok - alapvetően életmódbeli problémák miatt - a szív- és érrendszeri betegségek.
Racionálisabb szemlélet kellene
Hozzáteszi, hogy a születésszám növelése, ha sikerülne elérni ezt a célt, évekre csökkentené a munkaerő-kínálatot a női munkavállalás visszaesése miatt, miközben mire eredményt hozna két évtized múlva, már egy olyan világban fogunk élni, amelyről nincs elképzelésünk, csak sejtéseink vannak (robotok, AI stb.). Ezzel szemben a főbb halálos betegségek kezelésének protokolljait, gyógyszerelését, műtéti beavatkozásait, diagnosztikáját és korai felismerését pár év alatt jelentős sikerrel lehetett volna megváltoztatni, ha lett volna ilyen szándék. Ennek pedig munkaerőpiaci és szélesebb társadalmi hatásai egyértelműen pozitívak (lehettek volna) már rövid távon is - vélekedik Jaksity.
Megemlíti, hogy van erre egy pozitív példa, a tüdőtranszplantáció "hazatelepítése", és a SOTE keretein belül a Kékgolyó utcában létrehozott mellkassebészeti centrum. Ennek felszereltsége jobb, mint a bécsi "versenytársé", és a dolgozók jövedelme is bécsi szinten van, így megszűnt a hálapénznek nevezett korrupció is, miközben az OEP kiadásai csökkentek egy transzplantációra vetítve. Végül kimondja, hogy nem a népesség csökkenése, mérete a fő gond - a világ leggazdagabb országai többségében hozzánk hasonló, kis populációjú nemzetek -, hanem a népesség struktúrája és egészségi állapota. Ebben ugyanis Magyarország tényleg nagyon rosszul áll, mivel nem történt semmi ennek javítása érdekében.
Ha megvizsgáljuk a grafikont, amelyre Jaksity György hivatkozik, akkor a következőket találjuk Guillaume Vandenbroucke, a Federal Reserve Bank of St. Louis kutatási vezetője szerint. A gyermekvállalás költséges döntés lehet, tehát gazdasági megfontolások is szerepet játszhatnak benne. Ha a teljes termékenységi rátát (amely a várható születésszám egy nő élete folyamán) összevetjük az egy főre jutó GDP-vel, akkor azt látjuk, általánosságban elmondható, hogy a szegény országokban magasabb a termékenység, mint a gazdagokban. A nők általában legalább három gyermeket szülnek ott, ahol az egy főre eső GDP évente kevesebb mint 1000 dollár. Azokban az országokban, ahol az egy főre eső GDP évente meghaladja a 10 ezer dollárt, a nők általában nem szülnek többet két gyermeknél. Ráadásul a kapcsolat egyéni szinten is fennáll, mivel a gazdag családokban általában kevesebb gyermek él, mint a szegény családokban. Talán ez utóbbi összefüggés magyarázza, hogy Magyarországon az utóbbi időben a gazdagabb családok gyermekvállalását támogató politika hatástalan maradt.
Vandenbroucke értékelése szerint a fő összefüggést több dolog is magyarázhatja:
- Az idő viszonylag olcsó a szegény országokban, így a gyermek gondozására fordított és a munkahelytől távol töltött idő nem olyan költséges, mint egy gazdag országban. Ha ez a hatás elég erős, akkor (valószínűleg) ellensúlyozhatja a tényt, hogy egy alacsony jövedelmű család nehezen engedheti meg magának a gyermeket.
- Egy gazdag országban a sikeres élethez jobb és több oktatás kell, ami költséges lehet, így a családok kevesebb, de jobban iskolázott gyermekeket akarhatnak.
- A csecsemőhalandóság is szerepet játszhat. A szegény országokban több születésre lehet szükség, hogy elérjék a túlélő gyermekek kívánt számát.
- A gyerekek idős korukban gondozhatják szüleiket. Ez azonban nem szükséges a jól fejlett társadalombiztosítási rendszerrel és működőképes pénzügyi piacokat üzemeltető gazdag országokban.
A szegény és a gazdag ország másik világ
Csakhogy a kép ennél is árnyaltabb, amit bizonyít az az Oslói Egyetemen készült tanulmány, amely a jövedelem- és családpolitika hatását vizsgálta a termékenységre az OECD-országokban. Ebből kiderül, hogy a 2000-es évek elejétől kezdve az OECD-országokban termékenységi fellendülés tapasztalható, különösen a fejlett országokban. Ha ugyanis az egy főre eső GDP elér bizonyos szintet, a jövedelmek további emelkedése várhatóan javítja a termékenységet. A fordulópont körülbelül 26 ezer dollár körül van, amit más tanulmányok is megerősítettek.
Shaorong Zhang, a tanulmány szerzője megállapította, hogy az OECD-országok egyre intenzívebben művelik a családbarát politikát. Az OECD-országokban a háztartásoknak jobb esélyük van rá, hogy kiegyensúlyozott életet éljenek a munkával és a családdal együtt. A családpolitikai intézkedések elemzéséből arra jutottak, hogy az egy főre jutó GDP hatása mellett a családpolitika is magyarázatot ad a termékenységi változások egy részére. De a családpolitika hatása nem egyértelmű, mert a különböző tényezők másképpen hatnak a termékenységre. Például a 3 évesnél fiatalabb gyermekek beiskolázási aránya (bölcsődébe, óvodába íratása) megemeli a termékenységi rátát, de ezzel a módszerrel éppen a gazdag országokban élnek elsősorban. Összességében mégis a jövedelem szerepe a legnagyobb.
Kimutatták azt is, hogy a háztartások racionális döntései adják a gazdasági fejlődés egyik hajtóerejét. A gyermekvállalásról szóló döntés ezért valószínűleg igen sokrétű, és ha a családpolitikáknak - amelyek ráadásul sokféle úton hathatnak - elvben pozitív hatásuk van is, mellettük még számos tényező befolyásolja a döntést, így a családpolitika termékenységre gyakorolt tényleges hatását nem lehet könnyen meghatározni.
A KSH adatai alapján 2017-ben Magyarország népességének természetes fogyása 40 100 fő volt, ami 6110-zel nagyobb az előző évinél. Tavaly 91 600 gyermek született, de 131 700-an haltak meg. A halálozások számának emelkedése, valamint a születések számának csökkenése következtében a természetes fogyás 18 százalékkal nőtt. Részéletek!
A tanulmány megállapítja, hogy az elmúlt három évtizedben a legalacsonyabb átlagos jövedelmet produkáló hat országban (amelyek egyikében sem éri el az egy főre jutó GDP az évi 20 ezer dollárt), azaz Chilében, Észtországban, Magyarországon, Mexikóban, Lengyelországban és Törökországban a termékenység tendenciái teljesen eltérőek a gazdag országokétól. Azokban ugyanis a fertilitási ráta emelkedett, a szegényekben viszont csökkent vagy stagnált.
Ha a népességcsökkenést meg akarjuk fékezni, igen gyorsan még mintegy 10 ezer dollárt kellene hozzátenni a jelenlegi egy főre eső GDP-hez. Ha a gazdasági növekedés jelenlegi elég magas, 4 százalékos bővülése folyamatosan fennmaradna (amire még nem volt példa), ehhez akkor is legalább 15 évre volna szükség. Emiatt pedig Jaksity Györgynek minden bizonnyal igaza van: az egészségügyet és egészségi állapotunkat kell rendbe tenni haladéktalanul.
