Az empátia, vagyis az együttérzés alapvetően a legpozitívabb emberi tulajdonságok közé sorolható.
Ettől válunk igazi érző emberré, és képessé mások elfogadására, megértésére. Ugyanakkor a túlzott empátiával rendelkezők- vagyis az empaták- számos nehézséggel néznek szembe, ami sokszor
megoldhatatlannak tűnő sorsterheket ró rájuk.
1. Mások érzelmeinek a hatása alá kerülünk
Egy empata olyan mértékben megérzi más emberek gondolatait, érzéseit, hogy azok képesek teljesen elfedni a saját érzelmeit.
Így akár a társuk, akár egy közeli ismerős belső világát érzékelik, egy szempillantás alatt képesek átvenni mások hangulat- és kedélyállapotát.
Az empata rövid idő alatt képes azonosulni a másik fél lelki rezdüléseivel, és ez kibillenti őt a saját érzelmi világából. Emiatt sokszor instabilnak tűnhetnek, pedig nem a saját érzelmeik
változnak meg, hanem csak lereagálják és lekopírozzak a másik ember belső változásait.
2. Állandó megfelelési kényszer
Az empata általában azzal van elfoglalva, hogy viselkedése, megnyilvánulásai milyen módon hatnak az emberekre. Szinte mindenkinek a kedvében akarnak járni, ez pedig azzal jár, hogy folyamatos megfelelési és teljesítménykényszer jellemzi a mindennapjaikat. Ezáltal szép lassan kezdenek elfeledkezni saját igényeikről, és nagy eséllyel állhatnak be áldozati szerepkörbe.
3. Túlzott, irreális félelmek és paranoid gondolatok megjelenése
A megfelelési kényszer rendkívül erős, de természetesen lehetetlen, hogy mindenki kedvében járjanak. Így ha valaki közönnyel vagy elutasító magatartással reagál, esetleg bármilyen konfliktus adódik egy kapcsolatban, az empata azonnal önmagát kezdi okolni a szituációért, ehhez pedig könnyen társulhat irreális önvád és üldözési mánia. Úgy érezheti, hogy aki őt nem fogadja el, az minden bizonnyal bántani is akarja, és rosszat kíván neki.
4. Túlzott önfeláldozás
Egy empata számára fontosabb a környezetében élők boldogsága, mint a saját öröme. Pontosabban, egy igazi empata akkor boldog igazán, ha másoknak örömet okozhat. Ez viszont azzal jár, hogy erőteljesen alárendelődnek mások igényeinek, ami hosszú távon teljes önelvesztéshez vezethet.
5. Szoros emberi kapcsolatok vagy párkapcsolat nélkül értelmetlennek érzik az életüket
A legtöbb empata megkapja a " párkapcsolatfüggő" vagy önállótlan jelzőt. Ez alapvetően igaz is, hiszen egy empata egója általában kicsi, és életében akkor talál értelmet és célt, ha másvalakivel összekapcsolódva, egy másik fél számára örömet okozhat, vagy hasznos lehet. Hiszen önmagukat és értékeiket is csak egy másik ember " tükrében" látják meg, visszaigazolás híján rendkívül depresszívvé válhatnak.
