Mi, emberek nem magányra vagyunk kalibrálva: a társas érintkezés, illetve az érzés, hogy valaki törődik velünk és fontosak vagyunk számára, legalább olyan lényeges mindnyájunknak, mint például a rendszeres táplálkozás - olvasható a Men's Health magazin friss cikkében.
A magány hasonlít a depresszióra (Fotó: 123rf)
Olyan, mint a depresszió
A szerző a depresszióhoz hasonlítja a magányt, és ezzel nincs egyedül - a Kaliforniai Egyetem kutatóinak egyik tanulmányában is megjelenik az összehasonlítás. A szakemberek kiemelik: a magukat magányosnak vallók többsége klinikai értelemben nem depressziós, habár vannak átfedések a magány és a depresszió közt. "Én is depressziósnak éreztem magam, de valójában inkább olyan voltam, mint egy számítógép, akit lecsatlakoztattak az internetről. Csupán arra volt szükségem, hogy újra felcsatlakozzak. Barátokat szerettem volna" - írja a szerző, aki fél évet élt egy nagyvárosban, ahol nagyon magányosnak érezte magát. Amikor elkezdett utánaolvasni dolgoknak, és elmélyedt a témában, gyorsan rájött, hogy nincs egyedül: a világon, elsősorban a nagyvárosokban milliók tapasztalták meg ugyanazt a problémát, amellyel ő is szembesült.
A magány nemcsak annyit jelent, hogy sokat vagyunk egyedül, hiszen vannak, akik kifejezetten élvezik, ha egyedül lehetnek. A magány sokkal inkább a szociális élet és a társas kapcsolatok hiányát jelenti. Hogy hat mindez az egészségünkre? Kattintson!
A férfiaknak szerinte azért is nehezebb, mert - bár a magány nem függ attól, hogy milyen neműek vagyunk - a férfiak nehezebben fejezik ki mélyebb érzéseiket (könnyebb politikáról és fociról beszélni, mint arról, hogy mennyire alábecsüli őket a főnökük), és sokkal tovább tart számukra, hogy fontos kapcsolatokat építsenek.
Elég nehezen is kötnek új barátságokat.
Negyvenes éveikben pedig a helyzet még a korábbinál is rosszabbá válik - sokan a külvárosba költöznek, családot alapítanak, szabadidejükben a feleségük társaságában más párokkal találkoznak, de jelentősen lecsökken az idő, amelyet férfitársaságban töltenek. Márpedig erre a tudósok szerint is szükségük lenne: az Oxfordi Egyetem kutatói által 2017-ben publikált tanulmány szerint míg a nők inkább telefonon szeretnek beszélgetni egymással, a férfiaknak inkább személyes találkozások kellenek. Illetve - még egy fontos különbség a nőkkel szemben - ők nem kettesben, hanem csapatostól szeretnek leginkább együtt lógni: meccset nézni, benézni kedvenc pubjukba néhány sörre - és így tovább.
Barátkozás felnőttként
Mit tehet, aki bármilyen okból felnőttként szeretne új barátokat szerezni? Kilátásai a szerző szerint nem túl jók. Hol lehet egyáltalán ismerkedni? A közösségi média nem megfelelő terep - sőt egy 19-32 évesek bevonásával készült tanulmányból éppen az derül ki, hogy még magányosabbnak érzik magukat, akik napi két órát vagy annál többet töltenek a közösségimédia-oldalakon. Talán a munkahelyen vagy egy sportklubban lehet találkozni új arcokkal, akikkel haverkodni tudnak, de még ha megkedvelünk is valakit, elég nagy esély van rá, hogy valami még hiányzik: ez pedig az időfaktor.
A másik megismerésére ugyanis nemcsak időt kell szánnunk, hanem ennek minőségi időnek kell lennie, hangsúlyozza az írás. Egy nemrég megjelent tanulmány szerzői például úgy becsülték, hogy átlagosan 90 órát kell eltöltenünk valakivel, hogy igazi barátnak tarthassuk őt, és 200 órát, hogy közeli barátnak.
Forrás: menshealth.com
