Az átkoktól való beteges félelemben, fóbiában szenvedő egyének általában fiatal korukban - vagy ifjúkoruktól kezdve - halmozottan nehéz érzelmi és szociális problémákkal küzdöttek, rengeteg kudarcot vagy akár testi-lelki bántalmazást éltek át. Idegrendszerük ezért azonnali pánikreakcióval válaszol olyan helyzetekben, ahol semmiféle konkrét fenyegetés vagy külső támadás nem történik.
Ezek a személyek képesek extrém módon túldimenzionálni teljesen hétköznapi helyzeteket: elegendő, ha egy kollégájuk fura pillantást vet rájuk mindennemű ártó szándék nélkül, vagy egy számunkra rossz ómennek tartott szimbólum, esetleg tárgy bukkan fel a nap során.
Irtózhatnak bizonyos szavak kimondásától vagy meghallásától, sőt, egyes dalok felcsendülése is rettegéssel foghatja el őket.
Ha elhisszük, hogy rontás alatt állunk, akkor a hitünk valóban manifesztálódni fog
Teljes és megingathatatlan meggyőződéssel hiszik, hogy őket rontás vagy átok sújtja, és mivel félelemmel telve élik a mindennapjaikat, a folyamatos rettegés olyan negatív rezgésszintet és viselkedést eredményez, hogy emiatt gyakorta valóban kellemetlenségek sorozata éri a fóbiás személyt. Ez csak még erősebb megrögzöttséget vált ki az egyénből, aki egyfajta visszaigazolásként tekint a rossz történésekre.
Az állandósuló félelem és szorongás olyan mértéket ölthet, hogy a beteg normális életvitelre képtelenné válik. Komoly alvászavarok, a szociális kapcsolatok szétesése, beilleszkedési problémák és a munkahely elvesztése - ezek mind a fóbia súlyos következményei közé sorolhatóak.
A beteg folyamatosan okkult segítség után kutat, teljesen belelovalja magát a hamis elképzeléseibe, melyeket igyekszik racionális érvekkel is alátámasztani. Placebo jellegű védőamulettek vagy ehhez hasonló eszközök segíthetnek a védettség érzetét visszaállítani, de a pszichoterápia vagy viselkedésterápia elengedhetetlen a teljes gyógyuláshoz.
