Saját magunkat általában kevésbé tudjuk pontosan megítélni, és elfogultak lehetünk magunkkal szemben. Épp ezért talán szerencsésebb, ha másokat kérünk meg arra, mondjanak őszinte véleményt rólunk - hangoztatták gyakran pszichológusok is. Eddig.
Légy a pszichológusod, ismerkedj meg az árnyékoddal!
Megismerhetjük-e magunkat egy ötezer éves személyiségtipológiából? Meglepően érvényes, de vigyázat! Általában minden ember kevert típusú. Vajon fölismerjük-e, melyek a rejtett, s melyek fő vonásaink? Kattintson!
Egy friss kutatás eredményei miatt viszont fordulhat a kocka: a tudományos munkát jegyző kutatók azt állítják, mi tudjuk a legjobban megítélni saját személyiségünket (jóval pontosabban, mint amilyennek mások látnak minket), illetve néhány vonást tekintve valamivel negatívabban vélekedünk saját magunkról, mint amit mások mondanak rólunk.
Így ítéljük meg saját magunkat
A tudósok több mint 150 korábbi személyiséggel kapcsolatos kutatás mintáit nézték át, eredményeik ezeknek az elemzésére épült. A szakértők azt vizsgálták, hogyan nyilatkoztak az egyes alanyok a saját személyiségükről, azzal összevetve, ahogyan mások jellemezték őket. Általánosságban arra jöttek rá, hogy az emberek alapvetően nem valószínű, hogy jobban túlértékelnék saját magukat, mint amennyire hajlamos lehet erre például a családjuk, néhány barátjuk vagy kollégájuk.
Kritikusabbak vagyunk magunkkal szemben, mint azt korábban hitték
A Big Five személyiségmodellből ismert öt személyiségjegyet tekintve - érzelmi stabilitás, barátságosság, lelkiismeretesség, extraverzió, kultúra/intellektus - általában nagyon hasonlóan értékelték magukat, mint a társaik, sőt, önmagukra nézve valamelyest negatívabb eredmények is születtek, például a lelkiismeretesség és az érzelmi stabilitás értékelésekor.
Az alanyok talán egy dologban voltak egy kicsit részrehajlóak saját magukkal szemben: a kutatók megfigyelték, hogy saját magukat általában nyitottabbaknak látták, mint amennyire a kívülállók gondolták róluk.
De ennek a tudósok szerint egyszerű oka lehet: a nyitottság ugyanis olyan dolog, ami nem feltétlenül látszik rajtunk. Ezért nem is derül ki, csak ha néha beszélünk róla a családunk, barátaink, kollégáink előtt, vagy olyan beszélgetésekben nyilvánulunk meg olyan módon, hogy ez egyértelműen kiderül.
Forrás: Time
