Létezésünk alapvető célja az öröm és boldogság keresése és annak megteremtése. Ez mindannyiunknak mást jelent, sokaknak bizonyos külső tényezők jelentik a mércét, míg másoknak inkább egy belső érzelmi állapot megélése testesíti meg a boldogságot.
Talán sokszor nem is tudatosul bennünk, mi magunk milyen gyakran követünk el önszabotázst, és bizonyos viselkedésmintáinkkal saját magunk akadályozzuk az oly mértékben vágyott boldog pillanatok beteljesülését.
1. Ne pazaroljuk energiánkat működésképtelen dolgokra, kapcsolatokra
A leggyakoribb hibás viselkedésminta a feneketlen kútba dobott energia, vagyis a szélmalomharc.
Ha egy adott helyzetről, szituációról hosszas küzdelem után bebizonyosodik, hogy terméketlen talajra vezettek próbálkozásaink, ne fektessünk még több energiát egy hamvába holt helyzet
fenntartására vagy megváltoztatására. Mi magunk csak egyre jobban legyengülünk, ha teremtő erőnket a valós, elérhető célok helyett rossz irányba fordítjuk és ezáltal elfecséreljük.
El kell fogadnunk, hogy bizonyos esetekben legnagyobb erőfeszítéseink ellenére sem kaphatjuk meg, amire vágyunk - nagy eséllyel azért, mert az nem a mi utunk. Nem küzdhetünk a végtelenségig egy illúzióért, vagy egy másik ember szeretetéért, elismeréséért. Ha úgy érezzük, mindent megtettünk, de nem reflektálódik vissza felénk pozitív eredmény, saját érdekünkben hagyjuk el a harcmezőt.
2. A jelenben éljünk, ne a múltban
A másik leggyakoribb önsorsrontó viselkedés a múltban ragadás számlájára írható.
Aki a múltban él, vagyis korábbi jó vagy rossz emlékei, tapasztalatai határozzák meg a személyiségét és a cselekedeteit, rengeteg időt veszít, hiszen lelkileg, mentálisan nincs jelen a saját
életében.
Nem veszi észre a kínálkozó lehetőségeket, a jövője felé vezető húzóerőt, hiszen saját magát egy jégbe zárt állapotban tartja, és sokszor passzív szemlélője az életének. Ami megtörtént, abból le kell vonnunk a tanulságot, de miután megértettük a lecke lényegét, a múltat le kell zárnunk. Aki a múltban él, az legtöbbször azt tapasztalja, hogy nem sikerül új életszakaszt és karmakört kezdenie, és úgy érzékeli, korábbi élethelyzetek feldolgozatlan eseménysorozatai újra és újra megismétlődnek. Mint egy bukott diák, aki sokadjára végzi el a harmadik osztályt.
3. Önmagunkba vetett hit és hitetlenség
Hibáink mellett legyünk tisztában az erényeinkkel és értékeinkkel is- ez az alapja annak, hogy elhiggyük, nekünk is jár a boldogság, nem csupán másoknak. Az univerzum nem ítélőbíró, ami jó és rossz tulajdonságaink alapján " kiosztja" a jussunkat.
Azok az emberek élnek boldogabb életet, akik természetes módon elhiszik, hogy ez nekik jár, és megérdemlik azt.
Ha múltbéli tapasztalataink alapján elkönyveljük, hogy boldogtalanságra vagyunk kárhoztatva, saját magunkat állítjuk áldozati szerepkörbe.
Ha pozitívan, komplexen nézünk az életünkre, és azt gondoljuk, megérdemeljük a kellemes élményeket, melyeket majd továbbadunk másoknak a közjó érdekében, már meg is adtuk magunknak az esélyt és a jobb élet lehetőségét.
4. Kockázatkerülő magatartás és kontrollmánia
Az teljesen természetes, hogy növekvő élettapasztalataink következtében bölcsebbé és figyelmesebbé válunk, ezáltal igyekszünk elkerülni az olyan helyzeteket, melyek nagy eséllyel bukáshoz vezethetnek. Azonban a túlzott óvatosság és a totálisan kockázatkerülő magatartás veszélyesebb, mint gondolnánk.
Ne akarjunk minden áron kontrollt gyakorolni az életünk felett, és ne legyenek túl határozott keretrendszerű elképzeléseink a jövőnkkel kapcsolatban, mert így elvágjuk magunkat az univerzum sorsformáló és teremtő hatalmától. Vegyük figyelembe, hogy olykor a saját elképzelt forgatókönyvünkön kívül lehetséges más opció és alternativa is, ami talán nagyobb boldogságot eredményezhet, mint a fixa ideáink. Ehhez azonban nélkülözhetetlen a rugalmasság és az egészséges mértékű kockázatvállalás.
Ez is érdekelhet
Igaz történetek: Réka és az életre kelt léggömb
Réka túl egy életre szóló traumán, barátnőjével kipróbált egy oldást-elengedést segítő szertartást. Ám amit aztán tapasztalt, az teljesen megdöbbentette.
