Régi vita a közbeszédben és szakmai fórumokon is, hogy vannak-e alapvető különbségek a férfi és a női személyiség között. Számos tanulmány kimutatta, hogy egyes személyiségjegyek jobban megfelelnek az egyik nemnek, mint a másiknak, ugyanakkor más kutatások szerint a különbségek elhanyagolhatóak, sőt vannak, amelyek szerint nem léteznek különbségek. Egy új tanulmány fordít a vitán.
A nemek közötti különbségeket nem szabad az egyenlőtlen bánásmód következményeiként értékelni
A kutatás - amelyről a The Antlantic számolt be - a személyiségmérés olyan változatát alkalmazta, amely az "Öt nagy" személyiségjegy (extraverzió, barátságosság, lelkiismeretesség, érzelmi stabilitás, kultúra vagy intellektus) elméletén alapul. A tanulmány két már létező (70 országból, több mint egymillió embertől összegyűjtött) adatkészletet használt. A vizsgálat úgy találta, hogy a nemek között a legnagyobb különbség az volt, hogy a nők nagyobb valószínűséggel voltak barátságosak, nyitottak és érzelmileg érzékenyebbek.
Mit mutat az index?
A tanulmány a nemek közötti egyenlőséget is szemléltette a globális nemi hovatartozás-mutató alapján, amely több mint 100 országban az egyenlőség felé vezető előrehaladást követi nyomon olyan tényezők értékelésekével, mint a gazdasági lehetőségek, az iskolai végzettség és a magas szintű kormányzati pozíciók a férfiak és a nők számára. Az eredmények azt mutatták, hogy a nemek közötti egyenlőség nagyobb foka a nemi különbségek erőteljesebb megnyilvánulásaival jár. Tim Kaiser, a Salzburgi Egyetem kutatója, a tanulmány szerzője kifejtette, hogy a nemek közötti különbségeket nem szabad az egyenlőtlen bánásmód következményeiként értékelni, hanem érdemes inkább a sikeres nemek közötti esélyegyenlőségi politikák mutatójának tekinteni.
"Fontos megjegyezni, hogy a különbségek nemcsak a nőknek tulajdonított sztereotipikus személyiségjegyek - például az érzelmesség vagy az együttérzés - esetében nőnek. Az egalitárius országokban a nők magasabb pontszámot érnek el a férfiaknál olyan vonásokban is, mint az asszertivitás vagy az ambiciózusság." Ugyanakkor Kaiser az is megállapította, hogy a férfiak öntudatosabbak azokban az országokban, ahol a nők az egyenlőség magasabb fokát érték el - valószínűleg annak következtében, hogy személyiségük jól alkalmazkodik a változó társadalmi körülményekhez.
E megállapítások azonban nem csendesítették le a vitát, sőt! Andrew Gelman, a Columbia Egyetem statisztika professzora kifejezte: aggódik, hogy a felmérés kérdéseire adott válaszok eltérő jelentést kapnak a különböző országokban. Például a résztvevőket felkérték, hogy értékeljék az asszertivitásukat, ám eltérő módon értelmezhetik saját képességeiket, ha például Iránban vagy Finnországban élnek. "El tudtam képzelni, hogy ezek a válaszok különböző értelmezésekben jelennének meg Lettországban, Izlandon és Finnországban, vagy Iránban, Mexikóban, Jamaicában."
Markus Brauer, a Wisconsini Egyetem pszichológia professzora egyetért a tanulmány ismert korlátaival a túlzott tárgyi sokféleség miatt. Bár hisz abban, hogy a tanulmány fontos dolgokat feszeget, "az eredményt befolyásolja, hogy a minták valószínűleg nem megfelelően reprezentatívak az alacsony nemi esélyegyenlőségű országokban".
A nők megítélése világszerte nagyon széles skálán mozog, Kínában, Oroszországban és Indiában minden második megkérdezett szerint a férfiak felsőbbrendűbbek, jobbak a pénzkeresetben és a tanulásban is. Az egyenlőtlenség még legalább 170 évig fennállhat. Részletek!
Brauer rámutat arra is, hogy a tanulmány magában foglalja Svédországot, Finnországot, Norvégiát és Izlandot, amelyek rendkívül magas pontszámokkal értek el a Globális Nemi Különbség Indexen. "Lehetséges, hogy a négy skandináv országban a regionális társadalmi normák miatt a nők másképpen reagálnak, mint a férfiak. Ez azt jelenti, hogy az eredménynek semmi köze a nemek közötti egyenlőséghez. Meglepődtem, hogy a szerző nem végez további elemzéseket" - mondta.
Mi okozza a paradoxont?
Kaiser azonban a tanulmány végleges változatában szeretne további részleteket is megosztani. Kutatásának célja ugyanis az volt, hogy segítsen kibontani a "nemek közötti egyenlőség paradoxonát", azt az ellentmondásos megállapítást, hogy a kisebb nemi esélyegyenlőségű országokban a nők többen mennek tudományos és matematikai pályára - hagyományosan férfiak által dominált szakmákba -, mint a nagyobb nemi egyenlőséggel működő országokban. Kaiser szerint a személyiség alulbecsült szerepet játszhat e paradoxon kialakulásában, de ennek kimondásához vagy bármilyen végleges válaszhoz még sokkal több kutatásra van szükség.
A tanulmány nem tér ki külön Magyarországra, de az biztos, hogy hazánk a Világgazdasági Fórum által fenntartott Globális Nemi Különbség Indexen az európai országok között messze a legrosszabb helyen szerepel. A nemi egyenlőség kialakításában előttünk jár Azerbajdzsán, Örményország, Grúzia, Macedónia és persze az összes szomszédunk. Ráadásul az index 2006-os létrehozása óta szinte semmiféle fejlődést nem mutatunk ebben. Kaiser tanulmánya után sem világos azonban, hogy emiatt a magyar férfiak kevésbé lennének öntudatosak, netán több nő igyekszik-e tudományos területekre. Habár az index nem reflektál pontosan egy ország egyedi helyzetére, azt a kérdést feltehetjük magunknak, hogy jó-e a magyaroknak a férfiak által leginkább dominált európai országban élniük?
