"Maga a gyermek ténye vagy a szülőképes kor olyan tényezők, amelyek miatt hátránnyal indulhat egy nő. De olyannal is találkoztam már, hogy egy vezető elutasította a hölgyjelentkezőket olyan általánosításra támaszkodva, hogy többségében férfiakkal kell kommunikálniuk, nekik kell érvelniük, és félő, hogy nem állják meg a helyüket." Cikksorozatunk első részét itt olvashatja el!
Milyen esélye van egy kétgyermekes anyukának a munkaerőpiacon?
Lipták Katalin, a Miskolci Egyetem Munkaerőpiac és Foglalkoztatáspolitika Intézeti Tanszékének vezetője még hallgatókorában kezdett el foglalkozni a nők hazai munkaerő-piaci helyzetével, a témával kapcsolatban pedig 2018-ben jelent meg "A kisgyermekes nők foglalkoztatási helyzete és lehetőségeik" című tanulmánya Matiscsákné Lizák Mariannával. Kutatásuk során Liptákék többségében olyan anyukákkal találkoztak, akik a gyerek 2-2,5 éves korában tértek vissza dolgozni, de mint mondja, olyan is volt, akinek már a pici másfél éves korában részmunkaidős állása volt.
"A legfrissebb KSH-adat 2015-ös, és az alapján itthon a kisgyermekes anyák 70 százaléka akkor megy vissza dolgozni, mikor a gyerek kétéves. A hosszú otthon töltött idő pedig elsősorban nem a bölcsődei rendszer hiányosságaiból fakad, hanem abból, hogy a nők úgy gondolják, a kisgyereknek az anya mellett van a helye, nem pedig intézményben. Ez nagyon erősen benne van már ebben a generációban" - mondja Lipták. Egy másik KSH kutatás szerint az iskolázottságnak is nagy szerepe van a visszatérés idejében: minél magasabban képzett egy nő, annál valószínűbb, hogy hamarabb megy vissza dolgozni. A kevésbé iskolázott, alacsonyabb társadalmi státuszú nőknek ugyanis egyfajta fellélegzést jelenthet, ha nem kell dolgozniuk. A rossz munkakörülmények, a nem támogató munkaerőpiac számukra gyakran összeegyeztethetetlenné teszi a munkát és az anyaságot, ezért jobbnak látják, ha minél tovább otthon maradnak. Ráadásul náluk a munkabér-kiesés sem jelentős mértékű.
De a KSH a témával kapcsolatban azt is megvizsgálta, hogy milyen összefüggés van a gyermekszám és a foglalkoztatási ráta között. "25-49 éves korú nőket vizsgáltak, és azt találták, hogy míg ebben az életkori intervallumban a gyermektelen nők közel 90 százaléka dolgozik, addig az egy gyermekeseknél ez az arány már csak nagyjából 65 százalék" - magyarázza Lipták Katalin, majd hozzáteszi, hogy három vagy több gyerek esetén a nőknek mindössze 50 százaléka van jelen a munkaerőpiacon. Ehhez kapcsolódóan Jenser-Solymosi Eszter HR-szakember azt mondja, hogy bár saját tapasztalatai szerint a gyermekszám növekedésével nem feltétlenül romlik valakinek az esélye a munkaerőpiacon, tudja, hogy a statisztikák és kutatások neki mondanak ellent. A kutatások ugyanis egyértelműen kijelentik, hogy a három vagy ennél több gyermek erős hátráltató tényezőt jelent.
"Az otthon töltött idő két-három gyerekkel nyilván lehet több, mint eggyel, de inkább maga a gyerek megléte szokott problémát jelenteni a munkaadóknak. Illetve itt is érvényes, hogy ha felkészülten indul neki egy háromgyermekes anyuka, esetleg speciális tudás van a birtokában (például beszél 4 nyelvet), akkor több esélye van, mint felkészületlenül egy gyerekkel" - magyarázza Jenser-Solymosi. A HR-szakember azt mondja, jelenleg körülbelül 250 ezer körüli lehet azoknak a nőknek a száma, akik részesülnek valamilyen gyermekgondozási díjban. Nekik pedig jelentős részük akár vissza is térhetne a munkába - helyettük azonban a párjuk, a férjük dolgozik - saját döntés vagy kényszer alapján.
Minél magasabban képzett egy nő, annál hamarabb megy vissza dolgozni
Fontos látni, hogy visszatérésük azért sem olyan egyszerű, mert az atipikus foglalkoztatási formák elterjedése - amelyek sokkal kényelmesebbek lehetnének egy kisgyereket nevelő anyának - még igencsak gyerekcipőben járnak nálunk. Egy 2016-os kutatás szerint míg az EU-ban 32 százalék a részmunkaidős foglalkoztatottsági arány, addig hazánkban 6,9 százalék. És bár természetesen részmunkaidős foglalkoztatottságban nem kizárólag kisgyerekesek dolgoznak, statisztikák szerint a legnagyobb számot mégiscsak ők teszik ki.
"Ismerek egy 43 éves anyukát, a férje meghalt, két általános iskolás gyereket kell eltartania. Beadta mindenhova a jelentkezést gimnáziumi érettségivel, de nem járt sikerrel. Elkeseredésében szexhirdetéseket kezdett el feladni, és meglett a kliensköre, amellyel havonta a biztonságos pár százezer forintot meg tudja teremteni. Én ezt a nőt nem nézem le. Nem lopott, nem csalt, nem ölt meg senkit, nincsen stricije. Ment volna hajóra dolgozni, ment volna takarítani, de nem kellett. A gyerekei nem tudják, honnan szerzi anya a pénzt, iskolába tudnak járni, van ruhájuk, van tankönyv, van étel. Ha a társadalom nem tud segíteni, akkor mi mást kéne tennie?" - a költői kérdést már Alföldi Andrea, a Magyar Nők Szövetségének elnöke teszi fel, majd hozzáteszi, hogy számos ilyen történet egyértelműen jelzi a nők gazdaságilag kizsákmányolt helyzetét.
Alföldi elmondja, hogy az Eurostat friss jelentése szerint hazánkban az 5. legsúlyosabb a munkaerőhiány a tagországok között, éppen ezért érthetetlen, hogy miért ilyen kiugróan alacsony a hazai kisgyermekes anyukák foglalkoztatási mutatója.
"A honleányaink közül mindösszesen 6,2 százalék van részmunkára bejelentve, ez az EU harmadik legalacsonyabb adata, Hollandiában a nők háromnegyede részmunkaidőben foglalkoztatott, és a férfiak negyede is. Azt gondolom, érzékelhető az adatok közötti óriási különbség" - jegyzi meg a Nőszövetség elnöke.
Családbarát ország, családbarát munkahelyek?
"Jó lenne, ha felismernék a cégek, hogy sok munkakörben két 4 órás alkalmazott is el tudná végezni a feladatokat, vagy távmunkában is sok minden megoldható, de ezek az atipikus foglalkoztatási formák még mindig olyan újdonságnak számítanak, amelyet kevesen vállalnak be. Már egy 7 órás lehetőség is sokat jelentene egy anyukának, vagy azok a munkák, ahol a kezdés rugalmas" - mondja a HR-szakember, aki szerint a kisgyermekes anyák foglalkoztatottsági rátájának növelése érdekében fontos lenne, ha a hazai munkáltatók családbarát intézkedéseket vezetnének be.
A családbarát kifejezés egyébként sok mindent takarhat az egyszerű home office lehetőségtől a céges gyermekmegőrzésig vagy akár táboroztatásig. Jenser-Solymosi tapasztalata szerint idehaza ma még elsősorban a multik és start-up-ok figyelnek oda a családok igényeire, illetve élen járnak a technológiai cégek is, de még mindig túl kevesen. Azt mondja, ezzel szemben a kkv-k (kis- és középvállalkozások) világa egyértelműen nehezen lépi meg ezt a feladatot, ebben a szektorban gyakran még az egyszerű, heti egy otthonról végzett munkanapot is ördögtől valónak tartják. Sok magyar munkáltatónak ugyanis a mai napig az a felfogás él a fejében, hogy ha nincs szem előtt egy munkavállaló, akkor nem is dolgozik.
A témával kapcsolatban Alföldi Andrea úgy gondolja, hogy a munkaerő atipikus formáiban való foglalkoztatás emeléséhez elengedhetetlen a piaci szereplők hatékonyabb motivációja és érzékenyítése az állam részéről, például nagyobb adókedvezmények formájában. Jó példát pedig maga az állam tudna mutatni saját női alkalmazottainak megbecsülése révén. Mint mondja, kutatások szerint jelenleg a munkavállalók 70 százaléka olyan helyen dolgozik, ahol egyáltalán nem támogatják a kisgyermeket nevelőket, holott a munka és a család egyensúlya hosszú távon nemcsak a munkaadók, hanem a nemzetgazdaság hasznára is válik.
Mindemellett a bölcsődék, óvodák számának növelése is sokat nyomna a latban. Magyarországon rengeteg település van, ahol amiatt nem tud valaki dolgozni, mert a kicsi már nem fért be az adott intézménybe, vagy az nehezíti meg a munkavállalást, hogy másik településre kell hordani a gyerkőcöt, mert csak ott van szabad hely. Ezen kívül pedig ugyancsak nagy segítség lenne, ha az édesapák nagyobb szerepet vállalnának gyereknevelésben és kivennék a részüket a háztartás vezetéséből.
"Az oly sokat emlegetett svéd modell nagyon szuper: az apukák már a szülés után bekapcsolódnak a baba körüli teendőkbe, ugyanis az első egy évben 60 nap szabit kapnak az államtól (nálunk ez 5 nap) és amennyiben ezt nem veszik ki, elveszítik, később nem használhatják fel. Ez természetesen ott sem azonnal vált elterjedté, de ha valami hasonló itt is bevezetésre kerülne, egy idő után elterjedne és elfogadottabb lenne szélesebb körben is" - magyarázza Jenser-Solymosi.
Véleményével Alföldi Andrea is egyetért: számos civil szakértővel azért támogatják a skandináv családtámogatási rendszerek átvételét, mert az nem csak hogy kifejezetten ösztönzi a családi munkamegosztást, vagyis a fizetetlen munka családon belüli egyenlőbb elosztását, de elősegíti a szülés után a nők gördülékenyebb visszatérését a munkaerőpiacra, valamint növeli az apák szerepét a gyermekgondozásban. Mint mondja, a skandináv berendezkedéssel szemben a magyar rendszer lehetőségeket ad ugyan az apák bevonódására, de az ösztönző intézkedések valójában csupán egy szűk, jellemzően magas keresetű társadalmi réteg számára kedveznek.
Rossz anya a dolgozó anya?
Renáta
"A család vidéken nem érti. Nem értik, hogy miért kell dolgozni, hogyan lehet úgy dolgozni, hogy az ember szereti a munkáját. Kiakadnak, ha hétvégén is dolgoznom kell, hiába mondom nekik, hogy nem csak azért csinálom, mert kell, hanem mert a párom és én is nagyon szeretjük a munkánkat. És szerintem jó, ha a gyerekeink is azt látják, hogy a szülei szeretik, amit csinálnak. Ha olyan esemény van, egyébként viszem őket is magammal: lehet, hogy éppen menekült vagy hajléktalan gyerekekkel fognak játszani. Szeretném, ha világot látnának, hogy lássák, hogy mi mit csinálunk, és tudják, hogy miért dolgozunk. Kaptam nagyon sértő megjegyzéseket a tágabb családon belül, hogy én csak 'lepasszolom' a gyereket, hogy dolgozhassak. Ekkor úgy éreztem, hogy úristen, ezt gondolják az emberek, hogy én rátukmálom a gyerekemet valaki másra? Miközben éppen két nagyon jó képesítésű bébiszittert fizettem, akik délelőttönként csupán néhány órát vigyáztak a gyerekre."
Renátának 2012-ben és 2015-ben születettek a gyerekei, a kicsik érkezése előtt a Kék Pont Alapítványnál dolgozott, az első baba érkezése után azonban váltott, és a Menedék Migránsokat Segítő Egyesületnél helyezkedett el. Az első babánál 2 évig volt otthon, míg a másodiknál 1 évig. Mivel mindkét gyerek külön-külön egyéniség és igényeik is eltérőek, a felvigyázásokat mindkettőjük esetében más-más módon oldották meg. Ha lehetséges volt, akkor a gyerekek apukája maradt otthon, de a nagyobbikat családi napközibe is járatták, vagy éppen a bébiszitter ugrott át hozzájuk. Mint mondja, mindkét gyerkőc nagyon rugalmasan állt a helyzethez, belenőttek a szülők életvitelébe. Jelenleg az idősebbik már óvodába jár, a kicsire pedig - mivel megfelelő bölcsődét nem találtak neki - az angolszász országokban már jól bejáratott "nanny share" rendszerben vigyáznak.
"Egy évig Londonban éltünk, ez nagy könnyebbség volt abból a szempontból, hogy láttam, hogy Nyugat-Európában hogyan működik a rendszer. Láttam, hogy nem csak az a jó anyuka, aki 3 évig otthon marad és semmit nem csinál, hanem hogy úgy is meg lehet oldani, hogy a gyereknek és nekem is jó legyen" - zárja le beszélgetésünket Renáta.
Máriási Dóra pszichológus azt mondja, a közhiedelemmel ellentétben annak, ha az anyuka három évnél hamarabb megy vissza dolgozni és válik el a gyerekétől, valójában nincsen gyermekkárosító hatása. Mint mondja, a munkába állás időpontja nem dogmáktól kell függjön, hanem az adott család élethelyzetétől.
"Van ebben egy kettősség, ellentmondás. Sok anyának nem jó három évig otthon lenni, másrészt pedig sok esetben inkább az anya, semmint a gyerek szükséglete, hogy három évig a gyerekkel legyen." Mint mondja, az sem könnyíti meg az anyák dolgát, hogy a társadalom részéről és a munkapiac felől is kőkemény elvárásoknak kell megfelelniük. A hazai társadalom elvárja tőlük, hogy alárendeljék magukat az anyaszerepnek, hogy feloldódjanak benne, hogy elégedjenek meg vele és tegye őket maradéktalanul boldoggá. Ez az érzékelhető nyomás pedig Máriási szerint akár blokkolhatja is a nőkben egyébként meglévő egyéb ambíciókat.
"Ezek az elvárások feszültséget keltenek a nőkben, mert ha valaki esetleg felrúgva ezt a normát azt választja, hogy hamar visszamegy dolgozni, akkor nagyon könnyen megkaphatja, hogy nem jó anya" - mondja a pszichológus. Míg azonban a társadalom tökéletes, önfeláldozó anyákat akar, addig a munkáltató olyan ideális dolgozót szeretne, aki késő délután is elérhető, aki nem hiányzik, nem kér betegszabadságot, hogy otthon maradhasson a gyerekkel. Ennek a két oldalnak pedig képtelenség egyszerre megfelelni.
