"Meg fogod látni, 35 évesen egyszer csak elkezdesz romlani" - mondta néhány évvel ezelőtt az akkor 38 éves kolléganőm, aki épp valami nyavalyával küzdött hetek óta. Persze, hogy huszonéves csitriként nem hittem neki. Aztán néhány évvel később, amikor recsegve-ropogva szálltam ki az ágyból, alig kaptam levegőt 5 méter futás után, és soványságom ellenére cikizték az integetőhájamat, berágtam. 34 év telt el az életemből úgy, hogy nem mozogtam rendszeresen, de ennek vége! Kerestem egy személyi edzőt, hogy faragjon végre Wonder Womant belőlem.
Csak arra nem számítottam, legalábbis nem eléggé, hogy ehhez a Wonder Womanhez én is kellek. Ha hiszitek, ha nem, nem elég hozzá a terem, a gépek (amiket amúgy nagyon ritkán használunk), a súlyzók, a gumiszalagok. A legfontosabb ebben a történetben én vagyok, aki úgy kezdte az egészet, hogy öt perc gyorsgyaloglás után próbálta magát tartani, és "Sissiről" is először Erzsébet királyné jutott eszébe, nem pedig a gyilkos Sissy-guggolás. Mondjuk én örömmel aggatom ezt a jelzőt minden gyakorlatra a mai napig, pedig az első edzés óta eltelt egy év.
