Így válasszunk fájdalomcsillapítót!

Fájdalmas felismerés

A fájdalom lehet erős, tompa, akut, hosszan tartó, érinthet egy testrészt (hátat, hasat, mellkast) vagy egész szervezetet, mint az influenzás megbetegedések alatt érzett izomfájdalmak esetén. Afájdalomvészcsengő. Nélküle a sérülésekre sem figyelnénk fel, súlyos panaszok esetén sem fordulnánk orvoshoz. A fájdalom hatékony kezeléséhez szükséges a háttérben meghúzódó okok felderítése és sikeres megszüntetése.

A vény nélkül kapható fájdalomcsillapítók akut, rövid ideig tartó fájdalmak, többek közt a fejfájás, az ízületi gyulladások, a fül-, a hátfájás és a műtétet követően jelentkező fájdalmak csillapításában segítenek. Nátha, influenza, arcüreggyulladás, torokfájás egyes tüneteit is mérséklik.

Ókori előfutár korszerű köntösben

Már időszámításunk előtt 400 évvel az ókori görögök nagyja, Hippokratész a fűzfa egyes részeit használta női fájdalomcsillapításra. A fehér fűzfa kérge fenolglikozidokat (szalicint) tartalmaz, láz- és fájdalomcsillapító, gyulladáscsökkentő hatású. A múlt század végén, 1897-ben Felix Hoffmann kezei között megszületett a "hivatalos" acetilszalicilsav.

Az acetilszalicilsav közeli és távoli rokonai: a nem-szteroid gyulladásgátlók

A nem-szteroid gyulladásgátlók (NSZGYG-k) egy prosztaglandinnak nevezett fájdalomkeltő vegyület termelődését csökkentve a gyulladás miatt fennálló panaszok, mint a duzzanat, a fájdalom és az ízületi merevség súlyosságát enyhítik, láz-, fájdalomcsillapító, gyulladáscsökkentő hatással rendelkeznek. Enyhe és középsúlyos, általában gyulladásos folyamatokkal együtt járó fájdalmak csillapítására alkalmazhatóak. A nem-szteroid gyulladáscsökkentő gyógyszerek hatékonyan szüntetik meg a gyulladásos folyamatokkal kísért hátfájást, a menstruációs fájdalmat, a fogfájást.

A hatás szempontjából a fájdalom típusa a meghatározó: a NSZGYG-k lázas betegségek esetén a testhőmérsékletet csökkentik, az ízületi gyulladások sikeres tüneti kezelésében fontos szerepet töltenek be, azonban a krónikus patológiás folyamatok előrehaladását ezek a szerek sem tudják megállítani. A NSZGYG-k közé tartoznak az acetilszalicilsav mellett többek között az arilpropionsav származékok; az ibuprofen, a naproxen, a ketoprofen, az ecetsavszármazékok képviselői; a diclofenac, az indometacin, az enolsavak mint a piroxicam és a pirazolon-származékok, illetve a fenamátok.

A terápia kiválasztása során döntő szempont a beteg diagnózisa, a fájdalom szintje, az egyéni rizikótényezők, a páciens korábbi gyógyszerszedésének története.

A paracetamol mint alternatíva

A paracetamol fájdalom- és lázcsillapító hatását már a XIX. század végén is ismerték, de csaknem 70 évet kellett várni arra, hogy vény nélküli paracetamoltartalmú készítmények is forgalomba kerüljenek. Részletes hatásmechanizmusa nem teljesen tisztázott, lázcsillapító tulajdonságáért nagy valószínűség szerint az agyi prosztaglandin termelődés gátlása a felelős. A hatóanyag sokféle enyhe és közepes fájdalmat mérsékel, jótékony hatású fejfájás, reumás fájdalmak csökkentésében. Lázzal járó meghűléses panaszok, influenza esetén a lázat csökkenti, a kísérő fájdalmat enyhíti. A paracetamol jólázés fájdalomcsillapító, de gyulladáscsökkentő hatása nagyon enyhe, terápiás szempontból elhanyagolható.

Fekélybetegség fennállása, asztmás páciens kezelése, illetve acetilszalicilsavra jelentkező túlérzékenységi tünetek esetén a paracetamol lehet a következő választandó szer.

Paracetamol szedése esetén a túladagolás elkerülése érdekében az adagolásra gondosan ügyelni kell.

Optimális választás, kevesebb mellékhatás

Bár a NSZGYG-k hatásmódja alapjában azonos, a beteg kórelőzményének ismeretében és a lehetséges gyógyszerkölcsönhatások mérlegelésével személyre szabottan kell kiválasztani az optimális fájdalomcsillapító szert és annak minimális, de még ható dózisát, melyben a kezelőorvos tud segítséget nyújtani.

A NSZGYG kezelés alatt jelentkező mellékhatások sokfélék lehetnek, a gyomor-bélrendszert érintő károsodások (fekélyek, vérzések) mellett idegrendszeri panaszok (fejfájás, szédülés), vérképzőrendszeri eltérések, bőrkiütések, ödémák előfordulására is számítani lehet.

A gyógyszer kölcsönhatások jelentkezésének aránya ennél a hatóanyagcsoportnál magas, melynek oka az, hogy a szérumfehérjékhez nagy affinitással kötődve más terápiás hatású vegyületeket könnyedén leszorítanak. Ez különösen veszélyes lehet olyan esetekben, amikor a páciens például véralvadásgátlót vagy szulfonamid származékot szed.
A szalicilsav-származékok szedése esetén különösen fontos az adagolási utasítások betartása. A leggyakrabban előforduló mellékhatás a gyomorégés, gyomorirritáció, hányinger, hányás. A gyomorirritáció vérzéshez vezethet, melynek jele lehet a fekete széklet. Ezek a mellékhatások csökkenthetőek, ha a gyógyszer bevétele étkezés után történik, bő folyadékkal együtt. Alkalmazása alatt az alkohol fogyasztása kerülendő.

Egyes nem acetilszalicilsav NSZGYG-k esetében ez a gyomorirritatív hatás kevésbé kifejezett. Aktív gyomor- és nyombélfekély, vérzési rendellenességek esetén, műtétek előtt válasszunk más általános fájdalomcsillapító szert.

Megszívlelendő jótanács, hogy lázas gyermeknek az orvos megkérdezése nélkül ne adjunk acetilszalicilsav-tartalmú készítményeket. A Reye-szindróma egy ritka, de annál veszélyesebb állapot, mely főként gyermekekben alakul ki, és feltételezések szerint akkor jöhet létre, ha vírusfertőzések, mint abárányhimlővagy az influenza, tüneteinek kezelésére acetilszalicilsav tartalmú készítményt alkalmaznak.

A paracetamol nem használható hosszú ideig, csak orvosi ellenőrzés mellett. Túladagolása okozhat ugyan májkárosodást, de a máj regenerálódása megfelelő terápia esetén segíthető. A paracetamol túladagolások gyakran azért következnek be, mert a beteg több eltérő gyári nevű, paracetamol tartalmú készítményt szed be egyidejűleg. A meghűlés elleni mono vagy kombinált készítmények összetevő listájának átböngészésével tehát a túladagolás hatékonyan kivédhető. Súlyos vese és májfunkciós zavarok esetén a paracetamol nem használható.

Gyógyszerek szedése előtt a kockázatokról és mellékhatásokról minden esetben olvassa el a betegtájékoztatót, vagy kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét!