A legtöbb embernek nagyjából 100 ezer hajszál van a fején, ebből pedig átlagosan 100-125 szálat veszít el egy nap során. Rövid haj esetében ez a mennyiség sokszor fel sem tűnik, inkább hosszabb hajnál látjuk a folyamat eredményét a fésűn, a ruhánkon vagy hajmosás után a fürdőszobában. Ezt az átlagos, normál mennyiségű hullást a hajszálak életciklusa magyarázza: a legtöbb hajszál 2-8 éves növekedési periódus után pár hónapig nyugalmi állapotban van (nem nő, de nem is hullik), majd kihullik, helyére pedig új hajszál nő. Ez azt jelenti, hogy egy egészséges ember esetében a fej 80-90 százalékán mindig éppen nő a haj, a maradékon pedig hullnak, avagy épp kihullásra várnak a szálak. Ha ennél több hajunk hullik, akkor ez valami problémát jelezhet - jó hír viszont, hogy a hajunkkal kapcsolatos rendellenességek többsége visszafordítható állapotokat kísér.
Fontos tudnunk, hogy az erősebb hajhullás mindkét nemet érintheti, bár férfiaknál gyakoribb, mögötte pedig az öregedésen és az ezzel járó természetes, fokozatos hajvesztésen túl gyakran áll kevés alvással kombinált stressz, megbetegedés (például lázzal és/vagy súlyvesztéssel járó esetek) és változás az étrendben. Ezek az okok még a jelentkezésük után két-három hónappal is képesek intenzívebb hajhullást eredményezni lényegében bármelyik életkorban. Ha tehát váratlan hajhullást észlelünk, próbáljunk először alaposabban pihenni, rendszeresebben edzeni, egészségesebben táplálkozni (különös figyelemmel a vas-, valamint a D- és a B12-vittamin-bevitelre), valamint fésüljük és mossuk samponnal hajunkat kevesebbszer egy héten. Antidepresszánsok is belezavarhatnak a normális hajnövekedési ciklusba, ezért ha ilyen gyógyszert szedünk és hajvesztést tapasztalunk, egyeztessünk róla a szert felíró szakorvossal is.
Amikor már nem egészséges a hajhullás
A hajhullás sokfajta lehet: hirtelen vagy fokozatos, érintheti csak a fejet vagy a test többi szőrzetét is a hátterében álló okoktól függően. A diagnosztizálás az orvosok (elsősorban bőrgyógyászok) dolga lesz, de mikor forduljunk hozzájuk a problémánkkal? Honnan tudjuk, hogy az egészségesnél több hajszálat veszítettünk? Megesik, hogy a hajritkulás látványos, hogy csomókban hullnak a szálak fésüléskor, hogy érmenagyságú foltokban tűnik el a fejről a haj, vagy hogy a hajvonal már nyilvánvalóan nem ugyanott húzódik a homlokunk felett, mint korábban - ilyenkor nem vitás, hogy problémás mértékű hajhullással állunk szemben. Máskülönben azonban nem annyira könnyű eldönteni, hogy már kóros-e a helyzet, vagy sem - bár léteznek rá sokaknál bevált módszerek.
Az egyik szerint fogjunk hüvelyk- és mutatóujjunk közé nagyjából 40 hajszálnyi (tehát relatíve kisebb) mennyiséget, és emeljük el a fejbőrtől, majd húzzuk végig a két ujjunkat alulról fölfelé egészen a hajszálak tetejéig. Ha a mozdulat végén több mint 6 szál haj marad a kezünkben, és ez az állapot a fentebb sorolt életmódtényezők (stressz, táplálkozás stb.) kiigazítása után három hónappal is így marad, akkor mindenképp érdemes lehet orvoshoz fordulni. Egy másik hasznos módszer, ha megpróbáljuk összevetni az egy-két éve rólunk készült fotóinkat a jelenlegi állapottal: könnyen lehet, hogy így is észlelhető lesz ugyanis a változás (csak tartsuk észben, hogy felső forrásból érkező, erősebb fényben ritkásabbnak tűnhet egy fotón a haj).
Mindezeken túl ha úgy tudjuk, hogy családunkban gyakori volt a korai hajvesztés és/vagy a kopaszodás (egyetlen kopasz apa vagy nagyapa még nem jelent gyakoriságot!), vagy ha közeledünk ahhoz a korhoz, amikor már gyakoribbá válik ez a jelenség (vagyis már túl vagyunk a 40-en vagy pláne az 50-en), akkor szintén érdemes lehet megbeszélni orvosunkkal, hogy milyen megelőzési vagy kezelési metódusokban gondolkodhatunk.
