A hasi zsírpárnákkal a legtöbb nő állandó küzdelmet folytat, ám sokszor megesik, hogy a nagyobb pocak nem (csak) a sok zsíros és cukros étel eredménye, hanem a puffadásé, melyet valamilyen hormonális probléma okoz.
Dr. Koppány Viktóriától, a Budai Endokrinközpont endokrinológusától megtudhatja, vajon milyen kóros állapotok vezethetnek fokozott gázképződéshez.
Reggeli kicsi, este nagy pocakkal
A puffadás egyik legszembetűnőbb jele a gyorsan változó haskörfogat, így az érintettek azt tapasztalhatják, hogy a reggel még normális nagyságú pocak estére jelentősen megnő. Ezt természetesen nem a hirtelen felszedett plusz kilók okozzák, hanem a puffadás, mely gyakran jár együtt székrekedéssel, gázképződéssel, bélgörccsel, teltségérzéssel.
Hátterében számtalan tényező állhat, ám gyakran a helytelen életmód okolható érte, viszont nem ritka, amikor IBS, ételintolerancia, illetve különböző hormonális zavarok okozzák. Első körben ezért érdemes a rendszeres testmozgáson túl odafigyelni a megfelelő mennyiségű folyadékfogyasztásra, valamint az egészséges, kiegyensúlyozott táplálkozásra. Fontos, hogy ekkor kerüljük finomított szénhidrátokat, a kelt tésztákat, a cukrot, a zsíros és fűszeres fogásokat, valamint fogyasszunk minél több rostban gazdag ételt- természetesen nem kapkodva, hanem lassan, hogy minél kevesebb levegőt nyeljünk evés közben.
Hormonzavar is okozhat puffadást
Amennyiben az életmódváltás nem vezet eredményre, úgy meglehet, hogy hormonális rendszerünk a felelős a problémáért.
Terhesség: várandósság során számtalan hormonális változás meg végbe a szervezetünkben, melyek mind a magzat fejlődést támogatják. Ekkor az ösztrogén és a progeszteronszint is megemelkedik, melynek hatására lassul a bélműködés, hogy a baba megfelelő mennyiségű tápanyaghoz jusson hozzá. Ez viszont székrekedéssel, puffadással járhat.
Klimax: a klimax a terhességhez hasonlóan óriási hormonális változásokkal jár, mely emésztőrendszeri tünetekben is megnyilvánul. Ekkor először a progeszteron, majd később az ösztrogén szintje csökken, ám amíg jelentősebb progeszteronhiány áll fenn, addig gyakori panasz lehet a bélmozgások lassulása miatt a puffadás. Amennyiben a panaszok kihatnak az illető közérzetére és mindennapjaira, úgy hormonterápia jöhet számításba.
Ösztrogéndominancia: ösztrogéndominancia nem csak klimax idején fordulhat elő, hanem lényegében bármely életkorban. Ezt okozhatja az ösztrogénszint növekedése, de a progeszteron szintjének csökkenése is. Igen sok és változatos tüneteket produkálhat, ezért gyakran nem is kerül diagnosztizálásra, pedig nem csak kellemetlen tüneteket okozhat (puffadás, elhízás, hajhullás, migrén, meddőség, libidó hiánya), de kóros állapotokat, betegségeket is (, mióma). Kezelésében az ösztrogén-hatású vegyszerek és ételek (pl. sok szója) mellőzésén kívül sokat segíthet a progeszteronpótlás, valamint az, hogy kivizsgáltatja, mi is okozza a zavart, hiszen ha az alap problémát kezelik, akkor a hormonális egyensúly visszaáll.
Pajzsmirigy alulműködés: a betegség során az anyagcsere folyamatok lelassulnak, így a szervezet működése is csökkentett üzemmódra kapcsol. Csökken a pulzus, csökken a vérnyomás, lassul az emésztés és székrekedés lép fel, melynek gyakori kísérő tünete a puffadás. Amennyiben a laborvizsgálat igazolja a problémát, úgy gyógyszeres kezelésre van szükség, melynek hatására a tünetek csökkennek/megszűnnek.
Inzulinrezisztencia: az IR meglétére rájönni sokszor nehéz, ugyanis a fellépő tüneteket gyakran másnak tudják be. A magasabb inzulinszint hajhullással, hízással, menstruációs zavarokkal, pattanásos, zsíros bőrrel és fokozott szőrnövekedéssel jár. Általában meddőség esetén derül fény a problémára, és csak onnan tudja meg az illető, hogy ez okozta eddigi kellemetlen panaszait is- mondja dr. Koppány Viktória, a Budai Endokrinközpont endokrinológusa. Fontos tudni, hogy az IR székrekedéssel és puffadással is együtt járhat, melyet okozhatja maga a kóros állapot, de az azt eredményező helytelen táplálkozás is. A és a finomított szénhidrátok ugyanis nagyban hozzájárulnak a fokozott gázképződéshez. Amennyiben fennáll a zavar, azt életmódváltással (mozgás, diéta), valamint szükség esetén gyógyszerrel lehet kezelni.
Forrás:
