Az MRSA, vagyis a Staphylococcus aureus gyógyszerrezisztens altípusa számos szervünket, szervrendszerünket megtámadhatja, éppen ezért a fertőzés lehetséges tünetei is igen eltérőek lehetnek. Milyen esetekben, milyen jelek esetén gyanakodhatunk MRSA-fertőzésre?
A Staphylococcus aureus, illetve az MRSA az egészséges emberek szervezetében, például a felső légutakban, a bélrendszerben, a bőrön is megtalálható baktérium, mely általában semmilyen problémát nem okoz. Előfordulhat azonban, hogy olyan szövetekbe is belekerül, melyekbe egyébként nem kellene, és ott elszaporodva súlyos gyulladásokat okozhat.
Az MRSA a leggyakrabban sebeken, sérüléseken át kerül a szervezetünkbe, és ez a baktérium a felelős az úgynevezett nozokomiális, vagyis kórházi eredetű fertőzések jó részéért is. Igen fertőző, mert nemcsak közvetlen kontaktussal (például a testnedveken) keresztül képes egyik emberről a másikra kerülni, de különböző tárgyakon, felületeken is hosszabb ideig fertőzőképes maradhat.
Veszélyes jellegzetessége, hogy igen ellenálló, az elterjedt antibiotikumok nem képesek elpusztítani, ezért a fertőzés gyógyítása nehézkes és hosszadalmas.
A baktérium számos szerünket megtámadhatja, ne gyógyítgassuk mi magunkat
Mely szerveinket támadhatja meg az MRSA?
A szakemberek általában megkülönböztetik a kórházi eredetű és a közösségi eredetű fertőzéseket. Az MRSA fertőzések mintegy kétharmada a bőrt, illetve a közvetlenül alatta található kötőszöveteket támadja meg. A kórházi eredetű fertőzések a legtöbbször tüdőgyulladást, a műtéti hegek elfertőződését, húgyúti fertőzéseket okoznak, de ezek sokszor a jellegzetes bőrtünetekkel együtt jelentkeznek.
Szintén a közé tartozik a különböző implantátumok elfertőződése. Amennyiben nem kezelik megfelelően, vagy a kezelést nem kezdik el időben, a fertőzés továbbterjedhet, és megtámadhatja a csontokat, az ízületeket, a központi idegrendszert, és vérmérgezést is okozhat; ennek pedig rendkívül súlyos, esetenként halálos szövődményei is lehetnek.
Milyen tünetek esetén gyanakodjunk MRSA-fertőzésre?
A baktérium számos szervrendszerünket megtámadhatja, így a tünetek is változatosak lehetnek, azonban mivel a leggyakoribbak a bőrfertőzések, érdemes tisztában lenni azokkal a jelekkel, melyek az MRSA-fertőzésre utalhatnak.
A legelső tünetek közé tartozik a csípésre vagy pattanásra emlékeztető, vöröses árnyalatú, sárgás vagy fehér közepű duzzanatok megjelenése. Ezek néhány napon belül egyre nagyobbá és fájdalmasabbá válhatnak, gennyes váladékkal telhetnek meg.
Az érintett terület környéke is kipirosodhat, érzékennyé válhat, érintésre pedig melegnek érezhetjük. Ez a kelés idővel ki is fakadhat, váladékozhat, fekélyessé is válhat. A kisgyermekek körében gyakori ótvart is okozhatja a gyógyszerrezisztens Staphylococcus aureus, ennek tünetei között találhatjuk a száj körül megjelenő, varral borított kiütéseket. Ezeket a bőrtüneteket kísérheti láz vagy hidegrázás is.
Nagyon fontos, hogy MRSA-fertőzés gyanúja esetén (pl. ha a rizikócsoportba tartozunk, esetleg a tünetek megjelenése előtt néhány héttel kórházban voltunk), valamint ha bőrünk állapota egy-két napon belül nem javul, hanem tovább romlik, haladéktalanul keressük fel a háziorvosunkat!
Ne próbáljuk meg házi módszerekkel "eltávolítani", kinyomni, kiszúrni, vagy különböző krémekkel kenegetni a bőrelváltozást. Azt, hogy a fertőzést MRSA okozta, csak laboratóriumi vizsgálattal lehet kideríteni! Mivel a baktérium igen ellenálló, a kezelés általában hosszadalmas (akár egy hónapig is tarthat), és a legtöbbször alkalmazott antibiotikumok általában nem javítanak a beteg állapotán.
Megfelelő kezelés hiányában, vagy ha a kezelést nem kezdik meg időben, a fertőzés további szövődményeket okozhat a szervezetünkben. Azt sem szabad elfelejteni, hogy másokat is könnyen megfertőzhetünk az MRSA-val, ezért a bőrelváltozást fedjük le, és a szokásosnál is gyakrabban mossunk kezet.
