"Minden emberben, aki a közeledbe kerül, keresd azt, ami jó és erős."
A fenti kijlentés John Ruskintól származik, aki a 19. század egyik kiemelkedő angol művészetkritikusa és gondolkodója volt, és gyakran foglalkozott az emberi lélek nemesítésével és a társadalmi felemelkedés kérdésével. A tőle származó gondolat - "In every person who comes near you, look for what is good and strong"- olyan erkölcsi útmutatás, amely messze túlmutat a művészeten: életfilozófia, amely a másik ember valódi értékeinek felismerésére, a megértésre és a tiszteletre tanít.
Mindenkiben van valami jó
Első pillantásra a mondat egyszerű jótanácsnak tűnhet, ám valójában mélyebb emberismereti bölcsességet hordoz. Arra emlékeztet, hogy minden ember magában hordoz valamilyen különleges képességet, erőt vagy jóságot, még ha ez elsőre nem is látszik. A társadalom azonban hajlamos inkább a negatívumokra koncentrálni: a versengés, az ítélkezés és a gyors következtetések kultúrája háttérbe szorítja a türelmet és a megértést. A gondolat elfogadása ezért tudatos döntést igényel: azt, hogy ne a hibákon keresztül szemléljük a másikat, hanem az értékein keresztül, ami jó és erős.
A mondat a pozitív pszichológia alapelvével is rokon: azzal a felismeréssel, hogy az emberi kapcsolatok akkor erősödnek és válnak gyümölcsözővé, ha képesek vagyunk meglátni egymás erőforrásait. Ez a hozzáállás nem csupán a másiknak ad támogatást, hanem visszahat ránk is. Az, aki másokban a jót keresi, saját személyiségét is gazdagítja, hiszen nyitottabbá, befogadóbbá és elfogadóbbá válik. A világ, amelyben él, ennek következtében barátságosabb és biztonságosabb hellyé alakul.
A megértés első lépései
Természetesen nem arról van szó, hogy idealizálni kellene az embert, vagy figyelmen kívül kell hagyni annak hibáit. Inkább arra hívja fel a figyelmet, hogy a negatívumok önmagukban nem írják le az embert. A "jó" és az "erős" keresése azt jelenti, hogy legyünk képesek komplexen látni a másikat, nem csupán a felszínt figyelve. Mindenkinek vannak nehézségei, gyengeségei, de ugyanakkor vannak olyan tulajdonságai is, amelyek méltók a megbecsülésre. A másik ember pozitívumainak felismerése így valójában a megértés és a bizalom építésének első lépése.
A mindennapokban ezt úgy lehet alkalmazni, hogy a találkozásaink során - legyen szó családról, barátokról, munkatársakról vagy akár idegenekről - tudatosan figyelünk azokra az értékekre,
amelyek építőek. Egy türelmes szó, egy váratlan kedvesség, egy jól végzett munka vagy egy belső tartás
mind olyan erő, amely - ha észrevesszük - tiszteletet ébreszt bennünk. Ezzel szemben, ha a negatívumokra fókuszálunk, kapcsolatok akár ki sem alakulnak, vagy megromolhatnak, és közben mi
magunk is szűkebb látókörrel élünk.
A hétköznapokat is áthatja a változás
Ennek a megközelítésnek különös súlya van a mai, gyors és sokszor felszínes kommunikáció világában. A közösségi platformok, a rohanó életmód és az erősödő társadalmi feszültségek mind
hajlamosak a türelmetlenség és az ítélkezés irányába terelni az embereket. Ebben a közegben a másik ember jóságának keresése szinte radikális cselekedet: olyan választás, amely békét,
méltóságot és emberi mélységet hoz a hétköznapokba.
Összegzésként elmondható, hogy ez ez egyszerű, mégis rendkívül gazdag értelmű megfigyelés ma is irányt mutathat. Arra tanít, hogy a világ nyitottabbá és emberségesebbé
válhat, ha a másikban nem a hiányt, hanem az értéket keressük. Ha képesek vagyunk minden találkozásban felfedezni azt, ami jó és erős, akkor nemcsak
másokat, hanem önmagunkat is felemeljük, ezzel pedig az emberi kapcsolataink minőségét alapvetően meghatározzuk.
