A leglátványosabb vita az elektromosság veszélyességéről a villamosszolgáltatások hajnalán zajlott. Akkoriban ugyanis még csatázott a kisfeszültségű egyenáram és a nagyfeszültségű váltóáram a technológiai dominanciáért. Az egyenáram bajnoka a híres feltaláló, Thomas Edison volt, ellenfele pedig a vasúti mérnökként vagyont és hírnevet szerző George Westinghouse, aki a valaha élt egyik legzseniálisabb mérnök, Nikola Tesla váltóáramú rendszerét akarta elterjeszteni. A technológiai előny a váltóáramnál volt, mert könnyebb volt nagy távolságokra szállítani. Ezt kompenzálandó Edison a veszélyessége miatt támadta. Attól sem riadt vissza, hogy egy elefántot pusztítson el nyilvánosan váltóáram segítségével. Mivel a váltóáram alkalmasnak mutatkozott kivégzések végrehajtására (a villamosszék valóban hosszú ideig szolgálatban maradt az Egyesült Államokban), azt javasolta, hogy az ítélet-végrehajtás e módszerét nevezzék westinghouse-álásnak. De ahogy ebből nem lett semmi, úgy a villamoshálózatok jövőjét is az üzleti ésszerűség döntötte el. Tesla rendszere győzött, fejlődése azóta is tart.
Hogyan hat azáramütésaz emberi szervezetre? Részletek itt.
A váltóáramnak az a vonása a legfontosabb, hogy nincs szükség sok apró erőműre a felhasználók közelében, mert az energia kis veszteséggel nagy távolságokra is eljuttatható, méghozzá közel fénysebességgel. Ráadásul könnyen szétosztható a fogyasztók között. Csakhogy éppen ebből fakadnak az elektromágneses tereket övező mai félelmek. A nagyfeszültségű, de alacsony frekvenciájú áramot továbbító távvezetékek behálózták a Földet, és számos ember viszonylagos közelségükben él. Következésképpen az aggodalmak az egész világon mindenütt megjelentek. Ez az oka, hogy az Egészségügyi Világszervezet (WHO) is kiterjedt vizsgálatokba kezdett annak kiderítésére, hogy van-e valós alapja a félelemnek.
A
villanyvezetékek behálózzák a Földet, de vajon kell-e félnünk tőlük? (Fotó: 123rf)
Mit mond a tudomány?
A kutatás eredményeiről Varjú György, a Budapesti Műszaki Egyetem professzora a Magyar Tudomány című folyóiratban számolt be. "Egy szakértői munkacsoport 2001 júniusában áttekintette a sztatikus és az extrémen alacsony frekvenciájú (ELF) elektromos és mágneses terek rákkeltő hatására vonatkozó vizsgálatokat, és a megállapításait a WHO 263. sz. 2001. októberi tényfeltáró lapjában adta közre. E szerint (...) az ELF mágneses erőtér a gyermekkorileukémiaepidemiológiai vizsgálataira alapozva a 'lehetséges emberi rákkeltő' (2B) besorolást kapta. Minden más felnőtt- és gyerekkori rákra vonatkozó bizonyítékot "nem besorolhatónak" határoztak meg a nem megfelelő vagy ellentmondó tudományos információk miatt." A WHO a vizsgálatokat öt évvel később megismételte, de akkor sem találtak mást. Azaz annak ellenére, hogy a mágneses erőterek nyilvánvalóan érzékelhető hatással vannak az emberi szervezetre, nem okoznak betegséget.
Az Európai Unió szakemberei azt is megállapították, hogy az epidemiológiai (járványtani) tanulmányok a nagyon alacsony frekvenciájú terekhez (ELF) kötik a gyermekkori leukémia nagyobb gyakoriságát. Ezt az összefüggést azonban nem magyarázzák és támasztják alá az állatokon és a sejteken végzett kísérletek. Az eddigi kutatási eredmények nem találták meg azt a lehetséges mechanizmust, amely megmagyarázná az összefüggést. További kutatások kellenek, hogy a lehetséges ok-okozati összefüggést megerősítésék vagy cáfolják.
Csak a félelem valós
Az emberek, persze, szeretnek hinni a titokzatos hatásokban. Érdekes módon a nagyfeszültségű vezetékek miatt mégsem alakutak ki olyan széles körben terjedő összeesküvéselméletek, mint például a repülőgépek (chemtrailnek vélt) kondenzcsíkjai miatt. A gyanú azonban változatlanul ott lebeg, hogy a kitettség az erős áramnak bajt okozhat. Emlékezetes esete volt ennek, hogy egy nagykanizsai lakóházban tapasztalt sorozatos rákos megbetegedések miatt az ott élők a pincében üzemelő trafóházat tették felelőssé. A hatóságok azonban nem találtak összefüggést a megbetegedések és a transzformátorok által gerjesztett - egyébként az egészségügyi határérték alatti - elektromágneses tér között. Egy hasonló eset Szegeden is előfordult, ahol egy magánház kertjében álló távvezetékoszlop miatt alakult ki vita a nagyfeszültség potenciális egészségkárosító hatásáról.
Az efféle nyugtalanság nem csak Magyarországra jellemző. Holland kutatók 2015-ben publikálták azt a tanulmányt az Environmental Research című szaklapban, amely a nagyfeszültségű távvezetékek telepítésének egészségre gyakorolt hatását vizsgálta. Azt tapasztalták, hogy a vezetékek közelében lakók negatív változásokat észleltek az egészségükben. Jarry T. Porsius és munkatársai olyan embereket vontak be a vizsgálatba, akik a távvezeték közvetlen közelében (legfeljebb 300 méterre), illetve attól távolabb (500-2000 méterre) laktak. Arra voltak kíváncsiak, hogy a negatív egészségi hatásokról szóló hiedelmek erőteljessége összefüggésben van-e azzal, hogy ki milyen messze lakott a vezetéktől.
Úgy tapasztalták, hogy szignifikánsan magasabb volt mind a tünetekről, mind pedig a hiedelmekről szóló beszámolók aránya a távvezetéktől 300 méteren belül élők körében, mint a távolabb lakóknál. Miközben az egyes csoportok tüneteket jelző kiinduló értékeiben nem volt különbség, az abba vetett hit, hogy a távvezeték képes tüneteket okozni, már kezdetben is erősebb volt a közelebb lakóknál. Sőt már azelőtt negatív egészségi hatást tudtak kimutatni az új nagyfeszültségű távvezetékekhez közel élők között, hogy a vezetéket üzembe helyezték volna.
Végül ne feledkezzünk meg Varjú professzor másik megállapításáról! "Az elosztóhálózati és a nagyfeszültségű távvezetékek környezetében létrejövő, a lakosság által általában aggályosnak tartott mágneses indukció tartománya egyáltalán nem nagyobb, mint amekkora a háztartási készülékek közelében kialakul." Magyarul, aki fél a távvezetékek erőtere miatt bekövetkező negatív egészségi hatásoktól, jobb, ha nem áll neki porszívózni, illetve a mosógépet vagy a mikrót sem kapcsolja be.
