Így zajlik a vizsgálat a nemigyógyásznál

A klasszikus nemi betegségek, így a gonorrhoea, avagy tripper és a szifilisz mellett mára összesen több mint harminc olyan kórokozót ismerünk, amely átadható szexuális érintkezéssel. Ez egy meglehetősen nagy kórokozócsoport, illetve ezzel együtt igen széles betegségspektrum is, hiszen ezek a kórokozók számos testi tünetet kiválthatnak, sőt egy részüket hosszabb-rövidebb ideig tünetmentesen hordozhatják a betegek. Valójában sokkal több embert érint a problémakör, mint általában gondolnánk, mert meglehet ugyan, hogy a szifilisz, a tripper és a chlamydia arányaiban véve nem fordul elő igazán sűrűn, de idetartozik például a humán papillómavírus (HPV) okozta fertőzés, valamint aherpeszis, amelyek már jóval elterjedtebbek.

- foglalta össze dr. Tisza Tímea bőr- és nemigyógyász szakorvos.

Hozzátette: a szexuális úton terjedő betegségekkel (STD), pontosabban mondva, a szexuális úton terjedő fertőzésekkel (STI) szemben nem alakul ki immunitás a szervezetben, ugyanazt a fertőzést tehát többször is el lehet kapni. Védőoltás is csupán a HPV és a hepatitisz A és B vírusa ellen áll jelenleg az orvostudomány rendelkezésére.

Mikor kell orvoshoz menni?

A szakember kitért rá, hogy tapasztalatai szerint a páciensek többféle indíttatásból is felkereshetik a nemigyógyászokat. Természetesen az egyik ilyen eset, amikor az érintetteknél problémára utaló tünetek jelentkeznek, legyen szó akár fokozott váladékozásról, folyásról, akár sebekről, fekélyekről vagy különböző növedékekről, illetve ezzel egyidejűleg felmerül a gyanú, hogy a szimptómák kialakulása egy közelmúltbeli szexuális aktushoz köthető. Érdemes továbbá kivizsgáltatni a fizikai panaszokkal küzdő betegek partnerét (vagy partnereit) is, hiszen elképzelhető, hogy tünetmentes hordozóként éppen ő volt afertőzésforrása. Végezetül egy harmadik csoportban említhetők azok, akiknél ugyan nem léptek fel gyanús elváltozások, illetve a partnerüknél sem, azonban hallottak róla, hogy egyes fertőzések lappangva is jelen lehetnek a szervezetben, ezért szeretnének elvégeztetni egy STD-szűrést.

A vizsgálat során a tünetekkel érkező pácienseket először részletesen kikérdezik a nemigyógyászok, kitérve a panaszaik mibenlétére, jellegére, fellépésének kezdetére, illetve hogy mindez kapcsolódhat-e valamilyen szexuális együttléthez vagy akár partnerváltáshoz. Rákérdeznek a partner milyenségére is, hiszen fontos információ lehet, hogy az aktus alkalmi vagy stabil kapcsolatban történt-e, férfival vagy nővel volt-e együtt az érintett, netán valamilyen fokozott kockázatot jelentő személlyel, például egy prostituálttal. Szintén lényeges az együttlét módja, azaz hogy hüvelyi, orális vagy anális érintkezés történt-e a felek között, valamint hogy használtak-e óvszert mindezek során.

Általában kiderül, hogy hüvelyi szexhez majdnem mindig használnak óvszert az alkalmi kapcsolatot létesítők, orális szexhez viszont szinte soha. Persze, ez óriási baklövés, mivel gyakorlatilag olyan, mintha egyáltalán nem is védekeztek volna, hiszen így is el lehet kapni szinte az összes szexuális úton terjedő fertőzést.

- hívta fel a figyelmet dr. Tisza Tímea.

Az anamnézis felvétele után következik a fizikai vizsgálat, amikor a szakember alaposan megvizsgálja a nemi szervek területét, sőt az egész anogenitális testtájékot, a beteg torkát, illetve esetenként a teljes kültakarót - egyes fertőzések ugyanis, mint például a szifilisz vagy a HIV-fertőzés, számos bőr- és nyálkahártyatünetet előidézhetnek. Ezután fokozott váladékozás esetén mintavétellel kenetet készít, amelyet egy nemigyógyász szakorvos azonnal meg is tud vizsgálni.

A kivizsgálás utolsó lépéseként vért vesznek a betegtől laborvizsgálatok céljára, mivel egyes kórokozók beazonosítására a vérben keringő ellenanyagok kimutatása révén van lehetőség. Ilyen például a szifiliszt okozó Treponema pallidum baktérium, az AIDS-ért felelős humán immunhiány vírus (HIV), továbbá a fertőző májgyulladásért felelős egyes vírusok - szexuális úton terjedő fertőzésként elsősorban a hepatitisz B. Emellett léteznek direkt eljárások is a kórokozók kimutatására, amelyeket ugyancsak laboratóriumban végeznek a váladékból vagy a sebből, fekélyből vett minta felhasználásával. E körbe tartoznak egyrészt a tenyésztéses eljárások, amikor megfelelő táptalajon kitényesztik az adott kórokozót, másrészt pedig a nem tenyésztéses, döntően molekuláris biológiai eljárások, amikor a kórokozók DNS-ét mutatják ki. Utóbbiak tekinthetők a modernebb megközelítésnek, egyben ezek alkalmasak olyan kórokozók diagnosztizálására is, amelyeket egyébként nem lehetne kitenyészteni. Előbbiek mellett szól ugyanakkor, hogy a kitenyésztett kórokozókon egyúttal tesztelhető azok érzékenysége is a fertőzésellenes szerekre.

A beteg kezelése a pontos diagnózis birtokában kezdődhet meg, fontos azonban, hogy a kezelést követően kontrollvizsgálattal meg kell győződni a tényleges gyógyulásról. Mivel sok esetben tünetmentes vagy rendkívül tünetszegény lehet egy fertőzés, a panaszok megszűnése sem jelzi egyértelműen, hogy a páciens immár teljesen egészséges. Emellett ugyanilyen fontos, hogy nem csupán az érintetteket, hanem szexuális partnerüket vagy partnereiket is vizsgálni kell.

Muszáj kihangsúlyozni a többes számot, mert előfordul, hogy valaki stabil párkapcsolatban él, ezért úgy gondoljuk, hogy kettejükkel meg is szakítottuk a fertőzési kört. Később viszont kiderül, hogy akad egy harmadik szereplő is a történetben, akit nem kezeltünk, ezért az egész probléma kezdődik elölről. Ha nem varrunk el minden szálat, akkor hiába teszünk meg mindent a páciensek gyógyulása érdekében. Természetesen az orvosi titoktartás a nemigyógyászoknál is él, sőt nálunk talán még a szokásosnál is nagyobb követelmény annak szigorú betartása. Igyekszünk tehát úgy segíteni a betegeken, hogy közben semmilyen részlet ne szivároghasson ki a történtekből.

- mutatott rá a szakember.

Hogyan kell felkészülni a vizsgálatra?

A megfelelő kezelés és a gyógyulás alapját a helyes diagnózis jelenti. Ehhez a betegeknek is be kell tartaniuk néhány alapszabályt, ha vizsgálat előtt állnak. Bár a vérvételre ez esetben nem kell éhgyomorra érkezni, a zsíros ételek fogyasztását érdemes kerülni. Férfiak esetében a vizsgálat előtt három órával már nem ajánlott a vizeletürítés, mivel ezáltal eltűnhetnek a húgycsőből a keresett kórokozók, nőknél pedig a megelőző két-három napban folytatott szexuális együttlét, pontosabban a hüvelyben megragadt sperma állhatja útját bizonyos esetekben a fertőzések zökkenőmentes kimutatásának.

Fontos továbbá, hogy panaszok esetén se a nők, se a férfiak ne kezdjék el patikákban vény nélkül kapható vagy egyéb szerekkel kezelni magukat. "Sajnos semmi értelme mintát venni, ha az illető éppen antibiotikumot szed akár a vélelmezett STI-re, akár bármilyen más egészségügyi problémájára, mert nagy valószínűséggel álnegatív eredményt fogunk kapni. Magyarul mondva, mindig a diagnosztikának kell megelőznie a terápiát, és nem pedig fordítva. Ha például egy nő gyanús tüneteket tapasztal, akkor ne az legyen az első dolga, hogy mindenféle recept nélkül megvásárolható kúpokat kezd használni, hanem igenis el kell mennie orvoshoz. Csakis így tudjuk ugyanis labordiagnosztikával kideríteni, hogy milyen fertőzéssel állunk pontosan szemben, illetve hogy miként tudjuk azt hatékonyan kezelni. Szintén kerülni kell a hüvelyöblítést, mert máskülönben hiába mondja a páciens, hogy erős folyása van, mi ebből semmit sem fogunk látni, illetve nem tudunk mintát sem venni. Fogalmazzunk tehát úgy, hogy minél natúrabb állapotban jön az illető a vizsgálatra, annál jobb" - szögezte le a nemigyógyász.

Magától nem szűnik meg a probléma

Amennyiben valakinél felmerül egy szexuális úton elkapott fertőzés gyanúja, netán hevesebb panaszok is jelentkeznek már nála, úgy semmiképpen sem érdemes habozni az orvosi segítségkéréssel. Kezelés nélkül ugyanis ezek a fertőzések nem tűnnek el az emberi szervezetből. "Veszélyt jelent, hogy idővel a panaszok enyhülhetnek, ezért az érintettek - tévesen - abba a hitbe kerülhetnek, hogy meggyógyultak. Nézzünk erre egy gyakorlati példát: a szifilisz első stádiumában egy kemény tapintatú csomó képződik, amely később kifekélyesedik. Pár hét alatt afekélyelmúlik, de ettől még maga a szifilisz nem szűnt meg, csupán lezajlott az első szakasza. Újabb néhány héttel később beáll a második stádium, amely kiütésekkel és egyéb tünetekkel jelentkezik.

Ha a beteg még ekkor sem fordul orvoshoz, akkor ismét azt fogja tapasztalni, hogy panaszai idővel alábbhagynak, és meglehet, hogy egy-két évig ezt követően nem is lesz semmi érzékelhető gondja, közben viszont továbbra is szifiliszes, ráadásul a szexuális partnereit is megfertőzi. Ezekben a betegségekben a tünetes időszakokat követően kialakulhatnak tünetmentes periódusok, emiatt pedig az érintettek abban a tévhitben élhetik az életüket, hogy szerencsésen megúszták az egészet. Ez azonban egyáltalán nem igaz" - hangsúlyozta dr. Tisza Tímea. Kitért rá továbbá, hogy bár nőgyógyászok és urológusok is foglalkoznak szexuális úton terjedő betegségek kezelésével, javasolt inkább a speciálisan erre a területre szakosodott nemigyógyászokhoz fordulni baj esetén.