Valamennyien társas lények vagyunk, ezért teljesen természetes, ha szívesebben töltjük az időt társaságban, másokkal együtt, mint egyedül. Ugyanakkor egészséges mértékben mindannyian vágyunk az egyedüllétre és az önmagunkkal töltött órákra, melyet határozottan élvezünk is lelki töltődésünkre fókuszálva.
Az autofóbiában szenvedők élete azonban nem ennyire egyszerű: az autofóbia, vagy más néven monofóbia, olyan súlyos pszichés probléma, mely nagymértékben gátolhatja az egészséges életvitelt, és rendkívül megerőltető mind az egyén, mind pedig a környezete számára.
Autofóbia = társfüggőség
Az autofóbia is a társfüggőségek közé sorolható, azonban itt elsődlegesen nem a mély érzelmi kapcsolódás iránti igényről beszélünk, hanem a fizikai egyedülléttől való irtózásról.
A személy mindennapjait az vezérli, hogy a lehető legminimálisabbra csökkentse az egyedül töltött pillanatokat, és ezért a célért gyakorlatilag bármire hajlandó.
A családban élők lényegesen könnyebben oldják meg ezt a feladatot, akik azonban valamilyen elkerülhetetlen okból kifolyólag egyedül élnek, hatalmas kihívással szembesülnek a mindennapok során.
Ez is érdekelhet
Inspiráló gondolatok a világhírű amerikai pszichiátertől, Irvin David Yalomtól
Június 13-án ünnepli 93. születésnapját a híres amerikai pszichiáter és író, Irvin David Yalom. Ebből az alkalomból csokorba szedtük néhány fontos gondolatát az emberi létről, boldogságról, szabadságról, elmúlásról.
Mi okozhatja az autofóbiát?
Az autofóbia hátterében általában erős önbizalomhiány és szorongás áll, bizonyos esetekben súlyos múltbéli trauma. Az egyén tudat alatt olyan fiktív szituációktól retteg, amelyek nagy eséllyel nem következnek be, de ha megtörténnének, azokat képtelen lenne egyedül megoldani (legalábbis saját vélelme szerint).
Az egyedülléttől való átlagos mértékű félelem a pszichológusok szerint teljesen egészséges, sőt, túlélésünk érdekében nélkülözhetetlen érzelem, amely genetikailag kódolva van bennünk. Ősidők óta az emberek csoportokba és törzsekbe tömörülve növelték fajfenntartási és túlélési esélyeiket, így birkóztak meg a legnomádabb körülményekkel is.
Az autofóbiások olyan helyeken is kellemetlenül érzik magukat egyedül, ahol semmi okuk a félelemre, és azok minden szempontból biztonságosnak tekinthetőek, mint például a saját otthonuk. Olyan mértékű szorongás vesz rajtuk erőt, amely semmi mással nem csillapítható, csak más személyek fizikai jelentével, vagy azonnali telefonos, online kapcsolatfelvétellel.
Kell a támogatás
Folyamatosan azt kell érezniük, valaki ott van velük, aki az esetleges " veszélyhelyzet" során segítséget nyújt nekik. Gyakori a folyamatos beszéd- és közléskényszer, a felületes vagy kicsit sem építő jellegű kapcsolatokba bonyolódás, amelyek természetesen csak tovább növelik az önbizalomhiányt és a szorongást. Sokaknál megoldást jelenthet egy háziállat, azonban a legtöbb esetben elsődlegesen emberi jelenlétre van igény.
Az autofóbiától való megszabadulás hosszú és nehéz folyamat, amelynek része a pszichoterápia és a kognitív viselkedésterápia. A jóga, a meditáció sokat segíthet az énközponttal való egészséges kapcsolódásban és az önmagukra épülő biztonságérzet kialakításában, illetve a megfelelő önértékelés felépítésében.
