A kirándulásoknak rendkívül nagy a hangulatjavító hatásuk, így igen sokan alig várják, hogy nekieredhessenek erdőnek, mezőnek, hegynek, dombnak, patakpartnak, síknak és lejtőnek. Estére azonban a lelki béke mellé nem mindig jön a testi megnyugvás a kifordult boka, a feltört láb, a befeketedett köröm, a feldagadó térd vagy a görcsöktől gyötört vádli miatt. Nem csoda, hiszen a lábunk 26 csontból, 107 szalagból, 19 izomból, 22 ízületből és inakból álló, elég bonyolult szerkezet. Nézzük, hogy miféle veszélyek leselkednek az óvatlan kirándulókra, és mit tehetünk ellenük!
Kirándulók. Megfelelő felszerelés, jó cipő nélkül túl nagy a kockázat
Feltört láb és vízhólyag
Ha sokat gyalogolunk, és az egyenetlen terep egyébként is megterheli a lábunkat, akkor ebből különféle bajaink származhatnak. A legkézenfekvőbb, hogy feltöri a lábunkat a cipő, vagy vízhólyag keletkezik a talpunkon. A két jelenség hasonló, de általában a sérülés a láb más-más részén alakul ki.
A feltörés általában olyan ponton következik be, ahol a cipő erősen dörzsöli a bőrt. Olyannyira, hogy nem bírja a megpróbáltatást, és egy horzsolásos, fájdalmas sérülés keletkezik. Hacsak valaki nem olyan felelőtlen, hogy körömcipőben vagy utcai szandálban megy túrázni, illetve a cipő belsejében nincs felszakadt bélésdarab vagy belógó kemény varrás, a feltörés a cipő kérge és a sarkunk találkozásánál keletkezik. Erre fel lehet készülni megfelelő méretű, jól kipárnázott sarkú és gondosan bekötött cipővel, vagy jó előre le kell ragasztani az inkriminált felületet. Ha megvan a baj, akkor szappanos vizes lemosás után sebtapasszal ragasszuk le. Az estek többségében ez megfelelő ellátás. Akinek súlyosabb a problémája, forduljon orvoshoz.
A vízhólyag is dörzsöléses sérülés, de itt, ellentétben a sarokkal a dörzsölő felület kevésbé mozdul el, és nem szakítja át a bőrt. A felső hámréteg azonban a dörzsölés és terhelés hatására így is leválik, a szervezet pedig folyadékot pumpál oda, hogy mérsékelje a további kárt. Ebben a helyzetben az izzadás és a sópótlás nélküli hidratáció következtében ödémásodhatnak a végtagok, a felpuhult, vizes szöveteknél pedig könnyebben kialakul a vízhólyag. Amit a rosszul megválasztott, nedvet felszívó és közben kinyúló (többnyire pamut) zokni csak tetéz. A kezelés a kisebb hólyagok "nem kell vele törődni" verdiktjétől a steril tűs kiszúrásig (vagy kinyomásig), fertőtlenítésig és leragasztásig tart. Mindkét sérüléstípus igen fájdalmas lehet, így a jó előkészület és a túlterhelés elkerülése aranyat érhet.
Fekete köröm
Ez a probléma tulajdonképpen az előző kettő közeli rokona. Ha nehéz a terep, és a cipő nem fogja eléggé a lábat, amely könnyen csúszkál benne, könnyen megsérülhet a köröm, különösen a nagylábujj körme. Erre akkor van nagyobb esély, ha lejtős és egyenetlen terepen tartósan lefelé kell haladni. A láb előrecsúszik a cipő orráig, és ott a test teljes súlya a hüvelykujjra nehezedik, hatalmas belső nyomást generálva. Külső oldalról pedig a cipő szorítja az ujjat, amely az újra és újra ismétlődő inzultust nem bírja, és bevérzik a köröm alatt. Az alvadó vér aztán befeketedik, és csak igen lassan szívódik fel. Rossz esetben a köröm is leeshet.
A bevérző köröm igen kellemetlen, mert lüktető fájdalmat okoz a köröm és a körömágy közé betoluló vér. Borogatni lehet ugyan, és reménykedni a gyulladás elkerülésében, de okosabb a terepnek megfelelő, akár magas szárú túracipő viselése, amely nem engedi meg a láb felesleges csúszkálását.
Rándulás
A bokarándulás vagy bokahúzódás a kirándulók újabb klasszikus balesete. Ennek főleg az az oka, hogy az egyenletes felülethez szokott láb nincs arra kényszerítve, hogy az oldalirányú vagy a csavaró erőhatásokat is hatékonyan kiállja. A járdán a láb ehhez szükséges izmait és szalagjait nem eddzük megfelelően. És a rossz cipő itt is közrejátszik. Nyilvánvaló, hogy a túrabakancs vagy a magas szárú túracipő nagyobb védelmet nyújt, mint egy átlagos sportcipő.
De a kisebb-nagyobb rándulások mindig is benne voltak a túrázás kockázataiban, így ezek létét tulajdonképpen mindenki elfogadja. Arra azonban érdemes figyelni, hogy aki mozgásszegény életmód után váltana, és először megy ki túrázni, ráadásul felesleges kilói is vannak, erősebben ki van téve arándulásvagy húzódás kockázatának.
A boka rándulása során az ízületet összetartó kötőszalagok valamelyike hirtelen erőhatásra megnyúlik, bár el nem szakad. Tipikus este ennek, ha a túrázó rálép egy kőre, vagy gödörbe lép, és kibicsaklik a bokája. A húzódás eléggé fáj, és kissé be is dagadhat, de ha nincs szakadás, akkor többnyire vérzés sincs, így nem támadnak a nyomában kék foltok, néhány nap után pedig el is múlik.
Komolyabb húzódásoknál már beszakadhat valamely szövet, és megjelenhet a véraláfutás, a duzzanat is nagyobb lehet, a gyógyulás pedig tovább, akár két hétig is eltarthat. Arról, hogy nincs-e törés, úgy győződhetünk meg, hogy alaposan megmozgatjuk a lábfejet. Ha nem megy, akkor irány az orvos!
A dagadó bokát jegelni kell (vékony ruhába tekert fagyasztott borsós zacskó például kitűnő eszköz ilyen célra). A jegelést 15-20 percig kell alkalmazni, majd jöhet háromnegyed óra szünet. Ezt a folyamatot érdemes addig fenntartani, amíg a lohadás el nem indul. Onnantól melegítőpárna vagy váltott hideg-meleg vizes borogatás jöhet. Ha már rá tudunk állni, akkor érdemes befáslizni, de ekkor se terheljük feleslegesen a sérült testrészt.
Sípcsont melletti fájdalom
A sípcsontra hatalmas nyomás nehezedik testmozgáskor. Gyaloglás vagy futás során a hozzátapadó izmokban és a környező szövetekben olyan apró sérülések keletkezhetnek, amelyek végül gyulladást is okozhatnak. Afájdalomabból származik, hogy az erős vádliizom folyamatosan húzza a sípcsont körüli gyengébb izmokat. Azok a túrázók vagy futók, akik túlerőltetik a sípcsont izmait, könnyen találkozhatnak ezzel a fájdalommal. A túraszezon elején ezért különösen figyelni kell, hogy lejtőnek felfelé ne siessünk, és ne válasszunk indokolatlanul nagy kihívást jelentő távot vagy útvonalat.
Ha kialakult a probléma, akkor nincs más, mint időt hagyni a szövetek gyógyulására, ami legalább 3, de olykor akár 8 hetet is igénybe vesz. Kerülni kell a kemény felületeken gyaloglást, a földes túraútvonalakon sétálás pedig segít az érintett izmok megerősítésében.
Az év első, langyos tavaszi napsütése veszélyesebb, mint sokan gondolják. Időjárási szakértők szerint ugyanis a napsütés csaknem olyan erős, mint augusztus végén. Viszont mivel a hőmérséklet nem olyan magas, tömegek merészkednek ki a szabad ég alá úgy, hogy nincsenek tisztában az ezzel járó kockázatokkal. Pedig a leégés veszélye ilyenkor sokkal nagyobb, mint nyáron, és sokan nem is ússzák meg. Részletek!
Térd
A térdízületet is nagy terhelés éri, különösen az intenzív irányváltások képesek megviselni. Nem véletlen, hogy a kézilabdázók közül oly sokan bajlódnak térdsérüléssel. De még egyenletes terhelés mellett is, amikor lábunk eléri a földet, az erőhatások jelentős részét a térdízület csillapítja le a benne lévő rugalmas porc segítségével. Ha nem tökéletes a végtag felépítése, vagy túl nagy terhet kell hordania, akkor könnyebben sérül. A térdkalács és a combcsont összeütődése, súrlódása koptatja a porcot, és a környező szövetek is sérülhetnek, begyulladhatnak. Ezt a (sok) futás és gyaloglás hatására kialakuló tünetegyüttest hívják "futótérdnek". Idősebb korban, ahogy a porc veszít a rugalmasságából könnyebben letörhet belőle egy darab, ami szintén gyulladáshoz vezethet. A gyulladás során pedig folyadék termelődik a térdízületben, ami dagadást okozhat. Ha a térd elülső részéből kipréselődik a mozgás hatására, akkor elsősorban a térdhajlat felé távozhat, ott felgyűlve pedig tömlőt képezhet. Ez a Baker-ciszta, amely ha már gesztenye nagyságúra nő, feszülő, kellemetlen érzést okoz a láb hajlításakor.
A legjobb ilyenkor, ha megváltoztatjuk a mozgásokat, és a térdet kevésbé terhelő gyakorlatokat végzünk, amivel időt hagyunk a gyulladás lehúzódására és a térdízület regenerációjára. A Baker-ciszta is meggyógyul magától jó esetben, és csak akkor szívja le az orvos a benne felgyűlt folyadékot, ha túlságosan erősek a panaszok.
Mit lehet tenni?
Érdemes belegondolni, hogy plusz 3 kiló testsúly a térdnek plusz 18 kiló terhet jelent, hiszen nemcsak a statikus, hanem a mozgási energiával is meg kell küzdenie. Ezért mindenképpen érdemes csökkenteni a testsúlyt azoknak, akiken van felesleg. Emellett szükség van edzésre, hogy az alsó végtagok, és különösen az ízületek izmai és szalagjai megerősödjenek. Ha bajunk van a lábízületeinkkel, akkor olyan útvonalakat válasszunk, ahol egyenletes felületen haladhatunk. A köves, sziklás terep nagyon megterheli az ízületeket, és az izmokat is megerőlteti. Szükség van jó túrafelszerelésre, különösen jó cipőre, bakancsra, és a túrabot (nordic walking bot) is sokat segíthet a lábak tehermentesítésében. Ha pedig mégis utolért bennünket egy rándulás, húzódás, akkor jegeljünk, mert mindig hasznos.
