Tünetek, amelyek prosztatarákot jeleznek

Csalóka biztonság

Sajnos, meglehetősen gyakran fordul elő, hogy valaki teljesen egészségesnek érzi magát, nem látja szükségesnek orvoshoz fordulni vagy szűrővizsgálaton részt venni, de később ez a biztonságérzet csalókának bizonyul. A férfiak körében második leggyakoribb daganatos halálozást okozó prosztatarák jellemzően így kezdődik: a beteg semmilyen aggasztó vagy kellemetlen tünetet nem tapasztal, miközben időzített bombaként már kialakult a szervezetében a veszélyes sejtburjánzás. A betegség korai szakaszában tünetek nincsenek, kilencven százalékban észrevétlen marad, pedig ebben a stádiumban tökéletesen gyógyítható lenne.

Súlyosbítja a bajt, hogy nemegyszer csak veszélyesen előrehaladott állapotban sikerül diagnosztizálni. Ezt az ellentmondást vagy egy szerencsés véletlen vagy pedig tudatos előrelátás, aktív egészségőrző szemlélet oldhatja fel. Nemegyszer ugyanis csak az menti meg a rákbeteget a súlyos következményektől, hogy valamilyen más, kevésbé súlyos, ám érzékelhetőbb tünetekkel együtt járó prosztatabetegség miatt orvoshoz fordul, és ott a vizsgálatok során mintegy véletlenül fény derül a prosztata daganatos betegedésére is. A prosztatagyulladás illetve a jóindulatú prosztata-megnagyobbodás kapcsán végzett biopszia, szövettani vizsgálat mutatja ki a legtöbbször a rákos sejtek jelenlétét. A szakorvosok újra meg újra arra figyelmeztetnek, hogy nem érdemes megvárni egyik betegség jelentkezését sem, hanem a középkorú férfiaknak rendszeresen el kellene járniuk szűrővizsgálatra: csakúgy, ahogy az egészségtudatosabb nők évenként egyszer nőgyógyászati szűrővizsgálatra jelentkeznek.

Tapintásos és vérvizsgálat

Az urológiai vizsgálat során ugyanis észrevehető tünetek nélkül is kiderülhet a betegség jelenléte. A szakorvos tapintással felméri a prosztata állapotát: érzékelni tudja annak esetleges alak, méret- és állagváltozását, a benne netán kialakult tömött, izolált csomókat. A végbélen keresztüli prosztata-tapintás (RDV) apró kellemetlenségét ellensúlyozza, hogy ezzel a módszerrel több prosztatabetegség, köztük az esetleges prosztatarák is korai stádiumban diagnosztizálható.

A másik, jól használható vizsgálati eljárás, amely segíthet időben felfedezni a bajt, a PSA-vizsgálat. Ez a vérvizsgálat csak néhány éve használatos, de igen jók a szakemberek tapasztalatai ezzel kapcsolatban. Ennek során azt mérik meg, hogy mennyi a vérben az ún. PSA-érték (PSA=prosztata specifikus antigén), amely egy olyan anyag, amelyet termelnek az egészséges és a rákos prosztatasejtek is. Értéke a prosztata méretével és az életkorral együtt változik (50 éves kor körül 4 ng/ml értékig normális), a megnövekedett mennyiségét pedig nemcsak daganat okozhatja, hanem emelkedett értéket provokálhatnak a gyulladások, a katéter okozta irritáció, vagy a jóindulatú prosztata-megnagyobbodás is. Mindenképpen érdemes elvégeztetni ezt az egyszerű vérvételen alapuló mérést, és ha szükséges, további komplex vizsgálatokkal tisztázni, mi okozza az eltérést.

A prosztatarák egy egyszerű vérvétellel is kiderülhet

Négy lépcső

A betegséget, annak lefolyása, a rákos sejtek elhelyezkedése szerint a szakorvosok négy stádiumra (Stage-re) osztják fel. A daganat kiterjedése befolyásolja a tünetek megjelenését is. A prosztatarák lehetséges kimenetele, gyógyításának lehetőségei is attól függnek, hogy a daganatsejtek a prosztata tokján belül vannak-e, vagy már túlhaladták azt.

Az első, legkorábbi stádiumban a prosztatarák semmilyen tünettel nem jelentkezik, a daganatsejtek a prosztatán belül, annak egy kis részén helyezkednek el. Ebben a szakaszban csak műtét során vagy a magas PSA érték miatt végzett szövettani vizsgálat eredményeképpen lehet diagnosztizálni. A következő szakaszban még mindig a szerven belül találhatók daganatsejtek, de fizikális vizsgálatnál már tapintható elváltozást okozhatnak. Ebben a szakaszban a prosztatarák hasonló tüneteket (elsősorban vizelési nehézségeket) okozhat, mint a jóindulatú prosztata-megnagyobbodás.

A harmadik Stage idején a daganatsejtek már kilépnek a prosztata határán és elérhetik a környező szerveket, a húgyhólyagot és az ondóhólyagot is. Ebben a stádiumban már az egész altestre kiterjedhetnek a tünetek, ott már fájdalmat is okozhatnak. A negyedik, legsúlyosabb stádiumban a ráksejtek ráterjedhetnek a prosztatától távolabb elhelyezkedő szervekre vagy szövetekre is, megjelenhetnek daganatok a nyirokcsomókban, a csontokban, májban, tüdőben.

A prosztata leggyakoribb betegségei

Vizelési nehézségek is utalhatnak rá

A prosztatarák legelső tünetei a húgyvezetéket részben elzáró jóindulatú prosztata-megnagyobbodáséhoz (BPH) hasonlítanak: a gyakori vizelési inger ellenére a vizelet sugara erőtlenebbé válik, nehéz a vizeletürítést megkezdeni és el is akadhat, így a húgyhólyag sosem ürül ki maradéktalanul. A pangó vizeletben könnyebben megszaporodnak a baktériumok, így nem ritkák a húgyúti fertőzések, gyulladások sem, amelyek égető, csípő érzéssel, esetenként hidegrázással jelentkeznek.

Ráadásul ezek a kellemetlen tünetek a BPH megnyilvánulásainál gyorsabban alakulnak ki és rosszabbodnak, és a szokásos gyógyszerekre lassabban vagy egyáltalán nem reagálnak.

Vérnyomok, fájdalom

A folyamat előrehaladtával még aggasztóbb tünetek jelentkezhetnek: véres elszíneződés jelenhet meg a vizeletben, annak nyomán, hogy a daganat betört a húgyutakba, vagyis a hólyagba illetve a húgycsőbe is. Nem kevésbé ijesztő lehet, ha az ejakuláció fájdalmassá válik, esetleg véres ondó ürül. A vérzés mellett ebben a stádiumban már többnyire fájdalom is jelzi a daganat altesti kiterjedését, a gát környékén, a herék mögött, a keresztcsont táján, vagy a derék magasságában is.

Csontig hatolhat

A prosztatarák negyedik stádiumában egyértelmű, súlyos tünetekkel jelentkezik a betegség. Ekkor már távoli áttétek is kialakulnak a rákos sejtekből. A csontszöveteket különösen gyakran támadják meg a prosztata daganatsejtjei. Ez a folyamat érzékennyé teheti a csontokat, ízületi, reumás eredetűnek tűnő fájdalmakat, esetleg váratlan csonttöréseket okozhat. A daganatos betegségekre általában jellemező tünetek is kísérhetik a kifejlődött prosztatarákot: vérszegénység, elesettség, gyengeség, fogyás.

Sajnos, számos esetben csak a teljesen kialakult betegségtől szenvedve, a legsúlyosabb tünetek jelentkezésekor kerül el orvoshoz a beteg, ami nagyon megnehezíti, olykor lehetetlenné teszi a sikeres kezelést. Ezért nagyon fontos, hogy a férfiak 45-50 éves kor felett, még tünetmentes állapotban, rendszeresen, legalább háromévenként menjenek el szűrővizsgálatra, keressenek fel egy urológus szakorvost.