A betegség nagyon gyakran jelentkezik tenyészetekben, menhelyeken, kialakulásának kedvez az intenzív tartás. A gyenge, még éretlen immunrendszerű állatok a legveszélyeztetettebbek, ezért a kórokozó a három hónapos és hároméves kor közötti cicákat betegíti meg leginkább. Hasonlóképpen a gyenge, idős macskák is nagyobb valószínűséggel kapják el a fertőzést, melynek kandúrokban nagyobb az előfordulási valószínűsége, a fajmacskák pedig jóval érzékenyebbek a betegségre.
A fertőző hashártyagyulladást számos nehézség jellemzi: nehéz diagnosztizálni, ellenőrizni és megelőzni, a tenyészetekben kitört járványok esetén pedig nagyszámú elhullást okoz. Leggyakrabban a levegőben lévő szennyeződések és fertőzött ürülékek belélegzése útján terjed, de a vírust továbbadhatják emberek is, akik érintkeztek a vírussal.
Fertőző hashártyagyulladás okai macskáknál
A megbetegedést egy koronavírus okozza, melynek rendkívül sok változata ismert. A macskák csak elenyésző százalékban fertőződnek a betegséget okozó vírussal, ráadásul sokszor teljesen tünetmentesek maradnak, esetleg enyhe hasmenés jelentkezik náluk.
A fertőző hashártyagyulladás gyakran jár lázzal, étvágytalansággal macskáknál
A FIP a száj- és orrüregen keresztül bejutva először a bélrendszer endothelsejtjeiben okoz gyulladást, majd a fehérvérsejteket megtámadva szétszóródik a testben. Feltételezhetően vannak olyan típusú koronavírusok, amelyek a fertőző hashártyagyulladást okozó törzzsé mutálódnak a macska szervezetében, gyakran az immunválasz hibája következtében. Bonyolultabbá teszi a diagnózist az is, hogy egy koronavírus több (akár 4) hónapon át lappanghat a szervezetben, mielőtt a betegség tünetei kialakulnának.
Fertőző hashártyagyulladás tünetei macskáknál
Milyen tünetek jelezhetnek májgyulladást macskáknál? Részletek itt.
A FIP tünetei a vírus törzsétől, a macska immunrendszerének állapotától és az érintett szervektől függően változnak. Két formát különítenek el: a nedveset, amely a testüregeket célozza meg, illetve a szárazat, amely a különböző szerveket betegíti meg. A nedves forma agresszívebb, gyorsabban fejlődik. Kezdetben a betegség mindkét típusa általános tünetekkel jár: az állatok legyengülnek, étvágytalanok lesznek, szőrzetük tompa fényűvé, durvává válik, a kialakuló sárgaság következtében pedig a nyálkahártyák sárgás elszíneződése figyelhető meg.
Nedves forma:
- tartós láz
- étvágytalanság
- fokozatos fogyás
- rossz étvágy
- hasmenés
- a has erőteljes duzzanata
- folyadék felhalmozódása a mellkasüregben és a szívburokban
- nehéz légzés
- tüsszögés, orrfolyás
- letargia
Száraz forma:
- lelassult növekedés a kiscicáknál
- anémia
- sárgaság
- hasmenés
- láz
- levertség
- a szem különböző részeinek gyulladása
- neurológiai tünetek (például a mozgáskoordináció képességének elvesztése, görcsök, ataxia, látásvesztés)
Fertőző hashártyagyulladás diagnózisa macskáknál
A betegséget azért is nehéz diagnosztizálni, mert a FIP tünetei nagyon hasonlóak lehetnek más betegségekéihez. Ez különösen a száraz formára igaz. Továbbá nincs egyetlen laboratóriumi vizsgálat, amely perdöntően bizonyítaná a FIP-et: a teljes vérkép a fehérvérsejtek számának növekedését jelzi, ami fertőzésre utal, de ennél jóval specifikusabb tesztekre van szükség. Az ELISA-teszttel kimutathatóak a koronavírus ellen képződött antitestek, ugyanakkor ennek segítségével sem lehet a vírus különböző törzseit elkülöníteni egymástól. Ráadásul egyes esetekben fals pozitív lehet az eredmény: ilyenkor nem alakult ki egyáltalán a fertőzés, csak az állat érintkezett a vírus egyik, veszélytelen törzsével, és ellenanyagot termelt ellene.
Az állatorvos PCR-tesztet is végezhet, amely megkülönböztetheti a FIP-vírus egyedi DNS-ét, de ez gyakran csak azt mutatja, hogy a vírus koronavirus, a pontos törzset ez sem tudja meghatározni. Nedves formánál a hasüregi folyadékgyülemből vett mintából - annak speciális összetétele alapján - megállapítható a betegség. Száraz formánál pedig ultrahanggal egybekötött biopsziát végeznek az érintett szerveknél. Az állatorvosok a diagnózist a kórelőzményre, a tünetekre (például a tartós lázra) és a kórlefolyásra alapozzák.
Fertőző hashártyagyulladás kezelése macskáknál
Tüneti kezelést végeznek, mivel jelenlegi ismereteink szerint a betegség nem gyógyítható. A betegség száraz formájában a kezelést antibiotikumokkal, gyulladáscsökkentőkkel és immunszupresszív gyógyszerekkel végzik, hogy lassítsák súlyosbodását. A terápia célja, hogy az állat mindennapjait kényelmesebbé tegyék, de sajnos legfeljebb néhány hónappal lehet az életét meghosszabbítani. Ha a macska a FIP nedves formájával fertőződött, akkor a tüneti terápia is nehézségekbe ütközhet, mivel a betegség túl gyorsan terjed. Az állatorvos a nyomás csökkentése érdekében dönthet a hasűri folyadék eltávolítása mellett.
Fertőző hashártyagyulladás utókezelése macskáknál
Miután diagnosztizálták a fertőzést, a macskát nem szükséges karanténba helyezni - általában az egyetlen módja, hogy megvédjük a macskákat a fertőzéstől, hogy rendszeresen fertőtlenítjük az általa használt területeket, felszereléseket és ketreceket. Kerülni kell ugyanakkor a zsúfolt tartást, az állatokat érő stresszhatást pedig minimális mértékűre kell csökkenteni. Fontos továbbá minden új alom izolálása: így megakadályozható a betegség továbbterjedése.
Ha megállapítják, hogy az anya megfertőződött, a kiscicák elválasztása elegendő azok 2-6 hetes korában, hiszen már az anyaméhben is fertőződtek. A szoptatással ugyanakkor ellenanyagot kapnak az anyjuktól, így ellenállóbbá válnak a vírussal szemben.
Az állat tenyésztésbe vétele előtt konzultáljon orvosával, hiszen a FIP-vírus megfertőzi a fertőzött magzatokat, ezért a szükséges vizsgálatokat el kell végezni! A vírus ellen gyengített kórokozót tartalmazó vakcina áll rendelkezésre, és a szerológiai tesztek elvégzése is javasolt, bár eredményük kérdéses.
