Ez az időszak már a fény egyértelmű visszatérését jelzi: megjelennek az első hóvirágok, a nappalok hosszabbodnak, a természet pedig szép lassan, csendesen mozgásba lendül. Ilyenkor a föld felszíne még fagyos lehet, de a mélyben már megindul az élet. Az Imbolc nem a látványos újjászületés jelképe, hanem a csendes érlelődésé és felkészülésé. A fény már jelen van, de még gyűjti az "erejét" a kibontakozáshoz.
A kelta hagyományok szerint ebben az időszakban Brigid, a hármas istennő kíséri és támogatja a természet megújulását. Ő a tűz, a gyógyítás, a kreativitás és a női teremtőerő őrzője, aki a legendák szerint Imbolc idején öregasszonyi alakját levetve ismét szűzlányként jelenik meg. Alapvetően egy női ünnepről van szó, ami a feminin energiák újjászületéséről szól.
Az ünnep színei a fehér és a piros, a hó és tűz: a fehér az életet adó anyatejet, a piros pedig az életerőt, energiát jelképezte - ellentétpárok, melyek egyesülve magát az életet adják. Ezért is váltak az ünnep fő szimbólumává a tejtermékek, a magvak , a tűzgyújtás és a szalmából font, egyenlő szárú Brigid-keresztek.
Az Imbolc eredete - honnan származik ez az ünnep?
Az Imbolc az ősi kelta évkör egyik legkiemeltebb pontja. Neve valószínűleg az "imbolg" kifejezésből ered, amelynek jelentése: "hasban lévő", "belsejében hordozott". Ez a megnevezés egyszerre utalt a várandósságra, a vemhes állatokra, a föld mélyében pihenő és lassan csírázó magokra, és mindarra, ami még láthatatlan, de már elindult a megvalósulás útján.
A természet ritmusát követő kelták számára az Imbolc nem pusztán egy nap volt, amikor a hosszú és nehéz tél után megjelent a tavasz első ígérete. Spirituálisan ez a remény, az új termékeny ciklusra való belső felkészülés és várakozást idejét jelentette.
Az Imbolchoz hasonlóan már az ókori rómaiak is ebben az időszakban tartották a "Februalia" ünnepét, amely szintén a megtisztuláshoz, újjászületéshez kapcsolódott. A hónap és az ünnep neve a "februm", vagyis "tisztulás" szóból ered, és a római hagyományokban is megjelenik a tűz, mint szimbólum - elsősorban fáklyás felvonulások képében.
A kereszténységben sem ismeretlen ez a tematika: február 2-án tartják Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepét. A hagyományok szerint egy nő szülés után 40 nappal tisztul meg teljesen, így
ez a nap Mária női újjászületésének jelképévé vált. A tűz itt is megjelenik szimbolikusan: megszentelték a gyertyákat, amiket aztán gyógyításra és védelmi célokra használtak.
Hogyan ünnepelték Imbolcot a kelták?
Az ősi kelta közösségek Imbolcot elsősorban tisztító és megújulást hozó ünnepként tartották számon. Központi eleme a tűz és a fény volt, amelyhez Brigid istennőt kapcsolták.
Ilyenkor tüzeket és gyertyákat gyújtottak, hogy erősítsék a fény jelenlétét, és megtisztították az otthonaikat: kisöpörték a koszt, és megszabadultak a feleslegessé vált
tárgyaiktól.
Áldást kértek a termőföldre, az állatokra és a családra. Brigid tiszteletére pedig kendőket, szalagokat és szalmából készült egyenlő szárú kereszteket helyeztek ki a szabadba, hogy azok
"magukba szívják" az istennő gyógyító erejét.
Imbolc kifejezetten női ünnepnek számított: a gondoskodás, az intuíció, az újjászületés és teremtőerő került fókuszba. A nők fontos szerepet töltöttek be a kelta rítusokban, hiszen Brigid
maga is a női teremtőenergia megtestesítője volt.
Az Imbolc spirituális üzenete napjainkban
Spirituális értelemben az Imbolc egy finom energiájú, mégis fontos fordulópontot szimbolizál. Arra mutat rá, hogy a változások nem mindig hangosan és látványosan mennek végbe - sok minden
belül történik, lassan és észrevétlenül , mégis meghatározó erővel.
Ahogyan a növényeknek, nekünk is szükségünk van növekedésre, elsősorban belső fejlődésre. Vágyaink és terveink pedig olyanok, mint az elültetett magok: óvatosan, napról - napra táplálnunk
kell őket ahhoz, hogy kibontakozhassanak.
Érdemes ilyenkor feltenni magunknak a következő kérdéseket:
-
Melyik életterületemen van most szükségem megújulásra? -
Melyik belső minőséget szeretném önmagamban erősíteni vagy létrehozni? -
Hogyan tudom a személyes fejlődésemet támogatni? -
Mit kell tennem céljaim eléréséért?
Ez az időszak nem a sietségről szól, hanem az aktív cselekvés előtti tudatos felkészülésről, az érlelődésről és a belső egyensúly megteremtéséről.
Fontos, hogy amennyire csak tudunk, kapcsolódjunk újra a természettel és a természetes ciklusokkal - ebbe beletartozik a saját személyes életritmusunk is.
Ültessünk magokat vagy virághagymákat, lakásban élve gondozzuk a meglévő növényeinket - biztosítsunk friss földet, megfelelő kaspót növekedésükhöz.
Vágjuk le az elszáradt részeket, teret adva az újnak - és takarítsuk ki alaposan az otthonunkat.
Ezek az apró gesztusok friss energiával töltik fel a teret, és lélekszinten is támogatják a megújulásunkat.
