Evolúciós kérdések
A tudósok számos kérdésére adtak már választ a sokezer éves csont- és kőmaradványok, illetve egyéb leletek, de bőven maradtak még olyan kérdések és hipotézisek, amelyekre a szakemberek máig keresik a válaszokat.
Richard Wrangham például harmadik, "The Goodness Paradox: The Strange Relationship Between Virtue and Violence in Human Evolution" című könyvében más tudósokhoz hasonlóan arra keresi a választ, hogyan érthetnénk meg a kapcsolatot az emberi természetben ugyanúgy megtalálható erős agresszió és együttműködő viselkedés között.
A népcsoportok eltávolították maguk közül az agresszívabb egyedeket. Forrás: 123rf
Miért van az, hogy a saját közösségünkben napról napra kevésbé vagyunk agresszívak, mint például a csimpánzok, ugyanakkor az emberi erőszak olyan hihetetlen méreteket tud ölteni ellenséges, vagy annak mondott csoportokkal szemben?
A védekezés egy fajtája
A kérdésekre a fent említett mű elemzésével keresi a választ Melvin Konner is, aki antropológiát és viselkedésbiológiát tanít az Emory Egyetemen, és ő maga is számos tudományos mű szerzője.
Konner is felhívja a figyelmet Wrangham azon gondolatára, hogy míg az ugandai Kibale Nemzeti Parkban élő csimpánzok hordákba verődve "őrjáratoznak", védik a területüket, és az arra járó, más törzsekből származó magányos majmok ellen erőszakkal lépnek fel, addig a proto-humán törzsek tagjai épp annak érdekében fogtak össze, hogy megöljék a túl erőszakos egyedeket - ez pedig igen jelentős szerepet kapott önmaguk domesztikációja során.
Erre azért volt szükség, hogy a csoportot védjék. Wrangham több példát is idéz más antropológusoktól, akik tanúi voltak annak, amikor egy férfi csoport megölt egy közülük való túl erőszakos embert.
Nem tűrik meg az agresszivitást
Konner is megerősíti, hogy a vadászó-gyűjtögető életmódot folytató csoportok eltávolítják maguk közül a "rosszakat". Erre Richard Lee kanadai antropológus !Kung népről szóló tanulmányaiból hoz fel egy példát: miután egy férfi legalább két embert gyilkolt meg, a többiek csapdába csalták és megölték.
Ezek a mondatok leplezik le a passzív-agresszív viselkedést
Sokszor hátrálunk meg a konfliktusok elől - nem vállalva őszintén érzéseinket. Ha valaki rendre így jár a konfliktushelyzetekben, az passzív-agresszív módon viselkedik. Honnan ismerjük meg a passzív-agresszív embert? Például ezekből a mondatokból.
Konner maga is töltött időt a !Kungokkal, és mint írja, hosszú távon más módja is van az agresszív viselkedés kiszűrésének. Ezt pedig a nők párválasztásában kell keresni. Ha ugyanis a lányok generációkon keresztül kevésbé erőszakos párt választanak maguknak, és az erőszakosabb egyedek pár nélkül maradnak, akkor egy idő után a törzsben csökken a reaktív agresszió.
Wrangham egyúttal azt is kiemeli, milyen összetett az emberi természet, és felhívja a figyelmet, hogy ne feledkezzünk meg azagressziómellett a bennünk élő erények, például az együttműködő viselkedés fontosságáról sem. Ugyanis, mint azt számos tudományos kísérlet is bebizonyította, a főemlősök közül az ember a legkooperatívabb. Olyan kísérletek során, ahol együtt kellett működni egy közös célért, még a kisgyerekek is sokkal jobban teljesítettek a majmoknál.
Forrás: theatlantic.com
